Az éjszaka, amikor a Szfinx feltámadt

Nem mindennapi örömhír volt számomra, amikor tudomást szereztem arról, hogy a 90-es évek legendás debreceni heavy metal zenekara, a Szfinx egyetlen koncert erejéig ismét színpadra lép. Jómagam egy kicsit több mint egy éve fedeztem fel a szinte ismeretlenség homályába veszett brigádot. Mennyire szomorú, hogy addig nem hallottam róluk, hiszen a csapat mindkét albuma azonnal a kedvencem lett! Sokáig csak rossz minőségű, kazettáról digitalizált mp3 fájlok révén hallgathattam a dalaikat, de a koncert mellett végre kezembe vehettem őket a Hammer Records gondozásában megjelent dupla CD-n is.

Az előzenekar a szintén debreceni illetőségű Darling volt, akik 20 év után álltak újra együtt színpadon. Az énekesnővel és énekessel is felálló hattagú csapatot nem ismertem korábbról, de a körülöttem állók közül rengetegen énekelték a dalaikat. Sajnos a saját dalok és a néhány előadott feldolgozás szövegéből nagyon keveset értettem, a hangosítás ugyanis finoman szólva sem volt a legjobb. Habár a megszólalás hagyott kívánnivalót maga után, mind a zenészek, mind pedig a közönség nagyon jól érezte magát, ami végső soron a legfontosabb.
 

Az est „nagy durranását” azonban a mindenki által várt Szfinx jelentette. CD-vel a zsebben és sörrel a kézben már alapvetően szép reményekkel néztünk az esemény elébe, de amikor a legnagyobb meglepetésünkre Metallica Enter Sandman feldolgozással húrokba csapó zenekar átvette a színpad feletti uralmat, elégedetten vettük tudomásul, hogy sikerült javítani a hangosításon. Bár legkevésbé sem számítottam rá, hogy egy feldolgozás fogja nyitni az estét, a klasszikus nóta jó szolgálatot tett, hiszen gondoskodott a jó hangulat megalapozásáról.

Elsőként a Vad játszmáról ismert Félelem került terítékre, majd a dögös Hé, csináld! adta meg a lendületet a telt házas Roncsbár közönségének. Nem csoda, hogy a dalok hallatán minden metalrajongó elégedetten csápolt és a láthatóan szintén jó hangulatban lévő zenészek – akik közül a legtöbben a zenekar feloszlása óta nem játszottak a nagyérdemű előtt – 100%-os színpadi teljesítménnyel hálálták meg a tomboló közönség szeretetét. Szinte libabőrös érzés volt hallgatni, ahogy Kori hangja egy az egyben visszahozta a két Szfinx nagylemezen hallható énekteljesítményét, észrevehetetlen volt az időközben eltelt több mint 20 esztendő!
 

A második lemez címadó dalával némileg keményebb fokozatra kapcsoltak a fiúk, majd egy szintén első lemezes nóta után Ozzy Osbourne slágere, a Shot in the Dark következett, amit a legteljesebb hitelességgel prezentált csapat. Amennyire tudom ezt a feldolgozást régebben is sokat játszották, ebből kifolyólag nagyban hozzájárult azon szerencsések időutazásához, akik a zenekart még az aktív éveiben láthatták fellépni.
A Rohadt divat zúzdája után az újrakiadásra bónuszként is felkerült rövid, Monok Tamás féle basszusszóló következett, előkészítve a terepet két további, az első korongról származó nótának. Az estét magán a zenekar újbóli összeállásának tényén felül az is különlegessé tette, hogy megjelenése óta első ízben hangzott el a Húzd! albumon szereplő Lolita című húsba maróan kegyetlen témát feldolgozó ballada. A Judas Priest feldolgozást és a pihenőnek szánt dobszólót követően még további két szerzeményt adtak elő Koriék, ezért magától értetődő módon egy ilyen ütős hangulatú előadás után bizony nagyon nehéz volt elengedni a zenekart, így a ráadás sem maradhatott el.

Nagyon meglepődtem, hogy rengetegen – köztük jómagam – akik a 90-es évek elején születtek, illetve a nálunk sokkal fiatalabbak is kívülről fújták a csapat szövegeit, ami azért nem kis tény, figyelembe véve, hogy mekkora volt a csend a brigád körül a CD megjelenéséig. Akárhogy is, de ez egy hatalmas elismerés, ami jól jelzi az életmű örökérvényűségét!
 

A Szfinx ugyan már nem zenél aktívan, de a bulin tökéletesen helytállt nóták halhatatlansága örökre belevéste a debreceni zenekar nevét a hazai metalszíntér rozsdamentes acéloszlopába. Szó mi szó, emlékezetes koncertnek lehettek tanúi azok, akik március 26-án ott voltak a Roncsbárban. Köszönjük a felejthetetlen élményt!

Elhangzott dalok:
Intró (betétdal az
Arkangyal című filmből) – Enter Sandman (Metallica feldolgozás) – Félelem – Hé, csináld! – Húzd! – Az üldözött – Shot in the Dark (Ozzy Osbourne feldolgozás) – Rohadt Divat – Basszusszóló – Vad játszma – Téves kapcsolás – Lolita – Breaking the Law (Judas Priest feldolgozás) – Dobszóló – Amnézia – Nincs Visszaút. Ráadás: Végleg elegem – Várj rám