Rockmaraton 2017 – péntek

Sok helyen olvastam a világhálón olyan érveket, hogy x,y ok miatt nem megyek Rockmaratonra! Ami érthető is, ha csak abból táplálkozik az ember, hogy megnézi az előzeteseket, és a napi összefoglalókat, ahol szándékosan olyan embereket szólítanak meg, akik kissé illuminált állapotban vannak és mindenfélét hordanak össze-vissza. Lehetőleg még káromkodásokat is tartalmazzon a videó, mert azt jobban el lehet adni, és magasabb nézettséget generál. Ebből az indíttatásból gondoltam, hogy megírom ezt a beszámolót, mert a fesztiválnak van egy másik oldala is, ami jóval kevesebb hangsúlyt kap, s ebbe a részébe szeretnék egy kicsit betekintést nyújtani, hogy miért is érdemes ellátogatni a Rockmaratonra!

Idén is úgy döntöttem, hogy egy nap erejéig ellátogatok Dunaújvárosba, a Rockmaraton Fesztiválra. 2017-ben július 14-ére esett a választás, mert ezen a napon lépett fel a norvég Taake, akiket még soha nem láttam élőben. A Szalki-szigetre 13:00 óra környékén érkeztem, ahol néhány régen látott ismerősbe futottam és a délutánt sörözéssel, beszélgetéssel töltöttük. Az első koncert, amire elmentem az 18:00 órakor kezdődött a Bp Underground Pit elnevezésű sátorszínpadon, ahol a debreceni Angerseed csapott a húrok közé.


Aki rendszeres olvasója a Fémforgácsnak gyakran találkozhat a Mányák Péter által vezetett Angerseed-del. The Proclamation címmel tavaly január 24-én jelent meg az első nagylemezük, amelyről játszottak. A zenekar felállásában annyi változás történt, hogy a dobok mögött Szenti Árpád ült, aki ismerős lehet az Athame, Ahriman stb. formációkból. A korai kezdés ellenére szép számmal megjelentek az érdeklődök, s a sátor jelentős részét meg is töltötte. Sajnos a hangosítás nem volt éppen legjobb. (Ugyanez elmondható a következő Christian Epidemic fellépéséről is). Kissé zavaros és egybemosódott minden. Nem igazán lehetett kivenni a különböző témákat. Amikor először láttam a bandát a Death by Metal Fesztivál második felvonásán, akkor nem tapasztaltam ezt a problémát.

Utánuk a már előbb említett lábatlani Christian Epidemic következett, akik inkább az új albumról játszottak, egy-egy korábbi klasszikussal megfűszerezve a programot. A rövid műsorukból kimaradt viszont az Angyalok nyelvén című tétel. Sokszor voltam koncertjükön, de ezt a tételt mindig játszották. A műsoruk alatt a létszám szinte a duplájára növekedett, annak ellenére, hogy 19:10-kor kezdtek. 


A folytatásban a szombathelyi Sear Bliss lépett a színpadra. Náluk már  teljesen rendben volt a hangosítás a sátor adta akusztikuai lehetőségekhez képest. Szerencsére nem olyan hangosítást kaptunk, mint a legutóbbi Dürer Kertes bulin, ahol a szinte értékelhetetlen hangzás miatt koncert közben el is kellett hagynom a termet. A Sear Bliss a megszokott programmal érkezett, vegyesen játszottak régebbi és újabb dalokat, ráadásul egy vadonatúj dallal is kedveskedtek a közönség számára.


Ezután következett a várva-várt Taake. Nem is okoztak csalódást, sőt! Talán egy apró hiányérzetem volt csak a setlist-tel kapcsolatban, de erről majd a végén.
Hoest idén másodjára látogatott Magyarországra. Márciusban a Gorgoroth színeiben, most a Taake frontembereként pusztított. Igen, azt kaptam, amit vártam! A műsor az elejétől a végéig a ’90-es évekre jellemző black metal vonalat mutattta meg kíméletlenül. Összesen hét dalt játszottak, ebből három a Norges vaapen-ről, sajnos a Myr nem volt közötte. Ez az egyetlen hiányérzetem volt csak, szerintem ráadásként elfért volna azon a listán.


Hosszas hangolás, beállást követően a Batushka lépett a színpadra, akik saját hangtechnikust hoztak magukkal. Elég sokáig tartott, mert több alkalommal még a kábeleket is ellenőrizték, mert valami nagyon nem stimmelt. A világítás ellenőrzésében még segítettem is.
Végül a kiírt időponthoz képest közel 40 perc csúszással kezdődött el a koncert. Nem ismételném a mostani koncerttel kapcsolatban azt, amit a januári bulinál már leírtam. A színpadkép szinte ugyanaz volt, és ugyanúgy a Litourgiya album volt terítéken (mi más), mint akkor. Annyi különbséget tudnék csak említeni, hogy januárban egy picit talán jobban szóltak. Ezt a beszámolót ide kattintva érhetitek el.



A 2017-es Rockmaraton számomra a hajnali 1:00-kor kezdődő Rotting Christ műsorával zárult. Be kell vallanom, ekkor már nagyon fáradt voltam, ezért már csak a keverőpult mellől követtem a koncertet. A koncertprogramba nagyjából egyenlő arányban válogattak korábbi és újabb tételeket, amivel egy teljesen korrekt műsort hoztak el a Rockmaratonra. A késői kezdés ellenére megtöltötték a sátrat, és ezt az érdeklődést a koncertjük végéig fenn is tudták tartani.


Összességében nagyon jól éreztem magam a fesztiválon, ami szemmel láthatóan évről-évre fejlődik. Értem ez alatt a programokat, a különböző lehetőségeket, a helyszínt, az infrastruktúrát, stb.
Nagy erény, hogy a nagy területet kihasználva a színpadok távolabb vannak egymástól, ami az áthallások miatt fontos. Néhány lehetőséget említenék még, azok számára, akik nem csak a koncertekre vágynak. Az Off Rock Tanyán például lehet kártyázni, társasjátékokkal játszani.
Napközben hagyományőrzéssel kapcsolatos programok, bemutatók várják az érdeklődőket. A fesztivál területén ráadásul adott a lehetőség strandolásra is.
Aki teheti mindenféleképpen látogasson ki!

A képek a Rockmaraton Facebook oldaláról származnak.

Rockmaraton 2017 – péntek (3 komment)

Depeche Mode Depeche Mode
március 25.