Brutal Assault 2017
A 22. alkalom

Na, azt azért még átkötésként elmesélném, hogy Opeth végén megérkezett a beharangozott ítéletidő. Egészen idáig szénné égtünk a napon. Most beütött a vihar. Épp hogy visszaértünk a sátorba, befeküdtünk, ami végtagunk volt, azzal kapaszkodtunk a sátorba és bíztunk a jószerencsében, hogy nem ázunk be, vagy nem kap fel a vihar csak úgy mindenestül. Reggel sajnos minden portált ellenőrizve el kellett fogadnunk a helyzetet, hogy ezen a napon a zápor – zivatar lesz az úr.

3. nap (azért a vihar az úr)

Nem is erőltettük a korai kezdést, így először ebéd után a Crowbarra érkeztünk meg. Igen, ismét egy amerikai veterán csapat. Úgy tűnik ez az év már csak így sikerült. Egyébként minden rendben volt a programjukkal. Ahogy várhattuk semmi cicózás, semmi flanc, csak a mázsás riffek és a headbang. Így is simán vette a közönség Kirkék programját. A lassú bólogatós részeket feloldva némi középtempós tekerésre azonnal indult is a circle pit. Nagy meglepetés volt számomra Todd „Sexy T.” Strange visszatérése basszus fronton. Sexy T.-vel 16 év kihagyás után ismét a szó fizikális értelmében is visszaszerezte a csapat a legsúlyosabb banda címet. Akkor is, ha Sexy T. már messze nem olyan súlyos és nem is olyan fiatal. Én az egész buli alatt leginkább a Like Broken Glass mázsás málháját vártam, amit aztán az utolsó dalként meg is kaptunk.



A Crowbar után szépen áttáboroztunk a kisszínpadhoz, mivel a mai nap nagy részében az itt fellépők érdekeltek leginkább. A buli a kisszínpadon az Ulcerate fellépésével kezdődött, amit nem tagadom, baromira vártam. Lemezen néha besokallok tőle, de élőben nagyon kíváncsi voltam az újzélandi társaságra. Sajnos csalódnom kellett a koncertben, amihez a srácok teljesítményének semmi köze sem volt. Velük minden rendben volt. A hangosítás viszont bitang pusztulatosan fostos volt. Kár érte. Egy nagy zajmassza érkezett hozzám, valamint a már unásig emlegetett lábdob a mellkasomban. Nem tudok sok érdemlegeset elmondani azon felül, hogy végignéztem a programot és próbáltam silabizálni a témákat mint bukott diák a nyelvtanleckét. A koncert végére megérkezett az ítéletidő második felvonása is és a The Crown beállása alatt már a nagyszínpad le is állt fél órára. Minálunk meg hering party volt a sátorban a viharos eső miatt. El is kezdte a személyzet behúzni a sátor oldalait, persze a víz már bent hömpölygött a sátorban. No, ez az ami a The Crown legénységét egyáltalán nem érdekelte és nagy örömükre totális teltháznak kezdtek játszani. A hangzás egy fokkal élvezhetőbb volt és a srácokon látszott, hogy nagy elánnal vágtak bele gőteborgi thrash – death egyvelegükbe. Ennek ellenére nekem a szett egy idő után elkezdett laposodni és a sátor is elkezdett ütemesen ürülni, ahogy kint alábbhagyott az apokalipszis. A The Crown bulija után ismét egy kis pihi következett, majd jött a várva várt Igorrr koncertje.



El sem tudtuk képzelni, hogy mire számítsunk. A francia eklektikus multitalentum Gautier Serre igazán különleges jelenség az extrém zenék palettáján. Alapvetően dekonstruktív, ipari elektro borzadájait keveri némi metallal. Az utolsó lemeze a francia arcnak viszont áttört egy szélesebb réteghez, sőt mi több, a Savage Sinusoid már nem máshol, mint a Metal Blade kiadónál jelent meg. A lemez minden várakozást felülmúlt, ám még így sem tudtuk elképzelni, hogy mi fog a színpadon történni. Aztán elkezdődött a csoda. Laurent Lunoir és Laure Le Prunenec énekesek a lemezhez tartozó jelmezben jelentek meg és valami egészen különleges aurát teremtettek. Vitték a hátukon a produkciót, élvezték a zenét, pörögtek. Nagyon jót tett a teljes programnak, hogy Sylvain Bouvier személyében élő dobossal léptek fel. Amit a teljesen sokkoló, bizarr és zseniális koncertből még külön kiemelnék az Laure Le Prunenec énekesnő zavarba ejtő teljesítménye. Nincsenek rá jó szavak, amit a hölgy kiénekelt a színpadon. Ja, azt nem mondtam, hogy a teltház fogalma teljesen új értelmet nyert a kisszínpadnál. Gyakorlatilag megmozdulni nem lehetett a tömegben. A buli végén egy erős ováció után Igorrr engedve a közönség akaratának, még eltolt egy veszettül vad, full elektro ráadás szettet. A sátor pedig szó szerint felrobbant. Ez az első BA-s koncertem, ahol a közönség másodszor is vissza akarta skandálni a fellépőt a színpadra. Még akkor is lüktetett a ritmusos „Igorrr Igorrr” skandálás, amikor már a következő csapatnak kezdtek felcuccolni. Eszement buli volt. Hazaérve első dolgunk volt a pesti bulijukra megvenni a jegyeket.



Igazából Igorrr határozottan jól ágyazott meg a teljes fesztivál legnagyobb kakukk tojásának, ami a masszív EBM-ben utazó Front Line Assembly volt. Először meg is lepődtem, hogy miért és hogyan keveredtek ide a srácok és igen csak bizarr volt, ahogy rakosgatták össze a dj keverőpultokat a színpadon. A csapat viszont nem szeppent meg és nem idomult a fesztivál jellegéhez, tette azt ami a saját dolga, mindenre és mindenkire figyelem nélkül csapatta az igazi EBM talpalávalót. A frontebernek nem mondható srác eléggé irritálóan mászkált és gesztikulált a színpadon és a hangja is nagyon gyenge volt, így egy idő után csukott szemmel adtam át magam a kontextusában meghökkentő és lüktető elektronikának. A szemhéjamon átszűrődő fények tökéletes összhangban voltak a zenével így egy laza órácskára erősen beflesseltünk. Ja, és ha azt hiszitek, hogy a sátorból fejvesztve menekültek a brutálmetal zenék hívei, akkor mindenkit ki kell ábrándítanom, mert bőséggel volt nézőtábora a csapatnak. Úgy láttam, hogy aki bevállalta, az jól szórakozott ezen a zenei intermezzón. A Front Line Assembly után ismét csak egy olyan banda érkezett, akikre nagyon kíváncsi voltam. Én alapvetően nem szeretem a grindot, sőt, kimondottan visszataszító számomra a stílus 99%-a. No, de a Rotten Sound más kategória. Azt hiszem, ők mindig is egy sokkal komolyabb, érettebb hozzáállással, a meghökkentést és polgárpukkasztást kerülve alkottak, így őket még lemezen is szeretem. No, a koncertélmény sajnos nyulfarknyira töpörödött, mert az átszerelés és a kezdés baromi sokat csúszott, és alapból fedett a fellépésük a nagyszínpados Clawfinger bulival, ami kötelező program volt. Így gyakorlatilag a harmadik szám után búcsút intettünk a sátornak, pedig jól szóltak, dörgött a HM2-es hangzás és iszonyat pengén, módszeresen kezdték meg az EBM révületből ébredező balga tömeg ipari feldolgozását.



Sajnálom kicsit a Rotten Soundot, de egy nagyszínpados Clawfinger nem eladó! Annak rendje és módja szerint jó időben (menetrend és időjárás szerint egyaránt), viszonylag előre furakodva, jó helyről vártuk a csapatot, akik már csak koncerten, fesztiválszezonban csíphetők el, amúgy a tetszhalál állapotában konzerválták magukat. Nos, a buli sok minden volt, csak tetszhalál nem. A banda alapvetően egy korai lemezekre fókuszáló Best Off-al készült, aminek örültem, is meg kicsit nem is. Persze, a Nothing Going On, a Nigger, a Two Sides (úúúú de iszonyat libabőr volt ez a dal a keleties betétjével), a Recipe For Hate, vagy a záró Do What I Say iszonyat meg tudta mozgatni a tömeget és igen, ezek bizony a kora tini korszakom jellegzetes dalai voltak. A bulit alapvetően a mókás öltönyben érkező Zak Tell vitte a hátán. Élt a srác, ugrált, pörgött, láthatóan élvezte a bulit. A csapaton belül még Jocke Skog volt az, aki rendszeresen kijött a szintik mögül és aktívan kivette a részét a színpadi pörgésből. Zak annyira élvezte a bulit, hogy az egyik dal közepén még egy kis body surf-re is bevetette magát a közönség soraiba. A koncert végén a teljes csapat láthatóan meghatódva és feltöltődve köszönte meg a jelenlevőknek az estét. Mivel én leginkább az utolsó három lemezüket szerettem meg, így örültem volna több dalnak ebből az érából, de így is baromi jó volt a svéd srácok energiáit felvenni és megélni. Összességében a leginkább eklektikus és lüktető ez a harmadik nap volt számomra, és még mindig nincs vége a fesztiválnak!

Mivel Gergő barátom a Clawfinger helyett a God is an Astronautot választotta, így most arról a koncertről az ő élményeit olvashatjátok:

A késői óra és a barátságtalan idő miatt félő volt, hogy a Rotten Sound aprítása után vajmi kevés keményfémhez szokott harcost fog érdekelni a God is an Astronaut némi elektronikával is fűszerezett, de alapvetően azért konvencionális, lágy post-rock zenéje. Meglepetésemre azonban teltház és nem kis (megelőlegezett) ováció várta, hogy az írek a Kisszínpad (Metal Gate) deszkáira fáradjanak. A post-rockot kedvelő és jól ismerő vájt fülűek bizonyára töviről hegyire tudnák elemezni a produkciót (pro et contra), számomra azonban ez a koncert jó stílusérzékkel felépített, a pszichedelikus, crescendo építkező dalokhoz tökéletesen passzoló látványvilággal megtámogatott, már-már szuggesztív élmény volt. Bár lemezen ez a zene nekem túl „híg”, az egész itteni 50 perc egy légies és görcsmentes kikapcsolódás volt hallókéregnek és léleknek a nap végén; a közönség reakciójából ítélve nem csak én éreztem így. Az is kiderült, hogy, sok előadó sajnálatos szégyenére, igenis lehet a Kisszínpadon is tökéletes hangzást keverni, akár a lemezénél még organikusabb, erőteljesebb formában is. Megérte virrasztani, danke.
 

folytatása következik...



Brutal_Assault_2017
Írta:
emp
2017. augusztus 21., hétfő, 18:18
Facebook:
Krigare 2017. augusztus 24., csütörtök, 14:26
Krigare
Csatlakozott:
2010. február 17.
Hozzászólások: 6519
Én délután 4-5 óra felé mentem el zuhanyozni, akkor senki nem állt ott, és még zuhanykabinra sem kellett várni! Aki reggel ment, annak sokat kellett várnia...
Nem messze a fesztiváltól volt lehetőség zuhanyzásra, de ott is időpontot kellett kérni.

Ensomhet: a Brutal WC is ezt a célt szolgálta! Minden használat után kitakarították, és lefertőtlenítették.

Az utolsó nap én még a Tsjuder koncertjét emelném ki, nekem az volt a nap fémpontja!
--
V.A.
ensomhet 2017. augusztus 24., csütörtök, 12:15
ensomhet
Csatlakozott:
2004. március 12.
Hozzászólások: 2131
Mi ismerősökkel egy mélyebben fekvő részre sátraztunk a kisebb bejárathoz közel, ami alapvetően jó volt árnyék miatt és nem volt gyalogos forgalom, csak arra nem számítottam, hogy első nap után 20-25 percig járok körbe a kis lámpámmal keresve az ösvényt, ami levezet a sátramhoz :-p Tavalyelőtt a VIP kettes kempingben voltunk, ott tényleg kibaszott a nap a sátorból reggel 8-9 körül.

A harmadik naphoz hozzátenném még a Der Weg Einer Freiheit koncertjét, ami a késői időpont ellenére is nagyon jó volt (talán mert a GIAA nagyszerű produkciója megtisztította kicsit az agyam), érdemes a modernebb felfogású black metal iránt érdeklődéknek október 10-én ellátogatni a Dürer Kertbe, és megnézni őket.
A Phurpa is érdekes volt megint, szerintem őket hallgatták a fesztiválon a legkevesebben :-D Én egy fél órát szántam rá.

A Tiamat nagy móka lehetett (azért kicsit sajnáltam azokat, akik számára fontos volt a Wildhoney), én egy 10 perc után úgy döntöttem, hogy inkább hagyjuk. Ellenben a Zhrine nagyszerű koncertet adott, tetszik az általuk elővezetett black/death keverék. Basszusgitár helyet valójában elektromos(?) nagybőgő(?) adja a mélyet, és a gitáros/énekes forma is használt néha vonót a gitárjához.
A Mayhem remek volt, egyedül a közönség zavart egy kis ideig, mert túl előre mentem és indokolatlan és szerintem oda nem illő lökdösődés alakult ki (tudom, nézzem akkor otthon streamen).

Ár/érték arányban valóban nagyon jó fesztivál ez, a léptéke is még épp emberi, mondjuk felőlem a zenekarok egyharmadát ki lehetne szórni, szerintem akkor se lenne kevesebb résztvevő. A zuhanyzókra szoktak még sokan panaszkodni, viszont erre megoldás lehet elsétálni a városi strandra, ahol két sör áráért lehet nyugodtan tiszta WC-t használni, zuhanyozni, vagy akinek van ilyenre igénye, medencében is bohóckodni.
ganajtúró 2017. augusztus 24., csütörtök, 10:22
ganajtúró
Csatlakozott:
2016. szeptember 12.
Hozzászólások: 14
"Nehezen viseltük a folyamatos „kurrváááá” felkiáltásokat"
Meg valami "hovló" vagy mi, amit kiabálnak. Azt hiszem szlávul szart jelent.
Gecire idegesítő hajnal 4-kor ezt az üvöltözést hallgatni.
Reggel 7-kor meg már 40 fok van a sátorban.
Krigare 2017. augusztus 22., kedd, 07:24
Krigare
Csatlakozott:
2010. február 17.
Hozzászólások: 6519
Nekem a harmadik nap az Einherjer koncertje volt a csúcspont! Most láttam őket először élőben, és nem okoztak csalódást!
--
V.A.
ensomhet 2017. augusztus 21., hétfő, 15:12
ensomhet
Csatlakozott:
2004. március 12.
Hozzászólások: 2131
A második nap (meg talán az egész fesztivál) fő produkciója az Emperor koncertje volt, engem is ez érdekelt a legjobban. Szerencsére teljesen pozitív volt az egész, nyoma sem volt rossz értelemben vett nosztalgiának vagy hakniszagnak. Nagyon jó volt élőben hallani ezt a klasszikus lemezt, a hangzás is rendben volt (lehetett volna kicsit hangosabb), Trym dobolása élmény. Nekem még a ráadás számok sem hiányoztak, azok nélkül is kerek lett volna a koncert. A végén át is mentem az apró színpadra, hogy legyen helyem, és az Opeth helyett a számomra sokkal érdekesebb Uada-t nézzem meg. A mára klisévé váló arctakarós-kapucnis kinézet itt jól működött, főleg hogy a szinte folyamatos fehéres-halványkékes világítás olyan hatást keltett, mintha egy fekete-fehér filmet néznék (nagy ritkán jelent csak meg pár színes fény a háttérképen). Hangulatos, lendületes koncertet adtak.
https://www.youtube.com/watch?v=BSaqqdB0q0k
A Hour of Penance is szépen adagolta a death metalt, a The Great Old Ones fő problémája szerintem az volt, hogy nem este játszottak, mondjuk akár az Oriental Stage-en - sötétben sokkal jobban működött volna a Lovecraft-hangulat.

"Borsod legszebb Fallujah." - hangzott el.

Krigare: a Master's Hammert szerintem a csehek értik igazán, nekik fontos és kultikus zenekar, figyeltem, hogy random helyeken álló indokolatlannak tűnő emberek is énekelték a szövegeket :-)
Krigare 2017. augusztus 21., hétfő, 11:35
Krigare
Csatlakozott:
2010. február 17.
Hozzászólások: 6519
Az Ultha koncertjébe én is belenéztem, miután sikerült megtalálnom a kissé eldugott Oriental színpadot. És nekem is nagyon tetszett!

A Wintersun koncertje csak háttérzajként szolgált miközben az egyik Radegast sörsátorban pótoltam a folyadékhiányomat, és közben arra jöttem rá, hogy ez a stílus, amit ők képviselnek nagyon távol áll tőlem.

Az első nap egyedül még a Master's Hammer koncertjével nem tudtam mit kezdeni...

Akiket még megnéztem ezen a napon, és nagyon tetszett a műsoruk az a Gorguts, Root, Helheim, Batushka, Wolves in the Throne Room.
--
V.A.
ensomhet 2017. augusztus 20., vasárnap, 13:11
ensomhet
Csatlakozott:
2004. március 12.
Hozzászólások: 2131
Az első napon az Ultha adott még jó hangzású, erős koncertet a legkisebb színpadon (kedvenc helyszínem volt ez a kevesebb ember miatt). A nap szava az Overskill volt - sikerült így kiírni őket a kivetítőn megjelenített programban :-)
A Wolves in the Throne Room-ot sajnos csak egy (igaz jóval 10 perc feletti) dal erejéig tudtam nézni fáradtság miatt, pedig elég működőképes volt a zenéjük. A késői időpont ellenére elég szép mennyiségű ember figyelte őket, s gyúltak a trükkös cigaretták is közben, ahogy éreztem...
Koncertek
Atonement Europe Tour 2017
szeptember 20.,
Dürer Kert - Room 041
Tales of the Morbid Butchers Festival
szeptember 22.,
Supersonic - Blue Hell
Forest Tour 2017
szeptember 22., 18:00,
Barba Negra
Serious Black - Magic World Tour
szeptember 24.,
Dürer Kert - Kisterem
Hurricanes And Halos Tour 2017
szeptember 30.,
Dürer Kert
No Grave But The Sea Tour 2017
október 1.,
Barba Negra
Post Society Tour Europe 2017
október 4.,
Dürer Kert - Room 041
Folk Metal Marathon 2017
október 7.,
Dürer Kert - Kisterem
továbbá
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.054 seconds to render