Beszélgetés Astruval


II. rész

 
harmadik topik: spiritualizmus
 
Nézzük a spiritualizmust.

Még csak ott tartunk?

Nem kötelező végigmenni mindenen, ez csak egy…

Ez hogy jött?

Nem tudom, én ilyen nagyon ad hoc csinálok mindent. Szöveget is leülök és csak írok. Fölírtam, ami épp eszembe jutott…

Ez a spiritualizmus szó elég elcsépelten hangzik manapság. Volt, hogy munkahelyen mondtam egy szélsőséges véleményt arról, hogy mondjuk szerintem nincs reinkarnáció és akkor azt kaptam válaszul, hogy Te, aki ilyen spirituális ember vagy, hogy mondhatsz ilyet? Nem tudom, hogy mitől vagyok én spirituális ember, vagy mitől nem, mert a dolognak ez a tudománytalan része egyáltalán nem érdekel. Mondjuk a pszichológia az nagyon is érdekel, de már az is kezd átformálódni, annak is van egy ilyen hókusz-pókusz része.

Ez a parapszichológia?

Is.

Az szerintem egy borzalmas dolog. Az a baj, hogy nagyon sokan bedőlnek neki. Én, ha a spiritualizmusra gondolok, akkor nem hókusz-pókuszra, hanem az érzelmek egyfajta teljesen normális, vagy közönséges megélésére gondolok. Szerintem, ha tudsz valaminek örülni, ami jó, az spirituális dolog. Vagy spiritualizmus. Vagy annak kéne lennie.

Spirituális élménynek?

Igen.

Egyfajta hatodik érzékre gondolok, vagy intuícióra, vagy olyan dolgoknak a megtörténésére, olyan mintázatokra, amik mellett elmehetsz véletlen, de ami annyira tipikusan történik meg, hogy nem lehet véletlen. Az ilyen dolgok mellett nem megyek el, és ha innen közelítjük meg, akkor abszolút spirituális ember vagyok, de nem próbálok meg belemagyarázni ebbe a dologba egy ilyen erőltetett, tudománytalan marhaságot. Foglalkozok ezzel, vannak ilyen gondolataim, ezt is próbálom kifejezni zenében is, meg máshogy is, de nem próbálok meg belemagyarázni, most nem tudom, ilyeneket, hogy csakra, meg a horoszkóp…Hagyjuk! De észreveszek dolgokat, tapasztalok dolgokat, nem vagyok szemellenzős. Bármiben hinni tudok, amit tapasztalok is. Nem hiszem, hogy aki materiális, vagy ateista, az feltétlenül szemellenzős is. Belemagyarázni dolgokat, miközben ezekre biztosan van tudományos magyarázat, tök fölösleges. Biztos van mindenre magyarázat, csak a mi szellemünkkel és az elménkkel nem hiszem, hogy azt reálisan meg tudnánk fogni, vagy meg tudnánk magyarázni, megérteni. Én ezt így elfogadom. Az isteniességet én például nem képzelem el konkrétumokban, megnyilvánulásokban maximum, vagy tapasztalatokban. Nézz bele egy vadállat szemébe. Nem egy állatkerti állatra gondolok, hanem ha a természetben volt már olyan élményed, hogy egy őznek a szemébe tudtál nézni közelről, ott valami nagyon furcsát látsz valójában.

Volt egy nagyon komoly élményem, ami egy disznóvágás volt. Ez egy nagyon puritán esemény volt a gyerekkoromban…

Nekem is.

és utána nagyon nagy kihagyás következett. Majd adódott egy alkalom, amikor elmehettem disznóvágásra, és valahogy a leölésnél, – ami teljesen klasszikus, nem eukomform volt, tehát nem áram, nem lelövés – jött a megfelelő ember a megfelelő tudással és lebökte a disznót. Én fogtam le elölről, és eközben gyakorlatilag nem tudtam a szemébe nézni. Látszott, hogy kétségbeesetten próbál valamit kommunikálni. Nyilván félelmet érzett, meg hajtotta az életösztön, de ez akkor is egy nagyon különleges dolog volt. Ebbe nem tudok és nem is akarok semmit belemagyarázni, de ez egy olyan spirituális élmény volt, ami például elindíthat egy olyan gondolatfolyamot, amiből akár megszülethet egy dal is. Vagy egy dalszöveg, amin keresztül valamit ki akarok fejezni.

Ez az, amit szerintem nagy szavakkal, vagy versben már nem lehet megfogalmazni, vagy nem tudom, hogy meglehet-e, nekem nem menne.

Valahogy a zenével meglehet.

A zenével inkább. Én könnyebben fogalmazok érzelmeket a zenével. Ha csak a szöveget olvasod pusztán, az tizedét sem adja annak a hangulatnak, amit a zene. Erről az jut eszembe, hogy az ember mennyire egoista ezen a téren, hogy ő a felsőbbrendű, a gondolkodó faj. Az állatvilágban, főleg a vadállatoknál a legapróbb féregben is látom a tökéletességet. Azt, hogy nincs sallang, minden úgy működik, ahogy kell. A főemlősöknél, madaraknál, ezek teljesen letisztult, kifinomult dolgok, amellett, hogy mégis élő és érző lények. Még esztétikai szempontból is a tökéletességet látom, amit az emberi világban egyáltalán nem látok. Vagy csak nagyon ritkán. Nem tudom, hogy az ember hogy lett ennyire egoista, hogy ezt nem veszi észre.

Lehet, hogy pont ezt a tökéletlenségét kompenzálja ezzel az egoizmussal.

Az lehet. Úgy érzem, hogy az ember nagyon elment egy bizonyos irányba. Nagyon jó tervező, de spirituálisan, ha már spiritualizmusról van szó, teljesen csökött lett. Nem tudja ezeket a dolgokat kezelni, nem tudja ezeket a dolgokat hasznosítani sem. Van egy pszichológia professzor,(https://hu.wikipedia.org/wiki/Howard_Gardner) akinek van egy olyan elmélete, hogy az IQ teszt, tehát maga az intelligencia, az emberi értelem 7 vagy 8 „sávjából” csak egy, vagy kettő mérésére alkalmas. Matematikai, logikai és helyzetmegoldó képességen kívül még fölsorakoztat ilyeneket, hogy mozgási fejlettség, zenei, művészeti érzék. Az sem lebecsülendő, hogy ha egy táncos egy olyan koreográfiát megtanul, ami 6248 lépésből áll 5 perc alatt, és egyet sem ront el, főleg ha ezt szinkronban tudják többen csinálni. Arra se képes akárki. Ö is eléggé materialista módon próbálta meg ezeket felvázolni, de már megtoldotta ezt a dolgot a spirituális fejlettséggel is. Eléggé példaértékű a hozzáállása, a munkássága is, szóval én hiszek neki.

http://www.youtube.com/watch?v=7Kb43RFXGPc&


A vallásokkal milyen kapcsolatban vagy?

Furcsa kapcsolatban. Alapvetően, mikor gyerek voltam, én akkor is ilyen gyermeteg ateista voltam. Nem tudtam elhinni a húsvéti nyuszit, meg mikulásos dolgokat. Már nagyon kicsi gyerekként is furcsálltam, hogy a többi gyerek ezt így megkajálja. Mondjuk, olyan családból is származom, hogy a szüleim meg voltak keresztelve, de nem gyakorolták a vallást. Egyáltalán nem foglalkoztak vele, nem is érdekelte őket. Én már meg sem vagyok keresztelve, de ha betévedtem egy templomba, mindig éreztem egyfajta sajátos légkört. Az, hogy ez mennyire igazi, vagy sem, az vitatható, de akkor is megvolt a templomok ilyen légköre. Minél öregebb annál erősebb volt az atmoszférája, amit nem nagyon értettem. Aztán ahogy idősödtem, tinédzser korban jött a metal, meg a black metal. Az azért eléggé mély hatással volt rám, és a személyes ateizmusomra. Azóta viszont nagyon sok olyan dologban fölfedeztem a nagyságot, ami eleve valamilyen vallási alapon mozog. Főleg komolyzenében, Arvo Part, Górecki, stb… őket a zeneszerzés legnagyobbjainak tartom, ha a komolyzenéről van szó, és úgy általában ha zenéről. Nagyon sok olyan keresztény, hit alapú mű létezik, sőt azt hiszem Arvo Part-nak csak ilyen van, ami teljesen más alapra épül. Ez a fajta hozzáállás merőben más a most megszokottól, hiszen nem az hajtja a szerzőt, hogy a lehető legtöbb embert megfogja, hanem az hogy valami nagyon magasztosat  alkosson, valami olyan monumentalitást hozzon létre, amire az ember felnézhet, aminek nagysága előtt eltörpül, semmivé válik az önhittsége. A festészetben, a képzőművészetben, az építészetben is annyi pluszt tud adni egy ilyen fajta hozzáállás, amit máshonnan nem lehet meríteni, csak a hitből, és belülről. Az ember keresi a feljebbvalót, az isteniességet, és próbálja is ezt valamilyen szinten megalkotni, valamibe próbál kapaszkodni. Az elméjében ez az isteniesség felfoghatatlan. Vannak ennek is nagyon lebutított verziói, és van olyan is, amikor az ember már nem mondja magára azt, hogy ateista, de azt sem, hogy vallásos. Mindenkinek megvan a maga saját, egyedi hozzáállása. Ez tényleg csak magunkból, belülről meríthető. Ezt kívülről nem kaphatja meg az ember, csak akkor, ha magába tekint, és onnan néz körül.

Nagyon sokáig ha valaki megkérdezte, akkor azt mondtam, hogy ateista vagyok. Arra jöttem rá, hogy ezzel a címkével igazából én a szervezett vallástól való távolságtartást akartam kifejezni. Az egyháztól való távolságtartást. Ha valahogy ezt le tudja az ember hántani, mármint ezeket a pejoratív érzéseket, meg ezt a mocskot, amit az egyház rárakott erre a dologra, akkor úgy gondolom, hogy lehet valamit keresni, meg találni, ami valahogy a vallás felé vezet, de ez a szó rossz szerintem. Ez egy zsákutca.

Igen, ezt nem nagyon lehet így megfogalmazni.

Sajnos a spiritualizmus az, amit meg ez a buzi izé, ugyan úgy kisajátított. Most már ezen keresztül sem lehet megközelíteni úgy ezeket a dolgokat, hogy ne valami tévében szeletelő, gyógyító faszi jusson ez ember eszébe.

Alapvetően én nem érzem úgy, hogy az emberek érettek lennének az ateizmusra. Az ateizmus az egy ilyen luxus. Sőt a kereszténység is azért lett kitalálva ilyenre, hogy visszatartsa, mondjuk, nem tudom minek nevezzem, visszatartsa a söpredéket attól, hogy olyan dolgokat tegyen meg, amit amúgy simán megtenne és ez működött is nagyon sokáig. A katolicizmus főleg, és az összes zsidó-keresztény hozadéka, és az összes keresztény szekta aláásta magát. Nagyon kifordult önmagából, nem tud modernizálódni, nem tud lépést tartani a mai modern materializmussal. Más a mostani néphülyítés, a parasztvakítás, de mégis úgy gondolom, hogy valahogy kellene a hit, hogy legyen a népnek ópiuma, ez kell nekik, különben elfajzanak és nagyon csúnya dolgokat csinálnak, hiszen lehet, hiszen már nincs isten ami ezért megítél. Nincs semmi az emberen túl, ezért az ember mindent megengedhet magának. Ezeknek az embereknek nincs hit alapú kapaszkodójuk,vagy alapvető, józan elképzelésük a jóról és a rosszról, tehát nincs ami meggátolja őket abban, hogy olyan förtelmes dolgokat tegyenek, mint amilyeneket megtesznek, a legnagyobb természetességgel. Sőt, inkább a magamfajtát ítélik meg, de ha nekik van hozzá joguk, akkor nekünk miért ne lenne? Egy másik dolog: a halálfélelem. Ez elég nagy különbség köztünk emberek, és az állatok közt. Az állatok tudnak ennek tudta nélkül létezni. De mi emberek tudjuk, hogy meg fogunk halni és így kell leélni az életünket. Életösztön és haláltudat között. Ezt rohadt nehéz elfogadni. Akármilyen tapasztalataim is vannak, nem tudom biztosan kijelenteni, hogy majd ha meghalunk, akkor ez lesz, meg az lesz, mert fogalmam sincs és még mindig az a legvalószínűbb, hogy semmi nem lesz. Ezt így átélni, ezt megélni, felfogni, ez ellen nem szemellenzősnek lenni, ez nem mindenkinek megy. Amit megértek. A vallási dolgok is eléggé le lettek butítva, annyira, hogy mindenki megértse. Én nyitott voltam. Volt keresztény ismerősöm, aki eléggé intelligens volt ahhoz, hogy tegyek vele egy próbát a vicc kedvéért, mondtam neki, hogy figyelj, akkor beszélgessünk el erről. Én meggyőzhető vagyok, hogyha jók az érveid, de nem voltak jó érvei. Pocsék érvei voltak.

Akkor inkább csak eltaszított a dologtól.

El. Amit tudok így tisztelni, azok a művészeti dolgokban vannak. Mit tudom én, hogy a képzőművészetből is mondjak: Gustav Doré, El Greco, Bosch… A régi nagyokat is mondhatnám. Michelangellotól kezdve mindenkit, akik ilyen alapokat rakott le. Giger mester is hatalmas. Ott is van egy nagyon mély spiritualitás, és ő minden, csak nem keresztény, vagy katolikus. Én úgy érzem legalább is, hogy ő keresett valamit, és megtalálta, és ezt jól ki tudta fejezni a festményeiben.

Lehet, hogy ő megtalálta azt, amit a katolicizmuson, vagy akármilyen vallási szervezeten keresztül sokan keresnek. Lehet, hogy egyszerűen maga a szervezet lesz gátja annak, hogy tényleg eljusson bármiféle megismerésig, vagy ön-megismerésig az ember.

Giger ezt szerintem belülről, önmagából hozta elő, önmagában találta meg. Ha el akarsz jutni ide, csak ez az út van. Nem az, hogy elmegyek egy templomba. Az, hogy érzem a templomok meghittségét és atmoszféráját, az szerintem egy ilyen lenyomata annak, hogy az emberek milyen szándékkal mennek oda. Ők nem elég erősek, hogy ezt magukban, belül megtalálják, ami ugye nem csoda, mert ha ilyesmit találnak, mint amit Giger talált, akkor lehet, hogy sokan megrémülnének. Bár, ha választanom kellene, csak is azt az utat választanám, mint Giger. Vagyis már rég azt az utat járom, mert nem is tehetek mást.

Szerintem az Astru zenéjén keresztül abszolút hasonló mélységekig jutsz el.

Igyekszem.

Átjön ez a fajta hozzáállás, meg az a fajta szellemiség, amit szerintem bele akarsz vinni.

Egyrészt nagyon mélyről, nagyon belülről jön, de eddig csak a megvetést és haragot adtam ki magamból ez által.

Az Astru lehet egyfajta feldolgozás, vagy öngyógyítás?

Mindenképp. Általában, gondolom mindenkinek olyan az élete, hogy vannak hullámvölgyek, vannak sötétebb szakaszok és vannak pozitívabb dolgok. Én ezt valahogy mindig fokozottabban éltem meg, főleg a sötétebb dolgokat. Lehet, hogy másnak, aki nem annyira érzékeny ezekre a dolgokra, annak ezek a történések semmik, ezeket félvállról tudja venni. Engem bizonyos dolgok nagyon mélyen érintettek. Amikor ez az egész így lassan kialakult bennem, épp a Solve et Coagula dalt írtam meg először ehhez a projekthez. Nagyon erősen éreztem, hogy jó, ezt így fogom vinni, így fogom csinálni. Akkor egy csúnya mélyponton voltam éppen. Volt ez a betegségem is, ami iszonyat fájdalommal járt, és fájdalmas kezeléssel. Úgy gondoltam, hogy ehhez kell egyfajta erő, hogy túléljem. Ennek az egésznek nem is annyira a destruktivizmus a mondanivalója. Persze a zenéből az is áradhatna, hogy van egy vágyam, hogy mindent a földdel tegyek egyenlővé, és jó lenne, ha mindenki megdögölne végre, és besötétedne véglegesen. De ez azért jóval többről szól. Mindig, mindenben van többféle direkt és indirekt mondanivaló, utalás. Az Astru névben is, az albumcímekben is, a borítóképekben is. Ha lehetne pozitív mondanivalója, akkor inkább szemfelnyitó dolog lenne, hogy ne legyünk már ennyire szemellenzősek. Az emberi aljasságnak olyan mocskai vannak és olyan mély borzalmai, amit nagyon sok ember hihetetlen szemellenzősen kezel. Egy másik réteg meg elfogadottá tesz. Vagy csak elfogadja, hogy ilyen az élet, de nekem ez nem tetszik. Én ettől nagyon mélységesen tudok undorodni és ezt így megfogalmazom a zenében. A Monokrómon már van egy olyan téma is, ami kifejezetten a halálközeli élményekről szól. Amikor szembesülsz az elmúlással. Most egy időben sokat kellet korházba mennem látogatóba. Ott meglátod az öregedés igazi arcát és azt egy nagyon mocsok dolognak tartom, hogy az emberrel ilyen szinten, hogy mondjam ezt, ki van baszva. Lehet méltósággal élni, de meghalni? Amikor másokra vagy utalva és fekszel, és küzdesz, kapaszkodsz még, de önmagad árnyéka vagy, már nincs józan ítélőképességed, magad alá csinálsz, minden bajod van, és nem tudsz egyszerűen méltósággal elmenni. Az egész valahogy visszataszító, hogy mindenkire ez a sors vár. Mindenkinek ez a jövője valahol. Egyre kevesebb embernek adatik meg, hogy sétálgat a parkban 80 évesen, aztán lefekszik, majd nem kel fel. Ilyen elhalálozás már nem nagyon van. Mindenki a korházban hal meg gépekre kötve, bepelenkázva, infúzióval, katéterrel…



Ebbe a médiának is iszonyat nagy szerepe van.

Meg a gyógyszergyártásnak. Az orvostudomány az életben tartásra hajt, nem a gyógyításra. Aztán valahol benne van az az emberi önzés is, hogy sok ember úgy áll hozzá, hogy gyereket csinálok, hiszen ki fog rólam gondoskodni, ha megöregszem? Ez is iszonyat haragot tud kiváltani belőlem. Ez a hozzáállás, amit így családon belül is tapasztaltam.

Ja, hogy így számításból…

Ez, hogy valaki alapból úgy gondolja, hogy a belőle következő, önálló gondolkodó lényt birtokolhatja, hiszen ő hozta létre… Egyrészt nem hozta létre, csak tud szaporodni és élt az ösztöneinek, másrészt nem az ő tulajdona, egy különálló individuum. Így kéne hozzáállni. Erre kevesen érettek. Azon kívül, ha már gyereked van, Te tudod a legjobban, hogy ez sok problémával jár, hogy iskolába menjen, hogy mi lesz a jövője. Mindenképp a legjobbat akarod neki, ami a legtermészetesebb is, de azért sok szülőnek van elvárása a gyerekével kapcsolatban, hogy majd idősebb korában ezt, meg azt, meg amazt fogja csinálni és ha az a szülőnek nem tetszik, akkor az konfliktushoz vezethet.

A saját elbaszott életét szeretné a gyerekében valahogy megélni. Vagyis nem az elbaszott életét, hanem azt, amit elcseszett. Azért akarja, hogy a gyerekének sikerüljön mindez és akkor valahogy megéli ezt a hiányérzetet. Ez nyilván kisajátítás.

Igen, a jó szándék…

A pokolba vezető út.

Pontosan. Ez a legrosszabb. Most mondjam azt a gyerekemnek, hogy menjél iskolába és tanuljál, amikor tudom, hogy az oktatási rendszer főleg Magyarországon alapvetően borzasztó.

Talán arra lehet egyedül fölkészíteni, hogy legyen szkeptikus, legyen kíváncsi, és hogy legyen bátorsága a döntéseit meghozni. Szerintem mást nem tudsz, vagy nem lehet mást átadni.

Nem tudom, mivel nincs gyerekem, ezért nagyon okoskodni sem akarok. Másfelől meg eléggé nem szeretem azt, amikor nekem okoskodnak azzal a szöveggel, hogy ha majd lesz gyereked, akkor majd… legszívesebben belemondanám az arcokba ilyenkor, hogy figyelj, ezt rohadtul nem így csinálnám. Ez borzasztó. De hát ki vagyok én, hogy merem felülbírálni az „okosak” nevelési stratégiáit.

„Csinálj jobbat”, tudod, szokott jönni ez a duma. Nem hiszem, hogy ahhoz például meg kéne tudnod építeni egy belsőégésű motort, hogy meg tudd mondani, hogy az szar.
Ez jó felfogás, ebből a szemszögből még nem néztem, de tetszik.

A zenére is ugyanezt gondolom, hogy nem kell ahhoz zenésznek lennie valakinek, meg se beavatott embernek, hogy véleményt tudjon alkotni róla.

Véleménye mindenkinek van

Az olyan, mint a segglyuk.

Igen, az is van mindenkinek. Nem feltétlenül érzem például azt, hogy ki kellene nyilvánítanom a véleményemet arról, ami most megy a menekült, migráns dolgokkal kapcsolatban. Nem is azt érdemes megfigyelni, hogy magát a problémát, a tényt hogyan kezelik, hanem hogy az emberek hogyan reagálnak erre. A reakciókat érdemes megnézni. Nem tudok ezekre mást mondani, mint hogy egyszerű emberek egyszerű megfogalmazása az, amikor majd Ő tudja, hogy Ő mit tenne, ha hatalmon lenne. Én is tudom, hogy mit tennék, ha én lennék hatalmon, de nem akarom ezt közzétenni. Szerintem ez a folyamat annyira absztrakt, nem is egyszerű értelmezni. Legalább tudom magamról, hogy az sok embernek nem lenne jó, ha hatalomra kerülnék.

Mindenki metalt hallgatna.

Kicsit azért cenzúráznám a médiát.
 

negyedik topik: média

A média vette át azt a középkori szerepet, ami az egyház dolga volt anno. Sakkban tartani és irányítani mindenkit, mint egy birkát.

A média szerintem a cirkusz. Kell a népnek. Ugyanaz, mint a gladiátorharc. Most is azért 90%-ban a halált nézik az emberek, meg a marhaságokat. Senkit nem érdekel az értelem, vagy a józanság. Tulajdonképpen a média az emberi átlag értelem tükre. Ha olyan emberek kezében lenne, akik nem feltétlenül csak hatalomszerzésre és pénzszerzésre használnák, hanem mondjuk egyfajta nevelésre, vagy a dolgok jobbá tételére, tehát jó célra, akkor az sokat segíthetne azon, hogy egy jobb életszínvonalat létre tudjanak hozni. Én azért látom a fejlődést bizonyos dolgokban, bizonyos körökben. Látom a tudományban és a technikában a fejlődést, csak 90%-ban rossz kezekben van és rosszra használják föl. A média lehetne az az eszköz, ahol egy kicsit megszűrnénk mindezt. Nem kell ezt radikálisan, bár lehet, hogy én így tenném, ha rajtam múlna, de lehetne ezt normálisabban is, mert az a rész, ami az értelmet és a fejlődést szolgálja, az annyira morzsa, töredék és kábé kutatnod kell, hogy kikapard a gesztenyét magadnak.

Nem a Discoveryn jön a tudomány sem.


Hát nem, márpedig azt gondolnánk.

Pedig sokan azt hiszik, hogy ott jön.

Ez is csak egy lebutított formája a közlésnek. Azért az internet nagyon jó alap lehetne, nagyon sok mindent meg lehetne tudni. Ez a szabadság, ami most van. Pl hatalmas zenékhez hozzá tudsz jutni, ha kicsit keresgélsz, kutatsz és igényed van rá. Ennek a dolognak ez a szépsége. Viszont akik már ezt készen kapták, azok mégis megelégszenek azzal, amit így adnak nekik, mert megy a mainstream, meg mit tudom én. Hallgathatok én mainstreamet, de lehet, hogy ha keresek, akkor találok valamilyen perui underground zenekart, amitől az eszem el fog menni. Egyébként rá is lelek ilyesmikre.

Mi valahogy megéltük még, hogy keresni kellett. Ha felmegyek a netre, akkor keresek. A fiatalokon azt látom, hogy ha ők felmennek a netre, akkor terméket várnak.

Amit adnak. De ez nem korfüggő.

Ha rá akarnak találni valami videóra, akkor tudják, hogy youtube, be kell pötyögni és vagy kiadja, vagy nem. Ez nem igazi keresés. Itt megáll a dolog. Ha nincs fent a youtube-on első beírásra, akkor nem keresnek tovább.

Én úgy vagyok most már vele, hogy próbálok kicsit érettebben gondolkodni. Akkor is így volt, amikor mi fiatalok voltunk és nem volt internet. Bementem a Headbangerbe és az eladó már tudta, hogy én ilyen deathmetalos fickó vagyok és abból is csak a furmányosabbat hallgatom meg és eleve azokat rakta ki elém. Már eleve szűrte. Belehallgattunk néhányba, mert akkor a kis ösztöndíjamat nem költhettem akármire. Én már akkor is megszűrtem ezt és olyan irányba mentem el, ami adott valamilyen pluszt. Az meg, hogy mi lett belőle már más dolog.

Emlékszem még a Blahán az Elektromos Krokodilban hallgattuk a zenéket, összesen volt két négyzetméter a bolt.

Jártam én is oda.
 

ötödik topik: studio

Technikailag hogyan dolgozol otthon? Hogyan veszel föl?

Ennél a projektnél megvan az a spontaneitás, hogy egy témát, egy riffet megírok és abból kibontakoztatom, egy átszellemültebb állapotban följátszom az egészet. Kitalált minden, de nem memorizálom őket, mert ez nem arról szól.

Nyers gitársávot játszol fel és utána effektezed programmal, vagy…
 
Igen így. Nem szoktam nagyon effektezni, visszhangot szoktam használni, de van, ahol egyáltalán nem játszok fel basszust, hanem a gitárra rakok több baszust. Egyáltalán nem hiányzik még egy sáv. Az ének is ilyen, azt csinálom, amit először is meg tudok valósítani, meg amit a zene igényel…
 

hatodik topik: jövő

Apokalipszis. Oké, az a jelen. Szóval, vannak mindenféle terveim így Astru név alatt, szeretnék egy kevésbé fekete és egyáltalán nem metal hozzáállású vonalat is elindítani, vagy inkább közzétenni, ami párhuzamosan futna a jelenlegi hozzáállással. Rengeteg ötlet van még készen, vagy félkészen, szeretném idővel mindet befejezni. Jogos lehet a kérdés, hogy ha ennyire nem érdekel a visszajelzés, akkor miért teszem közzé? Egyrészt a közzététellel kap egy végső letisztulást az egész, egy befejezettebb képet, egy rendszert, vagy rendet. Másrészt, érdekel a visszajelzés, csak máshogy, nem mennyiségi, hanem minőségi értelemben, és ezek a visszajelzések eddig mindig felülmúlták az elképzeléseimet, erőt adnak, segítenek. Ez adja a dolog jövőjét.