1. nap
A fesztivál első napjára a lejutásom is bonyolultan kezdődött. Ugyanis a fesztivál látogatói számára 50%-os alkalmi vasúti kedvezményt lehetett igényelni. Már a megelőző nap szerettem volna megvásárolni (a MÁV információi szerint már lehetett kapni). Gyakorlatilag nem, így maradt a csütörtök reggeli megvásárlás. Természetesen az sem ment zökkenőmentesen. A jegytípus fent volt a rendszeren, de a pénztáros nem tudott hozzáférni. Hosszas telefonálós segítséggel sem. Végül (kb. 25 perccel később) egy kézzel megírt nyugtát adott, s sikeresen felszállhattam a vonatra! Ezt azért írtam le, mert, ahogy olvastam nem csak nekem akadt ezzel problémám. Országszerte nehezen, vagy ilyen formában lehetett hozzájutni a jegyhez.
Kora délután sikeresen lejutottam Balatonszemesre, ahol először a szállást foglaltam el. Majd ellátogattam a fesztivál területére, ahol már a Kill With Hate játszott a Fesztivál Aréna színpadán. Az utolsó három számot még sikerült elcsípnem. A koncerten nem sokan vettek részt. Ez a korai kezdésnek, és vélhetően az elviselhetetlen hőségnek volt köszönhető. Sajnos a hangosítás is nagyon rossz volt, ráadásul ez igaz volt a későbbi fellépők esetében is ezen a színpadon. Néhány nappal korábban Tatabányán, a Roxxy Music Café-ban hallottam őket, ott is gyenge volt a hangosítás, de nem csak kifelé, mert Krisztián meg is jegyezte, hogy befelé is nagyon rossz. Itt úgy érzem, még azt is sikerült alulmúlni.
A Kill With Hate után, szintén ezen a színpadon a lábatlani Christian Epidemic rövid műsorát néztem meg. Ekkor már valamivel többen bemerészkedtek a sátorba, ahol a színpad környékén már fülledt volt a levegő. A hangosítás hasonló volt az előzőhöz, annyi különbséggel, hogy a szintetizátor témákból semmit nem lehetett hallani. Szombaton a szabad strandon Hummel Barnabás is megjegyezte, hogy pocsékul szóltak. Vagyis befelé se lehetett valami rózsás a helyzet. Természetesen a délután folyamán elhangzottak olyan dalok mint pl. Az angyalok nyelvén, vagy az Újjászületett. A rossz hangosítás ellenére a közönség nagy ovációval fogadta a CE dalokat.
A Christian Epidemic után a Monster Nagyszínpadhoz mentem, ahol a Dalriada műsora kezdődött. Először a színpad elejéhez mentem, az első szám erejéig, majd inkább háttérbe vonultam, mert akkor nagy volt a hőség, hogy nem lehetett ott maradni a színpadnál. Inkább az italospult környékén az árnyékból figyeltem az eseményeket folyadékpótlás mellett. Néhányan a rettenetes hőség ellenére a színpadhoz merészkedtek. De nagyon látszódott, hogy a legtöbben olyan helyről figyelték a koncertet, ahol árnyék volt.
Minden elismerésem a zenekaroknak, akik kora délután / estefelé játszottak a Monster Nagyszínpadon és a Borsodi Színpadon. Ugyanis úgy voltak felállítva a színpadok, hogy a zenészek szembe álltak a nappal, és semmilyen árnyék nem jutott nekik. Emiatt nem is tudtak teljes erőbedobással koncertet adni, ill. a közönség részéről is visszafogott volt a fogadtatás. Ami teljesen érthető, mert mindenki a hőséggel küzdött.
A Dalriada műsorában inkább az újabb dalok kaptak nagyobb hangsúlyt, de korábbiakból is hallható volt egy-kettő.
A Dalriada után visszamentem a szállásra egy kicsit rendbe tenni magam, majd a Delain második felére tértem vissza a fesztivál területére. Ekkor már jelentősen megnőtt a fesztiválra látogatók száma. Értelemszerűen legtöbben a Delain koncertjét követték. Én inkább hátul, az italpult környékén ültem a sörpadon és onnan hallgattam őket. Engem lemezen, ill. élő változatban sem fogott meg a zenekar, de azt el kell ismernem, hogy az énekes hölgy hangja csodálatos! A Delain-t az Epicá-hoz tudnám hasonlítani, aki szereti azt, amit ők alkotnak, azoknak a Delain is tetszeni fog. A teljes koncert megtekinthető a Delain Magyarország rajongói oldal jóvoltából.
22:30 környékén a nagyszínpadhoz az Eluveitie készült az esti koncertre. Szerintem az egész fesztiválon ők adták a legjobb koncertet! Néhány alkalommal már sikerült őket elcsípnem élőben, de itt a RockParton az eddigi legjobb műsorral szolgáltak. Maga a koncertnek volt egy felépítése. A műsoruk elején klasszikus Eluveitie dalok voltak hallhatóak, majd néhány szám után kelta zenei darabokat adtak elő dob és basszus gitár közreműködésével. Ez kb. 20 percig tartott, majd ismét visszatértek a hagyományos Eluveitie dalokhoz. Ezzel a felépítéssel engem kilóra megvettek, és emiatt mondom, hogy számomra ők adták a legjobb koncertet az egész fesztiválon!
Végül a lengyel Vader műsorát néztem meg, ami a death metalosok számára kielégítő koncerttel szolgáltak. Természetesen a Vader most is hozta a kötelezőt, de nekem volt egy kis hiányérzetem. Sajnos az este folyamán nem adták a személyes kedvenc dalomat, amit Andrzej Sapkowski – The Witcher c. könyveihez írtak. Helyette zárásként egy Helleluyah (God Is Dead) pusztító csapását adták.
2. nap
Pénteki nap nagyrészt a balatonszemesi szabad strandon töltöttem, ahogyan a fesztiválra látogatók legnagyobb része is. Ezen a napon volt legnagyobb hőség, így csak a vízpart közelében lehetett elviselni ezt az időjárást. Magára a fesztiválra csak estefelé, 18:30 környékén mentem vissza.
Amikor visszaértem a Moby Dick koncertje ment, akik szintén küzködtek a rettenetes hőséggel! Mint azt az első napnál is írtam, akik a Monster és a Borsodi színpadon játszottak nappal szembe álltak és semmilyen árnyék nem érte őket. Még egyszer hangsúlyozom, hatalmas tisztelet minden fellépőnek, aki késő délután játszott!
Maga a koncerten inkább a közönség kedvenceit lehetett hallani, mint pl. a Keresztes vitézt vagy a Mennyből az angyalt. Az ős Moby Dick rajongók a hőség ellenére a színpad közelébe mentek és onnan követték kedvenc klasszikusaikat.
Utána a Borsodi színpadhoz látogattam, ahol a Kowalsky meg a Vega játszott. A dallamos, könnyed rock zenét kedvelők megtöltötték a nézőtér egy bizonyos részét, de olyanok is voltak, akik hátrébb, szellősebb részen a fűben ülve hallgatták a műsorukat. A zenekarnak idén jelent meg a Varázsszavak című albuma, de ettől függetlenül nem lemezbemutatót tartottak, hanem inkább olyan dalok voltak hallható, amelyeket a koncertjükön hallhat a nagyérdemű. Természetesen egy-egy új dalt is belecsempésztek a setlistbe.
A Kowalsky meg a Vega után átmentem a Fesztivál Aréna sátorában, ahol a Rózsaszín Pitbull koncertjén hallgattam. Vagyis inkább a dalok szövegét figyeltem, ami mosolyt kanyarított az arcomra. A zenekar szövegei viccesek, sokszor vulgáris tartalmakat tartalmaz. Zeneileg inkább a punk vonalhoz tartozik. A sátorban akkora fülledtség kerekedett, hogy levegőhöz nem lehetett jutni, úgyhogy inkább a sátor oldalához mentem.
A koncert után átnéztem a Tesseract koncertjére, de csak 2-3 szám erejéig maradtam, mert számomra rettenetesen unalmas koncertet adtak. Valószínűleg a progresszív zenei stílusuknak köszönhető. A progresszív zenei irányzatot maximum otthon tudom hallgatni, ha éppen olyan hangulatom van, de élőben semmiképp sem. Aki nyitott erre az irányzatra, annak biztos jó benyomást keltett a banda műsora. Sajnos én nem ebbe a körbe tartozom.
Inkább a nagyszínpad italos pultjához mentem ahola a folyadékhiányomat pótoltam, és vártam a fesztivál főzenekarát az Apocalypticát.
22:30 magasságában elkezdődött a finn Apocalyptica cselló metal koncertje. Nekem most adódott meg az első alkalom, hogy élőben láthassam őket. Volt egy elképzelésem, hogy hogyan nézhet ki élőben a műsoruk. Maradéktalanul azt kaptam, amit vártam! Egyetlen zavaró tényezőt tudnék mondani velük kapcsolatban, pontosabban a színpad megvilágításával kapcsolatban. Ez pedig nem más, mint a rengeteg fehér, vakító villogó fény használata. Szabályosan vakító és rettenetesen zavaró volt. Igaz a koncert második felében visszább vettek ezekből a fényekből, de még akkor is zavaró volt. Amikor hátrébb vonultam emiatt még ott is nagyon zavaró volt és elvette, hogy élvezhessem a koncertet!
3. nap
Ezen a napon is csak késő délután mentem vissza a fesztiválra az országos hőségriadó miatt. Az első koncert, amit megnéztem az a tatabányai Agregator volt. Sokszor hallottam őket élőben, de ennyire rosszul még sohasem. Konkrétan a dalok annyira rosszul szóltak, hogy alig lehetett felismerni. A pocsék hangosítás ellenére Tass hozta a megszokott formáját. Ugrált, futott, rázta a fejét a dalok közben. Mondjuk minden szám után intenzív lihegésbe kezdett. Látszott, hogy azért őt is megviseli a kánikula.
A koncertjük után a már jól megszokott hűsítő folyadékpótlásomhoz folyamodtam. Időközzel bele-bele hallgattam a Tankcsapda műsorába, főként amikor korábbi tételeket játszottak. Természetesen a rajongótáboruk szépen megtelítette a színpad előtti részt. Láthatóan az elejétől a végéig élvezték a műsort.
A koncertjük második felében én inkább azt figyeltem, hogy viharfelhők gyülekeznek az égen. Ezért inkább átmentem a másik színpadhoz, ahol a Lost Society thrash metalja kezdődött. A koncertjük alatt azon gondolkodtam, hogy vajon a gitárosok tényleg játszanak a gitáron, vagy playback-ről szól? Ugyanis olyan ugrásokkal, pörgésekkel, futkározásokkal szolgáltak a nézőknek, emellett erősen kétlem, hogy lehet bármit is játszani a gitáron.
A műsoruk közben inkább átmentem a Fesztivál Aréna sátrába, mert akkor már lehetett látni, hogy nagy vihar lesz. A szél egyre erősebb lett, illetve baljós felhők lepték el az eget. A Watch My Dying készült a sátorszínpadon. Majd egy kisebb csúszást követően úgy nézett ki, hogy elmarad a koncert technikai okok miatt (viharos előrejelzések)! Végül Gábor bejelentette, hogy addig játszanak, ameddig megengedik a szervezők. Kb. 15 perc után egyre többen jöttek be a sátorba. Ugyanis elkezdett szakadni az eső. A Lost Society koncertje akkor már félbeszakadt. Majd 5 perc után a WMD koncertje is félbeszakadt. Ekkor a szakadó eső és villámlások mellett olyan erősen fújt a szél, hogy elkezdte mozgatni a sátrat. Majd lehetett hallani, hogy a sátor egyik tartórésze megroppan. Abban a pillanatban megkezdődött a teljes fesztivál kiürítése. Néhány biztonsági ember hangosbemondón (alig lehetett hallani) arra utasítottak mindenkit, hogy azonnal hagyják el a fesztivál területét!
A szállásomra mentem, hogy átöltözzek, majd egy kicsit később, amikor a vihar elcsendesült visszamentem a fesztivál bejáratához. Ekkor már el volt torlaszolva a beléptető rész, és közölték, hogy vége a fesztiválnak!
Sajnos összesen 4 db koncert teljesen elmaradt (köztük a Gamma Ray és Carach Angren) ill. kettő félbeszakadt (LS, WMD).
Összességében nagyon jól éreztem magam ezen a fesztiválon! Nagyon barátságos árakkal! Már most nagyon várom a következő RockPart Fesztivált!
(Krigare)
Én csupán a RockPart egyetlen, pontosabban utolsó napjára jutottam le, de az igazat megvallva, alighanem jobban jártam volna az előző RP napokkal. Egyrészt már jóval korábban le akartam menni, mint ahogy végül sikerült (ezért mondjuk csak magamnak tehetek szemrehányást, mivel eltököltem több, mint fél napot). Emiatt lecsúsztam sajnos olyanokról, mint a Room Of The Mad Robots, Dystopia (akiknek amúgy gratula, hogy megnyerték a Wacken Metal Battle döntőjét!), Ordog (őket mondjuk a Trivium előtt megnézhettem később). Már az előrevetítette, hogy túl sok jóra nem számíthatok, hogy Balaton környékére alig indítottak vonatjáratot. Ezt egész egyszerűen nem értettem, hiszen fesztivál van, ahhoz kéne alkalmazkodni! Végül nagy nehezen csak megcsíptem egy gyorsjáratot, ami érintette Balatonszemest is. A USEME műsorát még hallottam a távolból a nagyszínpadról áramlani és a Subscribe utódzenekaraként startolt formáció hozta is az elvárható magas szintet. Lényegében továbbviszi (már csak Bálint hangja miatt is) a Subi örökséget, de keveredtek bele újabb ízek is, a mostani progos/djentes vonalról is bizonyára van egy-két zenekar, ami hathatott rájuk (Animals As Leaders, Tesseract).
A Leander Kills végéből is sikerült valamennyit elkapnom (ők a Borsodi színpadon léptek fel), amikor is Bodor Mátét (ex-Wisdom, most már Alestorm) szólították a színpadra. Ami a USEME-re, az tkp. rájuk is elmondható: a feloszlott elődzenekar vonalát viszik tovább nagyvonalakban. Leanderéknél pedig a játék neve jobb híján romantikus modern metal, itt-ott trendi core-os ízekkel súlyosbítva. Elég vastagon megdörrentek és a rekkenő hőség ellenére sem mutatkoztak a fáradás jelei Kötelesnél és kíséreténél.
A Tankcsapda nagyjából ekkortájt kezdte a rock ‘n’ rollnak hívott szart játszani, én azonban inkább a Dorothy-ba néztem előbb bele, akik a Fesztivál Aréna deszkáin mutatták meg, hogy a nőknek nemcsak a konyhában van helyük. A csupalány trió a Road felfedezettjeként robbant a köztudatba, fel is léptek már Mátéék előtt, valamint játszhattak a Hooligans előzenekaraként is nem olyan rég. Zeneileg van is párhuzam a Roaddal, mondhatni a Dorothy a női megfelelőjük. Dodó átkötő szövegei csak fokozták az amúgy is forróra izzadt hangulatot. A Dorothy-nál nincsenek hatalmas megfejtések, náluk egy a lényeg: érezze mindenki jól magát és bulizzon a muzsikára! Nem egy Crucified Barbara, ha értitek, mire gondolok, de érdemes figyelni rájuk. A koncert után sikerült egy csoportképre összeterelnem az amúgy közvetlen lányokat.
Amíg el nem kezdődött a finn Lost Society műsora, addig belenéztem a Tankcsapdába. Az ország vezető rockbandája – ahogy az várható volt – slágerparádéval kényeztette el nagy számban összegyűlt rajongótáborát, uyganakkor azért igyekeztek beapplikálni egy-két ritkábban hallható csemegét is a repertoárba. Lukácsék félretették a tréfát, Rock volt a nevünk, nem volt náluk semmilyen demokrácia, amíg a Három grácia ott volt, ugyanakkor felmerült a kérdés, hogy „Magyarország, mi a f** van veled?„. Ekkoriban még adta az ég, hogy jó időnk legyen, Föld és ég volt a különbség az akkori tűző napsütés és a kb. egy órával későbbi vihar között (mondhatni Pokol jött a mennyből). Néhányan már be voltak rúgva, talán el is érte őket a Keleti csőd, végül de nem utolsósorban a Rock ‘n’ roll rugója feszített szét mindenkit belül. Én azonban már számoltam vissza a Lost Society kezdéséig. 🙂
Némi malíciával el lehetne intézni a RockPartot is azzal, hogy „Magyarországra hazajáró zenekarok fesztiválja”, tekintve, hogy mind a Delain, mind a Vader, mind az Eluveitie, mind az Apocalyptica sűrű vendégek errefelé. Viszont ne legyünk ennyire igazságtalanok, mivel beraknak azért hébe-hóba egy-egy olyan nevet, aki miatt érdemes leutazni azoknak is, akik nem a tipikus fesztiválzenekarokat keresik. Ilyen aduász volt pár éve a Gojira, akik ráadásul Magyarországon először pont ezen a fesztiválon léphettek fel, de említhetném a Dr. Living Deadet is, akik szintén a RockParton debütáltak hazánkban. A fiatal srácokból álló finn Lost Society is egy olyan fellépő volt, akik már csak amiatt is külön vonzerővel bírtak számomra, hogy nem járnak haza kis hazánkba, ellentétben mondjuk a Suicidal Angelsszel, akik előtt a Dürerben akkora erőtől duzzadó szettet produkáltak az északiak, hogy a fal adta a másikat.
Itt sem finomkodtak: olyan vehemeciával estek neki hangszereiknek, hogy azt mindenkinek tanítani kéne, aki még gyakorló metalhead; nikkelbolhaként ugrándoztak és szaladgáltak fel-alá a színpadon. Bár gombamód megszaporodtak mostanság az ifjú retro-thrash hordák, ők mindenképp a jobbak közül valók és nagy erényük, hogy sokakkal ellentétben a nagy csépelés közepette nem feledkeznek el a fogósságról sem. Náluk a Death Angel/Exodus féle Bay Area thrash találkozik a korai Anthrax-szel. Szóval nemcsak a megszokott thrash fűrészelést erőltetik, hanem a speed metal jegyei is fellelhetők. Közben sorjáztak eddig megjelent három nagylemezük (a harmadik idén jött ki Braindead címmel) legjobb dalai: KILL, Hangover Activator, Terror Hungry, Rage Me Up, Fast Loud Death, I Am The Antidote… Közben egyre jobban eleredt az eső, bíztam benne, hogy hamar eláll, de sajnos percről percre rosszabbodott a helyzet. Szegény srácok így abba kellett, hogy hagyják a koncertet. Kár, hogy az Attaxic kimaradt, jóllehet az egyre hatalmasodó viharban már semmit nem tudtak volna eljátszani. Reménykedtem benne még a fesztivál elején, hogy aláírathatom velük a home-made LS pólómat, erre azonban sajnos nem kerülhetett sor. Remélhetőleg mihamarabb visszahozzák a srácokat valami klubbulira! Igazán az az ő terepük.
A Lost Society-vel párhuzamosan a Watch My Dying játszott a Fesztivál Arénában, ám ők sem nyomhatták le a teljes programjukat, mivel a Túladagolt idő közben felment egy szekus a színpadra és bejelentette, hogy a bulinak vége, mindenki hagyja el a helyszínt. Sokáig tehát ott sem érezhettük magunkat biztonságban. Így aztán se az aznapi főzenekarként meghirdetett német heavy metalos Gamma Ray, se a szimfo-blackben utazó holland Carach Angren nem tudott fellépni, nem beszélve a további magyar zenekarok koncertjeiről, akik közt lett volna pl. Blind Myself, Ozone Mama is. A biztonságiak megkezdték a teljes fesztiválterület kiürítését, mégpedig úgy, hogy mindenkit kizavartak a szakadó esőbe, mennydörgésbe és a villámlásba. Nem a legésszerűbb megoldás, azt meg kell hagyni. Eleve nem került volna szerintem semmibe úgy fél,vagy negyedórával vihar közeledte előtt figyelmeztetni a jónépet, hogy erős nyári zivatarra lehet számítani, mindenki keressen magának biztonságos helyet. na ez meg a másik vesszőparipám, hogy menedéket nyújtó helyekről nem gondoskodtak. Ami fedett hely ott fel volt állítva, az egyik sem nyújtott biztonságot, mivel pillanatok alatt szétkaphatta a vihar. Egyszóval fogalmazhatnék úgy is, hogy a szerencsétlen tömeget lényegében kiszolgáltatták az időjárásnak. A kiterelés után a rockerek serege a közeli iskola előtt gyülekezett, amit csak akkor sikerült megnyitni a helyi szekrénytologatóknak, mikor már kezdett némiképp csitulni a vihar, mivelhogy az igazgatót úgy kellett felverni az álmából ehhez. S még azt a helységet is el kellett hagynunk úgy negyedórányi melegedés után. Tudom, ez nem a Sziget Fesztivál, hogy van többféle opció is, de könyörgöm, több száz ember elázott és nem volt hová menniük!!! Nem akarom többet hangoztatni, reméhetőleg ennyiből is érthető lesz: valamennyi komolyabb fesztiválnak van egy ún. B terve ilyen rendkívüli esetekre. Elszomorító, hogy a Rockpartosok problémamegoldó készsége kimerült mindössze ennyiben: vihar van, fújjunk le mindent, ahogy van; nem érdekes hogy valaki csak a Gamma Ray miatt jött ide és pateroljunk ki mindenkit, aki él és mozog, a legnagyobb viharba. Az éjszakai közlekedés is valami botrányos volt, bár tudom emiatt a MÁV illetékeseinél kellene reklamálni, ez már nem a szervezők sara.
Annyi szent, hogy a RockPart utolsó napi történései rengeteg emberben keltettek indulatokat. Remélem, legközelebbre okulnak az esetből, a Gamma Ray és Carach Angren pedig remélhetőleg mihamarabb kárpótol valami klubkoncerttel.
(Mindenholottlevo)
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.