Ugly Kid Joe/Yellowcake - America's LEAST Wanted
Budapest, 2018.04.29. Barba Negra Track
Rock/metal zenei ébredésem során hamar ismeretségbe kerültem a kaliforniai bandával. Természetesen ebben nagy szerepe volt annak, hogy az MTV - bár nem voltam rendszeres nézője, nagyon más világ volt még az - nagy rotációban játszotta azt a két dalt (Everything About You és Cats In The Cradle), amit szerintem elsőként vág rá a mai 40-es korosztály, ha felmerül az Ugly Kid Joe név.
Ezek hatására természetesen beszereztem a bemutatkozó EP-t és a debüt lemezüket és sokat is hallgattam annak idején.
Mit mondjak, a mai napig kellemes nosztalgiával gondolok rá és hallgatom meg a dalokat, ha úgy adódik. A Menace To Sobriety és a Motel California albumaik viszont már elmentek melletem és igazából azóta sem barátkoztam meg velük.


Örömmel vettem viszont, amikor 2014-ben arról jött a hír, hogy visszatérnek. Kíváncsi voltam, mit tudnak mondani, mutatni a mai kornak, van-e olyan mondanivalójuk, ami miatt létjogosultsága van a bandának. Egy EP és egy lemez után a válasz igen, bár azt senkit nem lep meg, hogy nem lett mainstream a csapat. 
Pályafutásuk során először jutottak el hozzánk, az apropót a tavaly 25 éve megjelent America's Least Wanted lemez turnéja jelentette. Nem túlzok, hogy sokan vártuk, igaz nem lett teltház, viszont jó hangulat annál inkább. De erről később.

A körülmények szerencsétlen összjátékának (meg kicsit a saját balf.szságomnak) köszönhetően sikeresen lekéstem Whitfield Crane másik bandájának, a Yellowcake-ne az előadását, így arról Chino kolléga számol be.

Dupla feladata van Whitfield Crane-nek ezen a turnén, hisz nemcsak főbandájában, az Ugly Kid Joe-ban, hanem még az előzenekar Yellowcake-ben is ő énekel. Az ilyesmi roppant megterhelő tud lenni estéről estére, ám emberünk sikerrel helyt tudott állni.
Sajnos setlist híján fogalmam sincs a számcímeikről; Youtube-on is még totál ismeretlen a banda (Whit ide vagy oda), összesen egy The Stranger című felvételt találtam tőlük, koncertről felvéve, nem túl jó minőségben.
Ez a fajta muzsika azonban tőlem egy cseppet sem idegen, sőt! Hol a Godsmack-et idézte fel bennem pillanatokra (valamint olyan bandák rajongóinál is esélyes lenne, hogy bejönne, mint a Shinedown vagy a Stone Sour), hol déliesebb húrokat pedzegettek, hol pedig prog rockereket idézően jammelgettek jóízűeket. Annyi átfedés adódik még a főbandával, hogy Zac Morris dobol itt is (neki szintén dupla munkája akadt, ám ez a játékának egyáltalán nem vált kárára), a többi csóka, vagyis az auszi gitáros és a japó basszeros viszont előttem ismeretlennek tűnt (habár utóbbi fazon ahogy a színpad körüli sertepertélésből sejteni lehetett, az Ugly Kid Joe holdudvarához tartozhat).
Még nincs akkora koncertrutinjuk (kb. a nyolcadik, vagy tizedik koncertjüknél tarthattak, fene tudja), ámde már ők is ki tudták vívni az elismerést a közönségből. Ez alighanem főként Mr. Crane személyének szólt, mert amúgy az UKJ-re hangolódott publikum nem nagyon ismerhette a zenéjüket, számaikat. Igazi ösztönzene az, amit csinálnak. Csak imádkozni tudok, hogy a Ronda gyerek Joe-hoz hasonlóan a Sárgatortát is belátható időn belül visszahozzák Budapestre - egy önálló, családias hangulatú klubbulin biztos még inkább nyernének új rajongókat.

(Mindenholottlevo)


A tervezett fél kilences kezdéshez képest kicsit hamarabb jelent meg a csapat és kezdett bele a várva várt műsorba.

Az intro után rögtön a klipes Neighbor és az As Ugly as They Wanna Be EP-ről a Madman adta meg a buli hangulatát. Mit mondjak, azért fura volt kicsit, hogy ránézésre is minimum 35+ lehetett a közönség átlagéletkora. Azonban az is látható volt, hogy azok jöttek el, akik anno nem ragadtak le az MTV-s videóiknál, hanem alaposan megismerték csapat életművét és kíváncsiak voltak mit tudnak mutatni ma, az egyébként egész rendben lévő visszatérő EP és a 2015-ben megjelent Uglier Than They Used Ta Be lemez után.
Mivel a turné apropóját eleve az America’s Least Wanted c. első lemezük tavalyi 25 éves évfordulája adta, nem csoda, hogy a műsor gerincét ez adta. Szám szerint nyolc dalt játszottak róla.


Röviden, címszavakban összefoglalva:

- A hangulat végig remek volt.
- A tagok még most is pofátlanul fiatalnak tűnnek.
- A banda tagjai nem szántották fel színpadot, de azért mindig történt valami.
- Whitfield vezényletével végig fenntartották a figyelmet.
- A frontember stand up komikusnak se lenne utolsó, a többiek is társak voltak benne.
- Nagyon és ha akarnak látványosan is tudnak zenélni.
- A régi dalokban is jóval több van zeneileg, mint azt a klipes dalok és az emlékeim alapján vártam.
- A hangzásra sem lehet panasz, leszámítva, hogy az elején a vokálokat nem lehetett hallani.

Kicsit részletesebben:

Az első igazi csúcspontot a Cats in the Cradle jelentette, amit még azzal is megfejelt Whitfield, hogy a közönség legfiatalabb tagját, a sacca 7-8 év körüli Kristófot a színpad közelébe invitálta és apukáját is megdícsérte, hogy elhozta a bulira. A srácnak ajánlott dal végén a frontember minden gitárostól begyűjtött egy-egy pengetőt és átadta a kissrácnak, aki gyanítom ilyen emlék után - ha eddig nem is volt az - a banda és talán az élő rockzene rajongója lesz egy életre.


A csapat láthatóan élvezte a műsorrt, nem érződött semmi erőlködés, annak ellenére, hogy a programban csupán a feldolgozásokat variálják.

Az itt elhangzott Jesus Rode a Harley, C.U.S.T. és V.I.P. dalok alapján azt hiszem mindenképpen érdemes lesz esélyt adni az általam eddig hanyagolt Menace to Sobriety lemeznek is.
A Motel California és az utolsó album számait nem erőltették. Ez utóbbi mondjuk számomra kicsit meglepő volt, mert a nyitó kissé ugyan Foo Fighters ízű Hell Ain't Hard to Find szerintem simán befért volna.

Kifejezetten tetszett a Klaus “aki nem a legjobb énekes a csapatban, viszont egész jó gitáros” Eichstadt által előadott Mr. Recordman.

Mindenkinek jutott lehetősége - sőt, Whitfild szigorú tanárként utasította a többieket - arra, hogy megmutassa a hangszeres tudását, amibe aztán jókora adag humor is vegyült.
Lemmy szellemét is megidézték, előbb egy Lemmy’s Advocate feliratú pólóval, majd kicsivel később ez újra előkerült, egy pergőre ragasztva a színpad előterében díszletül szolgált a rendkívül korrekten elnyomott Ace of Spades-hez.

Whitfield nem hagyta szó nélkül a koncertet a hídról néző nem fizetőket, de oltotta a küzdőtér helyett a füvön tanyázókat is.

Zárásként természetesen mi más jöhetett, mint az Everything About You, amire egy emberként őrült meg a közönség. Ez tökéletesen keretbe foglalta a jól felépített bulit.
Soha rosszabb nyárindítást!


Videó: EV3N FLOW GROUP

Setlista: https://www.setlist.fm/setlist/ugly-kid-joe/2018/barba-negra-track-budapest-hungary-43ec038b.html
Ugly_Kid_Joe_Yellowcake_Americas_LEAST_Wanted
Írta:
9000Sanyi
2018. május 4., péntek, 22:59
Facebook:
Barba Negra Track - jön az ötödik évad
Hír, 9000Sanyi @ 2018. április 27., péntek, 21:00
Dirty Shirt - koncertlemez beharangozó
Hír, 9000Sanyi @ 2018. február 3., szombat, 15:00
Concerto Music - ízelítő a 2018-as évből
Hír, Krigare @ 2017. december 16., szombat, 09:00
Anthrax - jövő héten a Track-ben
Hír, 9000Sanyi @ 2017. június 16., péntek, 13:01
Barba Negra - klub zárás, Track nyitás
Hír, 9000Sanyi @ 2017. május 3., szerda, 12:00
Koncertek
SzegeDEATH fest. 5.
május 26.,
Gin Tonic Klub
The Lord of the Underworld Tour 2018
május 30.,
Dürer Kert
Metalfest Open Air 2018
június 1., 10:00,
Amfiteátr Lochotín
Rise Aganist, Poison Alley, Satelles
június 6.,
Budapest Park
Nova Rock Festival 2018
június 14.,
Pannonia Fields
Killswitch Engage
június 16.,
Akvárium Klub
Body Count, Powerflo
június 17.,
Budapest Park
továbbá
© 2001-2018 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.038 seconds to render