Dead Congregation koncert
Budapest és Kolozsvár, 2017. február 19-20.

Akik különböző forrásokból már olvastak beszámolókat a Dead Congregation élő teljesítményéről, vagy netán látták őket korábban, azok sejthették, mi vár rájuk a Dürerben február 19-én. Jó volt látni az érdeklődést (persze, szigorúan underground mércével mérve) a minőségi death metal iránt. Azért azt megjegyezném, hogy a Nile a legnagyobb termet kapta legutóbb, a Dead Congregation pedig a legkisebbet, szóval van még mit bepótolnia azoknak, akik a death metalt csak a legnépszerűbb zenekarok révén ismerik. Aki egy Morbid Angel és egy Nile bulira elmegy, annak ott a helye egy Dead Congregation koncerten is, ugyanis amit lemezen és a színpadon művelnek, az az abszolút éllovas kategória. Aki ott volt, annak ez nem is lehet kérdés.

Rendhagyó módon, két helyszínen is megnéztem a görög csapatot, a budapesti fellépést követő napon Kolozsvárra is sikerült eljutnom, és nagyon jól döntöttem. A Dürerben öt bandához volt szerencsénk, míg Kolozsvár három fellépőt jegyzett, de ezzel együtt mindkét estének megvolt a maga előnye. A szervezőket mindenképpen dicséret illeti.

A helyi Purulent Rites nyitott a késő éjszakába nyúló vasárnap estén, tisztességesen elnyomták a rövid programjukat, de bennem mégsem sikerült megmozgatniuk semmit. A közösségi oldalukon megosztott képek alapján rettentő brutális megjelenésre, gyilkos kiállásra számítottam, az énekest a 90-es évekbeli Mika Luttinenhez hasonlóan, perverz tartozékokban tudtam volna elképzelni, de semmi ilyesmiben nem volt részünk. Lazán eljátszották, amit el kellett, a zenéjük lényegét azonban nem sikerült közvetíteni. A frontember lelkesedésének hiánya sem segítette a (számomra) nem túl izgalmas zenei aláfestést. Földalatti death metaljukat egyelőre kezdetlegesnek tartom, de vannak, akik éppen ezt a primitív hozzáállást értékelik bennük.

A szintén budapesti Nadir esete teljesen más. A nagyon jól sikerült Ventum Iam ad Finem Est lemez miatt is örvendetes hír a fellépésük, annak ellenére, hogy őket sokszor lehet látni különböző helyszíneken. Nem is lehet csalódni bennük, élőben is remekül szólnak a szerzeményeik. Keményen, brutálisan megdörrennek a dalok, némelyik nótának olyan húzása van, hogy az ember feje akarva-akaratlanul is mozgásba lendül. A kedvencem a The Congregation volt, persze nem a címe miatt (Dead Congregation, Leprous lemezcím), hanem az iszonyatos ereje miatt. A veterán csapat rutinosan játszott, de Tauszik Viktor énekesen kívül, aki még a nézőtérre is lejött, nagy mozgás nem volt a deszkákon; bár a zene egyébként is magáért beszélt. A megjelenésüket elnézve, az ember meg sem mondaná, hogy ezek a rokonszenves úriemberek ilyen goromba zenére is képesek, méghozzá ilyen jó minőségben. A bandcampen közzétett Human Predator című új szerzeményüket is eljátszották a The Sixth Extinction című hamarosan megjelenő új lemezükről. Kíváncsian várom az anyagot!

A Kill With Hate frontemberét minden bizonnyal kevesebben mondanák rokonszenvesnek első látásra, azonban Gyémánt Krisztián külleme és színpadi mozgása tökéletesen illik az általuk játszott gyilkos death/grind esszenciához. Sőt, jócskán hozzá is tesz ahhoz, hiszen az összhang a zenére is kihat. Őket szemlélve nem merülnek fel kérdések, dilemmák, hiányosságok, élvezet nézni és hallgatni őket. Féléves szünet után is olajozottan és maximális fordulatszámon aprítottak, és az elmúlt alkotói időszak terméseként ők is bemutattak egy új nótát. Meggyőző és tiszteletet parancsoló teljesítmény ez egy kíméletlen és a kompromisszumokat hírből sem ismerő csapattól.

Amíg a helyszínenként változó helyi előzenekarokról van szó, addig elmondom, hogy Kolozsváron a Malpraxis nyitotta az estét a Hard Clubban, amely a Dürer kisterménél is szűkebb helyre koncentrálta a résztvevőket. Nem volt ezzel baj, hiszen a megjelent közönségnek nem is kellett volna ennél nagyobb helyiség, a színpad előtti teret viszont megtöltötték rendesen, ami mindig fontos a kívánt hangulat megteremtéséhez. A kolozsvári fiatal csapat a technikás/brutális oldaláról közelíti meg a death metalt, amelyet erőteljesen, képzetten és elkötelezetten ad elő. Nem véletlen, hogy a bukaresti Asphyx koncert előtt is ők nyitnak majd, a zenekarban van potenciál. A lemezmegjelenés előtt álló alakulat tagjai fogós és brutálisan megszólaló dalokban gondolkodnak, és észrevételem szerint egyre „agyasabb” megoldásokkal tarkítják a zenéjüket. A hozzáállásuk megfelelő, előadásmódjuk könyörtelen, és az is árulkodó, hogy a tervezett program után még kétszer visszahívta őket a közönség.

A fehérorosz Relics of Humanity brutális death metalja értő fülekre talált mind a Dürerben, mind a Hard Clubban, annak ellenére, hogy Kolozsváron egy defekt okozta késés miatt ők játszottak a Dead Congregation után. Bevallom, én nem osztom a táboruk lelkesedését, bár brutalitásban és megszólalásban nem lehet rájuk panasz. Egyszerűen a Nadir és a Kill With Hate után már semmi olyat nem nyújtottak, amivel le tudták volna kötni a figyelmemet, nem is beszélve Kolozsvárról, ahol a Dead Congregation után egyenesen üresnek, egysíkúnak és kiszámíthatónak hatott a dolog. A brutális death metal alműfajt egyébként sem tartom túl sokra, néhány jelentős kivételtől eltekintve, és inkább azokat az előadókat hallgatom, akik a stílus határait kiszélesítve írnak dalokat, akik a szikár csontvázat izomzattal és hangulattal töltik fel. Ez utóbbi hiánya általános betegség, és szerintem a Relics of Humanity zenéje sem gyűrte le még a kórt, bár a rajongóik minden bizonnyal így tartják őket jónak.


Budapesten éjfél körül lépett színpadra a Dead Congregation, míg Kolozsváron a görög zenekar volt a második fellépő. Most végre mindenki láthatta, hogyan kell death metalt abszolút felsőfokon játszani. A négyesfogatra már a színpadi kiállása alapján fogadni lehetne, hogy nincs ellenfelük. Az izmos, karakán énekes/gitáros határozottságot és erőt sugalló szigorú megjelenésével csatákat lehetne nyerni. A bőgős és a másik gitáros pedig szinte révületbe veszve árasztotta a féktelen erőt, hangszereik rabjaként mozogtak, totális beleéléssel, ahogy a Morbid Angel tette azt fénykorában. A dobos arcáról ugyanezt a lelkiállapotot lehetett leolvasni. Néha fogcsikorgatva, néha csukott szemmel és eltorzult arccal játszott, és mindezek együttes látványa megsemmisítő energiát közvetített a nézőtérre. Ez az a plusz, amellyel nagyon kevesen rendelkeznek, mert ehhez átlagon felüli fanatizmusra és színlelhetetlen belső kényszerre van szükség.

Ha a fennebb leírt hozzáállást keresztezzük a Dead Congregation zenéjével, akkor tökélyre fejlesztett fegyvert kapunk. Brutális/technikás death metalt tízezer lemezre valót is lehet írni, de ilyen minőséget csak azok tudnak alkotni, akik nemcsak riffekben és technikákban gondolkodnak dalszerzéskor, hanem akik a lélek legmélyebb és legveszedelmesebb érzéseit is képesek hangokká gyúrni, hogy a fenyegető hangulat lélekfacsaróbbá, a pusztítóan gyors részek ádázabbá és a lassú, doomosabb betétek végzetesebbé váljanak.

A koncert felépítését szintén tanítani kellene. Ráadásul az is kiderült, hogy a program valamelyest változik egyik helyszínről a másikra. Például Kolozsváron a Redemptive Immolationnel kezdtek, a Sombre Doom EP lassú tételével, így az azt követő szélvész darab háromszor pusztítóbbnak hatott. A Dürerben a szóban forgó tétel helyett egészen az első EP-ig nyúltak vissza, és a Lucid Curse-szel indítottak. A bestiális Promulgation of the Fall lemezről mindkét helyen öt dalt játszottak, amelyek közül a gyilkos riffel kezdődő Immaculate Poison, az eleven erőt megtestesítő Only Ashes Remain és a démoni címadó jelentette a non plus ultrát.

A koncert lezárásához nem is választhattak volna megfelelőbb tételt a debüt zárótételénél, ugyanis a Teeth into Red utolsó harmadában hallható gitármentes betétrész ― ez idő alatt lehajtott fejjel, mozdulatlanul állt a csapat ― a végletekig fokozza az azt követő betegesen gyors és kíméletlen utolsó szakaszt. A hatása drámai, ezt mindképpen hallani kell! Kolozsváron a valamivel fűtöttebb hangulatnak, a hangosabb és követelőzőbb közönségnek vagy a korai időpontnak köszönhetően a csapat visszajött egy nem tervezett ráadásra, méghozzá azután, hogy a hangszórókból már a klub playlistje szólt.

Mind a négy zenész befektetett erőfeszítését ki kell emelnem, ennél intenzívebb dobolást nehéz lenne elképzelni. A három gitáros kezében pedig mintha izzott volna a hangszer. Ez a két koncert meggyőzött arról, hogy a Dead Congregation az első (!) számú death metal zenekar a jelenlegi színtéren. Minden korábban olvasott dicsérő szó igaznak bizonyult.

Most már tudom, kikre kell gondolnom, amikor görög isteneket emlegetnek.
Dead_Congregation_koncert
Írta:
farrrkas
2017. február 22., szerda, 09:47
Facebook:
Koncertek
Total War Fest 5.
július 28., 17:00,
Rába Szabadidő Centrum
20. Fezen Fesztivál
augusztus 2.,
MÁV Pálya
DBE 2017 - No Fear of Infinity
augusztus 3., 18:30,
Grădina Termală
Wrekmeister Harmonies, Ueum
augusztus 4.,
Robot
Purcy Dance Party 2017
augusztus 7.,
Dürer Kert - Room 041
22. Brutal Assault
augusztus 9., 14:00,
Josefov Erőd
továbbá
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.008 seconds to render