Rap-metal a 21. században

Tavaly kétszer is járt kis hazánkban az Enter Shikari, akik előzenekarként egy lelkes, fiatal, feltörekvő brigádot hoztak magukkal. Ez volt a Hacktivist, akiknek mára szintén elég magasra szökött a népszerűségük, köszönhetően újító zenei felfogásuknak, dinamikus élő teljesítményüknek. Enterékkel annyira összebarátkoztak a közös portya során, hogy a Hacktivisták meg is hívták vendégénekelni Rou Reynoldsot, a Shikari torkát. Első teljes albumuk ráadásul pont a koncert előtt nem sokkal jelent meg hivatalosan (hoztak is belőle, a merchpultnál meg lehetett vásárolni), úgyhogy az apropó adott volt, hogy egész estés fellépéssel térjenek vissza hozzánk.

Az öttagú angol csapat úgy tudta a mostanában divatos djent metalt összeboronálni a grime-os hiphoppal, s mindezt beoltani némi elektronikával, hogy az cseppet sem tűnik erőltetettnek. Én eleve nyitott vagyok az újítások felé, úgyhogy a Palisades szintén a korszellemnek megfelelő megközelítése mellett a Hacktivist is könnyen utat talált hozzám (bár más stílus, de némileg a Skindredet is ide vehetjük). Ezek a zenekarok ráadásul emberileg is nagyon szimpatikusak, látszik, hogy abszolút rajongócentrikusak.

Az Orient Fall nyitotta az estét, akiknek ugyan zeneileg vajmi kevés közük van a főbandához, de ha már ott voltak, mindent megtettek a hangulat beizzítása érdekében. Rajtuk még csak maroknyi közönség gyűlt össze, de a Hacktivist kezdésére fokozatosan szállingóztak be az emberek és lettünk egyre többen. A hazai metalcore mezőny egyik legígéretesebb brigádjának múlt év vége felé jött ki első nagylemeze Fractals címmel. Erről sorjáztak is a nem kevés djent riffet tartalmazó, After The Burialt és Veil Of Mayát egyaránt idéző témák. Tavaly a deathcore kiválóság Oceano előtt bizonyíthatott a fiatal csapat, itt a hajón azonban még annál is jobb formában voltak!  Mindamellett döbbenet, hogy hogyan szóltak! Az A38 hangzás terén többnyire amúgy is kitesz magáért, de ezúttal tényleg párját ritkító, előzenekaroknál ritkán tapasztalható, kristálytisztán brutális hangzással dörrenhettek meg az Orient Fall opusok. Hívtak egy vendéget is az Orion Dawnból ismerős Kovács Gábor személyében, vele kiegészülve adták elő a Silhouettest. A Subscribe-ból és USEME-ből ismert Csongor Bálint ugyan igazoltan távol maradt, ez azonban nem akadályozta meg az OF-t abban, hogy a vele közösen rögzített Ascend To The Throne-t elővezessék (Bálint hangja így samplerről szólt). A Fractals albumot meg is lehettett venni a merchpultnál – kicsit bánom is már, hogy nem ruháztam be rá. Majd legközelebb.

A Hacktivist a 2 perc hosszúságú intrót (Our Time) követően a gyűlöletdalával, a Hate-tel csapott a húrok közé. Ez a szám kb. úgy hangzik, mintha a Linkin Parkot djentté transzformálták volna, csak egy dallamos refrén hiányzik hozzá. A dallamosságot a következő False Idols-ban viszont már megkaptuk. A Hacktivist már bemutatkozó EP-jén kialakította magának a sajátos stílusát, amely a Meshuggah/Periphery jellegű djentelős, nyakatekert riffek, az Asian Dub Foundationt idéző harcos szövegköpködés, hangulatos már-már filmzenei hangulatú szintialáfestések és azonnal ható refrének ellenállhatatlan turmixa. A névadó számot követően robbant be a Rou Reynoldsszal (Enter Shikari) rögzített Taken, majd Jay Z és Kanye West párosának bulihimnusza, a Niggas In Paris „hacktivistesítve”.

Az ekkorra már szépszámban összejött tömeg valamennyi dalra egyként mozdult be. A hangzásra náluk sem lehetett panasz, valamint a fekete bőrű rapper J Hurley konferanszai is fenn tudták az érdeklődést tartani. A fehér rapper-énekes Ben Marvin pedig kinézetre, kiállásra egy az egyben a Raging Speedhornos, valamint ex-Extreme Noise Terror tag John Loughlint juttatta eszembe. Bár számaik kissé egyformának tűnhetnek elsőre, szinte mindegyikbe tudtak olyan finomságokat csempészni a fiúk, amik miatt hallgattatja magát a dolog. A grime-os megoldásaik miatt úgy is nevezem őket, mint „a metal Dope D.O.D.-jét”.

A Buszy emberevő breakdownja úgy kaszált le, akár egy kombájn a szántóföldet. 😀 Ha egy számot ki kéne emelnem, mint totális kedvencet a Hacktivist életműből, akkor valószínű, hogy a Buszy-ra esne a választásom. A metalosabb No Way Back és az inkább a hiphopos vonalra ráerősítő Deceive&Defy (erről megint csak a Linkin Park ugrott be valamiért) után elérkezett az idő az első ráadáshoz, ami az Elevate és Outside The Box c. számokból állt. Utóbbi egyben a debütalbumuk címadója is, továbbá ez a leglassabb, leginkább pihentető nótájuk.

Bár még nagyon fiatalok és még pályájuk elején tartanak, érdemes lesz rajtuk tartani a lencséinket, mert még bőven okozhatnak meglepetéseket a jövőben. Legalábbis kíváncsian várom, hogy ezt a rapdjentet hová tudják majd fejleszteni a következő albumukon. Az említett Linkin Park, ill. a Hollywood Undead rajongói ugyanúgy bátran próbálkozhatnak a Hacktivistttel,,mint a Periphery/Tesseract vonal elkötelezett hívei.



A második ráadásban – mivel elfogytak a számaik – ismét előadták a sikert aratott Jay Z-Kanye West átiratukat, a Niggas..-t, majd levonultak és néhány perc múlva már a merchpultnál termettek többen is a zenekarból. A végén alá is írattam mind az öt taggal a home-made Hacktivist pólómat! Szemlátomást örültek neki, valamint az is kellemesen meglepett, hogy az egyik tag emlékezett rám tavalyról! 🙂

A Hacktivist pólóm immár dedikáltan.

Ui.: Remélem, CsaBillog nem haragszik meg, hogy felhasználtam a videóját a cikkhez!


Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.