A névváltás óta eltelt 10 év alatt a Nadir hat lemezt írt meg eddig. Emellett 3 split és két EP is napvilágot látott, szóval tisztességgel elfoglalják magukat Norbiék. Számomra mutatott azonban a csapat egy enyhébb megbillenést pár éve. Ha akkor úgy éreztem, hogy még gond is lehet, hát nagyobbat nem is tévedhettem volna. A fantáziás riffekkel megtűzdelt, meleg, de mégis elvont doom harmóniákat felvonultató lemezről és a világ egyéb dolgairól Tauszik Vitya énekessel beszélgettem.

Három év telt ez az Exitus óta. Azóta EP, Split, előtte pedig egy feldolgozásalbum született. Igazán tevékenyek vagytok mostanában. Miben érzed másnak a jelen kiadványt mondjuk az Exitushoz képest?
A zenekarra mindig is jellemző volt a tenni akarás és az ötletgazdagság. Mindig megvoltak a konkrét elképzeléseink az aktuális anyag irányvonaláról, koncepciójáról. A feldolgozásalbum lényege az volt, hogy a nagy kedvenceinktől formáljunk a magunk arculatára egy-egy dalt, de mégsem a legnyilvánvalóbb – azaz a velünk kapcsolatban a leggyakrabban emlegetett – zenekaroktól válasszunk számokat, hiszen abban semmi igazán izgalmas vagy meglepő nem lett volna. A split pedig azt az állandó célunkat tükrözte, hogy a hozzánk emberileg is közelálló zenekarokkal összefogva adjunk hírt magunkról, jelen esetben az idei album felvezetéseképpen. És persze a húsz éves jubileumi EP-ről, az A Lasting Dose Of Venomról sem szabad megfeledkezni! Azzal igazán méltóképpen ünnepeltük és zártunk le egy korszakot. Az Exitus albumhoz képest minden szempontból óriási előrelépésnek tartjuk az idei lemezt. A dalokat tekintve kidolgozottabb, kerekebb és változatosabb a Ventum iam ad finem est anyaga, ugyanakkor a doomos oldalunk domborodik ki jobban ezúttal. A könnyű megjegyezhetőséget a hangulatos gitárdallamok és szólók is nagymértékben elősegítik. A hangzást illetően Fekete Szabolcs dobos igazán kitett magáért. Az Underground Heroes feldolgozás-album volt az első nekifutása, azóta is ő keveri a felvételeinket. Nyilván nem első nekifutásra találta meg a legnyerőbb formulát, de ő is menet közben sajátítja el a stúdiózás fortélyait, mint mindenki a maga szakmájának a rejtelmeit. Nem véletlen, hogy más zenekarok is megkeresték azóta! Emellett az énekfelvételekre is komolyabb hangsúlyt helyeztük a korábbiaknál. Szücs Szabolcsnál a Trashhill stúdióban rögzítettük az éneket – minden mást Fekete Szabolcsnál, illetve házilag – és igen alapos, a legapróbb részletekig elmenő munkát végeztünk vele. Tematikáját tekintve pedig koncept album a Ventum iam ad finem est, amire a Nadir történetében még nem volt példa, noha az ötlet a Dark Clouds időkben is felmerült már. Viszont most értünk meg arra, hogy ilyen léptékű vállalkozásba belevágjunk.

Most gyakorlatilag három soron következő kérdésemet is megválaszoltad. Mi a helyzet a lemez hosszával? Jellemző rátok a rövid kiadványok megjelentetése. Ez miből fakad?
Erre pusztán annyi a magyarázat, hogy így érezzük teljesnek az adott anyagot. A dalok átlagos hossza nálunk három perc körüli, ami eleve a lényegre törő és refrén-centrikus megközelítésből adódik, viszont így is mindig adott a lehetőség arra, hogy újszerű, meglepő ötletekkel gazdagítsuk a nótákat. A lemeznek megvan a maga felépítése és íve. Bármit tettünk volna még rá, nem tett volna már semmit az összehatáshoz. Inkább fogalmazzunk röviden, de velősen, bármilyen elcsépelten hat ez. Közel kétszer annyi dalunk született ugyanis, mint amennyit felhasználtunk az albumhoz. Ami lemaradt, azt vagy hangulatilag, vagy minőség szempontjából nem tudtunk a lemezre illeszteni. Czetvitz Norbert gitáros most dolgozik a szólólemezén és a maradék használható ötleteit talán ott fogja felhasználni. A mostani anyaghoz viszont nem akartunk több nótát felvenni (pusztán azért, mert sok született), ezt a lemezt így találtuk kereknek. Régebben – még a Dark Clouds időszakban – többször estünk abban a hibába, hogy mindent fel akartuk passzírozni egyetlen lemezre, amit csak megírtunk. Mostanra érettebbek vagyunk és elegendőnek találtuk ezt a 8 számot.

Nekem az tűnt fel, ha már itt tartunk, hogy nem lőttétek el az elején az összes puskaport. Az indulás egészen nyugis, mintegy felvezeti a hallgató agyát, majd fokozatosan mélyül el, meríti bele az embert. Korábban nem használt atmoszférikus megoldásokat is hallok most. Mesélnél a koncepciótokról? Hogyan született meg ez a fölöttébb érdekes lemez? Említetted, hogy koncept anyag. Fejtsd ki ezt is, kérlek!
A dalszerzést illetően a munkamódszerünk lényegében nem változott: Norbi és Szabolcs dolgozták ki a zenei alapokat, amelyekre a szövegeket írtam. A koncept lemez ötlete annyiban nyilván behatárolta a folyamatot, hogy eleve adott volt a számsorrend, amely a Nadir valamennyi zenei alkotóelemét és oldalát felvillantja, miközben leírja a már említett ívet és vezeti végig a hallgatót az anyagon, a téma kifejtésében pedig nem lehetett letérni erről a pályáról. A szövegek a különböző történelmi korokba kalauzolva mutatják be az embernek a természethez, az állatvilághoz fűződő viszonyának alakulását. Az ősi harmónia idejétől indulunk, amikor az ember még a természet részének, nem pedig afölött állónak tekintette magát és eszerint is élt és viselkedett. A folytatásban egy adott korszakra jellemző, meghatározó jelentőségű eseményt, eseménysort, jelenséget vagy éppen eszmerendszert mutatunk be, amely az emberi természetrombolást példázza, sőt adott esetben szentesíti. A záró számban pedig a jelenleg is zajló, hatalmas méreteket öltő kihalási hullám (a mai tudomány álláspontja szerint sorrendben a hatodik) a központi téma, ebből kiindulva vetítjük előre a teljes pusztulás jövőképét, amely egyre reálisabb és egyre nyilvánvalóbb is.

Ha jól értem, ezek nem csak történelmi, hanem földtörténelmi korok is?
Inkább történelmi korokról van szó. A nyitó It Is All One a legősibb korokról szól, a The Congregation az ókorban (annak a niceai zsinattól számított periódusában) játszódik, a The Legacy Of Mélusine középkori témát dolgoz fel, az Into The Phalanstery az ipari forradalommal kezdődő időszaktól jut el a 19. században született falanszter-eszméig (ahogyan azt Az ember tragédiájában szemlélteti Madách). A One Species’ Fate – Thylacine és a Karachay, The Concrete Lake már a 20. századon vezet át, amelynek végén a hetedik dal hősének, Richard O’Barrynek a delfinmentő tevékenysége is elkezdődött – így érkezünk el a máig.

Folytatása lesz a koncepciónak?
Most, röviddel a lemez hivatalos megjelenése után még nem ültünk le a folytatáson, vagyis a következő lemez zenei és szövegi koncepcióján gondolkodni. Egy biztos, a Nadirnak saját szövegvilága van, amely az Eco-ethic albumtól kezdve körvonalazódik egyre tisztábban. Ott még általánosabb volt a megközelítés, az Exituson már pontosabban körülhatárolható témákkal foglalkoztunk, most pedig minden eddiginél konkrétabb gondolatokat fogalmaztunk meg. Biztosan lesznek ötleteink egy következő koncept albumhoz is. Mondhatunk akár egy, a jelenkorban játszódó történetet is legközelebb. De erről még korai lenne találgatni.

Kiadótok nincs. Nem is kerestek? Felmerül a kérdés: kell egyáltalán manapság kiadó egy zenekarnak?
Az a csavar a történetben, hogy nem kerestünk, mégis találtunk. A GarageLive Records állt mögénk és támogatta a lemez megjelenését. A Nadir mindig is baráti alapon működött és a kiadót is régi jó ismerőseink, barátaink vezetik, akikre nyugodtan rábízhattuk magunkat kiadás és promóció ügyében. Ily módon a Ventum iam ad finem est valóban ideális, hatékony felvezetéssel jött ki: először online, a legnagyobb internetes zeneáruházakban, majd a napokban CD-n is. Összességében elmondhatjuk, hogy ilyen lazán, görcsmentesen még soha nem készült egyetlen anyagunk sem. Nem tűztünk ki szoros határidőt, inkább hagytuk érni a lemezt, azaz addig dolgoztunk a felvételen és a keverésen, majd a borítón és az internetes megjelenési formákon (hivatalos honlap, Bandcamp oldal stb.), amíg minden részlet a helyére került.

<a href=”http://nadirhun.bandcamp.com/album/ventum-iam-ad-finem-est”>Ventum iam ad finem est by Nadir</a>

A CD-ből hány darab készül? Hol lesz fellelhető? Netes rendelés?
Összesen száz darab, legalábbis első körben. Meg lehet rendelni a kiadótól annak webshopján keresztül, és persze a koncerteken is beszerezhető lesz tőlünk.

Írott lesz ezek szerint? Vagy a GS Prodhoz hasonlóan ők is képesek a 100 darabos gyári (nyomott) CD formátumot hozni?
Gyári CD, profi nyomdában készült borítóval.

Hogy oldják meg, hogy 100 darabhoz gazdaságos a CD gyártás? Mert a ruszkiktól már semmi nem meglepő, de ezek szerint ez már idehaza is mehet?
Rajtunk kívül számos más hazai zenekart is felkarolt a GarageLive, fiatalabb és régebb óta létező bandákat egyaránt. Idén jött létre a kiadó, de a mögötte állók már több évtizednyi tapasztalatot gyűjtöttek az itthoni és a nemzetközi színtéren, úgyhogy velük együtt mi is kíváncsian várjuk, hogy a kint már bevált és általuk itthon működtetett stratégia hogyan fog beválni.

Értem. Ezt csak azért feszegettem meg jobban, mert a GS-en kívül nem láttam olyan kiadót, aki a 100 db-ot ténylegesen gyári CD-n képes lenyomni. Ugyebár ez egy drága technológia, aminek általában 500 darab az alsó megtérülési határa. Pár helyen megy 300 darabtól is.
Ez biztosan így van, de itthon reálisan nézve különösen igaz, hogy a hanghordozó ma már voltaképp nem más, mint a művészetnek egy kézzelfogható megjelenési formája, amely mint ilyen jelent többlet-értéket az online meghallgatható és / vagy letölthető változathoz képest. Aki ezt választja (vagy választotta az A Lasting Dose Of Venom bakelit verzióját), lényegében köszönetét fejezi ki a zenekarnak és egyben támogatja a működését. Ez a ritkább eset. Mi szerencsére az évek során kiépítettünk egy kisebb lélekszámú, de annál lelkesebb és kitartóbb tábort, amelyre ilyen szempontból is lehet számítani. A merch cuccok (póló, kitűző stb.) szintén ebbe a kategóriába esnek, további pluszt adnak a zene és a koncertélmény mellé a banda iránt érdeklődőknek.

Nem zavar titeket, hogy deathcore-nek titulálják pár helyen a zenéteket? A Metal Archives is ezt írja. Ma már eléggé kihalóban vannak a színtiszta műfajok, de én sokkal inkább doom közelinek érzem a Nadirt, és ha hallok is benne death hatást, azt max a hangod miatt. Pár helyen viszont mintha átszűrődne némi dallamos üvöltés is. Azokat is te nyomod?
A „deathcore” címke közelítőleg se fedi le a Nadir zenei világát. Nálunk a doom és a death metal elemek éppúgy meghatározóak, mint a hardcore hatások. Ezek mindig is jellemzőek voltak ránk – az egészen korai időkben az első kettő dominált -, legfeljebb lemezenként eltérő arányban mutathatók ki. Mint említettem, ez alkalommal a lassabb témák kerültek előtérbe, az énekhang pedig maradt, amilyen volt, vagyis death metalosan extrém. Minden énektéma tőlem származik (ezúttal nem hívtunk vendégeket), szándékoltan színesítettünk rajtuk. A különböző irányzatok ötvözése nagyon is egészséges dolog. Mi magunk is nyitottak vagyunk a zenei újító bandákra. Szeretjük, ha valaki izgalmasan és stílusosan vegyíti a legkülönbözőbb hatásokat a muzsikájában.

Picit visszakanyarodnék. Az előbb fejtetted ki a szövegi koncepciókat, és a lemez végkifejlete a teljes pusztulást, a „nagy kihalást prezentálná”. Természetesen a Fémforgács nem politizál, viszont a közelmúlt terroreseményei politikamentesen is taglalhatók, mondjuk a társadalom irányából. A társadalomtudomány irányából. Van-e véleményetek, illetve publikus-e a témával kapcsolatban. Kelet – nyugat, atlantizmus – eurázsiai temperamentum, stb…
Mi magunk sem politizálunk, a múltban is legfeljebb csak érintőlegesen foglalkoztunk a témával. Társadalmi kérdéseket már gyakrabban feszegettünk. A jelenkori események elsősorban arra világítanak rá – legalábbis azok számára, akik valamivel tovább látnak az orruknál a nagy szellemi sötétségben… –, hogy az emberi társadalom a végromlás szakadéka felé száguld. A különböző fegyveres konfliktusok hátterében pusztán gazdasági érdekek húzódnak meg, a kulturális vagy vallási alapon generált ellentétek ezekhez szolgálnak egyfajta paravánként. A múltban, akár több évszázada sem működött ez másként a legtöbb jól ismert háború esetében, a vallásháborúkat illetően legalábbis biztosan nem. Akkor is szinte mindenki meg volt győződve arról, hogy a hitéért harcol, miközben a háttérben bankházak, pénzügyi érdekcsoportok rivalizálása zajlott… Aki pedig hatékonyabban tudja érvényesíteni az érdekeit, az marad a porondon. Más kérdés, ha ehhez aljasabb, embertelenebb módszerek és eszközöket vet be, mint a vele szembenálló fél. Márpedig ha ezen múlik a sikere, biztosak lehetünk benne, hogy ettől sem nem fog visszariadni. Mindegy, milyen áron.

Hogy állsz a vallásokkal: Szerinted az intézményesített vallás mennyire lóg bele ebbe a cirkuszba?
Nem vagyok elvakult vallásfanatikus, legalábbis nem vagyok nyitott az ember világnézetét bármilyen szempontból és bármilyen irányban befolyásoló intézmények és dogmáik irányában. Az ember szerintem ilyen „közvetítés” nélkül is kapcsolatba kerülhet azzal a felsőbb hatalommal, amelyben hisz. Viszont elvetem azt a nézetet, hogy a vallás bárki számára elegendő ok a más meggyőződésűek elpusztítására. A The Congregation nóta egyébiránt pontosan arról szól, hogyan szorította ki az intézményesített vallás a természet-közelit, és hogyan szentesítette azt az eszmét, hogy az ember felette áll a természetnek. Meg is lett a következménye…

Muszáj rákérdezzek a Gorezone-ra. Az a történet végképp lezárult?
Jelen állás szerint igen, véglegesen. A stábbal a saját elhatározásunk és döntésünk alapján szűntettük meg a műsort 2013-ban, tizennégy évi működés után, mert úgy éreztük, sikerült elvégeznünk a feladatunkat, azaz rendszeresen, a legjobb tudásunk és felkészültségünk szerint tájékoztattuk az underground és extrém metal zenék rajongóit a hazai és nemzetközi színtér dolgairól. Bebizonyítottuk azt is, hogy létezik magyar underground és extrém metal zenei színtér, ahol a bandák előtt adott a lehetőség és kemény, fáradságos munkával ugyan, de igenis el tudnak érni eredményeket.

Erről beszélj még egy kicsit. Képzeld magad 18 évesnek, tehetséges zenésznek. Hogy indulnál neki? Tudom, a világ megváltozott azóta, amióta mi voltunk 18 évesek, mégis milyen lehetőségeket látsz ma? És mi az, ami elérhető ma?
Ami annak idején elérhető és megvalósítható volt, az ma ugyanúgy reálisan kitűzhető cél. A kommunikáció persze felgyorsult és több hatékony lehetőséget is biztosít ehhez, mint amikor mi voltunk tizenévesek. Megoldani viszont egyik platform sem fog semmit az ember helyett, hiszen ezek csak kényelmi szempontok, segédeszközök. Hozzáállás (igényesség, eltökéltség és kitartás) kérdése az egész. Biztosan ugyanúgy törekednék – illetve törekednénk, mert a többiek nevében is éppúgy mondhatom – arra, hogy jó ismerősökkel, barátokkal vágjak bele. A hangszerekkel nyilván ugyanúgy harcolnánk az elején és az is időbe telne, mire jobban elsajátítanánk a dalszerzés és a stúdiózás mikéntjét. Viszont az érvényesülés útja-módja lényegében nem változott, legfeljebb más alapokra tevődött át. Ugyanakkor ma már otthoni körülmények között is megoldható a stúdiózás, így nem szükséges csillagászati összegeket ráfordítani. A fellépési lehetőségek is adottak, a koncertdömpinggel és a részben ebből fakadó érdektelenséggel azonban meg kell küzdeni.

Gyakorlatilag vezetsz előre az interjúban. Gyaníthatóan azért, mert voltál te is a barikád ezen oldalán 😀 Koncertek. Mikor, hol látható a Nadir?
Jövőre január 24-én a második Death By Metal fesztiválon a Dürer Kertben mi is ott leszünk, akárcsak a hazai underground színe-java. Ott már a Ventum iam ad finem estről is biztosan többet játszunk majd. (A közelmúltbeli Sea Shepherd jótékonysági koncerten két új dalt nyomtunk.) A legvalószínűbb forgatókönyv az lesz, hogy kevesebbet, de kiemelten fontos eseményeken fogunk ezentúl játszani, ideértve a nyári fesztiválokat is. Ennek az a fő oka, hogy Szabolcs külföldön él és dolgozik, ezért viszonylag ritkán tudja megoldani a hazautazást, mi pedig igazodunk hozzá. Nélküle nincs Nadir!

Szeretnél esetleg olyan kérdésre válaszolni, amit nem tettem fel? Kérdezz magadtól valamit!
Mindenképp megemlíteném (bármennyire közhelyes is), hogy mindegyikünk életében meghatározó szerepet játszik a zene, illetve az azzal kapcsolatos tevékenység. Ily módon a Nadir mellett aktív a Ghostchant – Jakab Zoli hívta életre, tőlünk Norbi játszik benne – és időszakos jelleggel az Our Existence Is Punishment projekt is. Utóbbi a Nadir tagság 3/5-ét, plusz Kósa Dani basszusgitárost (ex-Nadir, Ghostchant) takarja. Nekem is vannak terveim a közeljövőre, ám természetesen ezek sem fognak a Nadir menetrendjével ütközni. Rendkívül büszkék vagyunk a Ventum iam ad finem estre, úgyhogy igyekszünk maximálisan kifuttatni. Minden más csak ezután, illetve ehhez igazítva jöhet. A régi anyagaink pedig mind ingyen letölthetők a hivatalos honlapról.

Linkek:
www.facebook.com/Nadirhungary
www.nadir-official.com
www.garagelive.com
www.facebook.com/garagelivecom