Back to Floyd koncertek

 
Rég jártál már Egerben?
Akkor mindenképp látogass el a hevesi megyeszékhelyre, hisz az utóbbi években eléggé átalakult a belváros. Megújult a Dobó tér, és két másik közösségi színhely is létrejött. Az egyik a sok szállal Egerhez köthető írófejedelemről elnevezett Gárdonyi, a másik pedig a Dobó térről átköltöztetett Végvári Vitézek szoborcsoportnak helyet adó, az ő nevüket megkapó tér.
Melyek nincsenek messze egymástól, csupán az Eger patak választja el őket.


Nos, a helyi illetőségű Back to Floyd zenekar úgy döntött, hogy egy július és egy augusztus végi estén az egyik, majd a másik téren eleveníti fel/tartja életben a legendás Pink Floyd örökségét.
A banda trió felállásban működik. Az alapító Kiss testvérek mellett pár esztendeje már Juhász Tibor is velük muzsikál. Sokak számára érdekes lehet, hogyan képes három zenész PF dalokat játszani. Természetesen a modern technikának köszönhetően. Kiss Richárd szintetizátora, plusz samplerek segítségével állítanak elő bizonyos hangzásokat. A dob szintén gépi. Tibi pedig hol gitáron, hol basszusgitáron penget.
Nyilván kíváncsi lennék, hogyan szólna a Back to Floyd egy élő ütőssel, és egy fúvóssal (leginkább szaxofonossal, ugye), de mostani formájában is profin, igényesen képesek előadni a klasszikus nótákat.

A két koncert repertoárja némileg különbözött, továbbá a helyszínek eltérősége miatt a hangulat is más volt. A júliusi fellépést tisztes távolból figyelte a közönség, csak a záró számnál, a zenekar invitálására gyűltünk szorosan eléjük/köréjük. A tegnapi előadás, a helyszín sajátosságából kifolyólag végig családiasabban zajlott. A lovasszobrok mellett elhelyezett padokon is ültek, szóval egyesek karnyújtásnyira voltak a csapattól. Mi távolabb álltunk, így a patakhoz vezető lépcsőkön szaladgáló „siserehad” zsibongása némileg nehezítette a teljes átszellemülést. No de ez az ingyenes, szabadtéri koncertek sajátossága. Családokat mozgat meg. Míg anyuka, apuka zenét hallgat, addig a gyerkőcök önfeledten játszanak…
És ez így van jól!
Főleg, hogy sikerült összehaverkodnunk egy barátságos, nagytestű, barna bundás kutyussal is. 🙂 
Amúgy „időmérőnek” sem volt rossz a két koncert, hisz a július végin a 20:00 órás kezdéskor még világos volt, míg tegnap este 8-kor már igencsak szürkület, már-már sötét.


Szóval 60-70%-os átfedés volt a két program között. Bizonyos nóták nem maradhattak ki tegnap sem. Üsse kő, a Money jöhet bármikor (a dal meg a cím jelentéstartalma is!:D), de a High Hopes-ot hallani egy hónapon belül kétszer, élőben is felemelő érzés!
Egyik kedvenc Floyd szerzeményem ez, gyönyörű, magasztos, libabőröztető.
Képtelen voltam megállni, hogy ne „énekeljem” Kiss Norbival a záró sorokat:

„The dawn mist glowing
The water flowing
The endless river
Forever and ever”


Párom „nagy örömére” a Comfortably Numb mindkétszeri elhangzásakor sem tudtam türtőztetni magam és a „Just a little pinprick. There’ll be no more, ah!” sornál jól bekiabáltam, hogy ááááááááááááááá!
Hiába, ilyenkor a hozzám hasonló zenerajongó, amatőr ítészt magával ragadják az események. 😀


A tegnapi koncerten David Gilmour egyik szólólemezéről is játszottak dalt, ami érthető okokból nem igazán lógott ki a sorból.
Mindkét alkalommal visszatapsoltuk a fiúkat, akik nagy örömmel adtak egy kis ráadást. Zárásként a Wish You Were Here hangzott el, mely tétel a zenekar és közönsége „egybeolvadását” eredményezte.



A srácok a látványra is próbáltak adni, voltak fények, a Fal albumot idéző minimáldíszlet, de azért senki se gondoljon Pink Floyd-ot idéző gigantikus színpadképre! 🙂

Ennek ellenére nekem csak annyi hiányérzetem volt, hogy lehetett volna kisebb átfedés a két koncert programja között. De még egyszer hangsúlyozom, ezeket a nótákat egy hónapon belül kétszer, élőben hallani, még úgy is nagyszerű érzés, ha nem az eredeti előadók, hanem egy tehetséges, elkötelezett emlékzenekar tolmácsolja őket!

u.i.: Juhász Tibinek pedig meg van bocsátva a „darabos” konferálás, hisz saját szavaival élve folyamatosan leginkább csak matematikáról tud beszélni. Lassan indul az új tanév, úgyhogy meg is teheti gyakran az egri Eszterházy Károly Egyetem tanáraként! 🙂