Stygian Shadows Fesztivál III.

Stygian Shadows Fesztivál III.

2007. február 3. szombat Budapest, Vörös/Kék Lyuk

Az előzetes várakozásoknak megfelelően nagy érdeklődés övezte a III. Stygian Shadows ’Zine hivatalos fesztiválját. A hatórás kapunyitás jócskán csúszott, ezért egy közeli tavernában még egy sör is belefért két akkor megismert lepsényi arccal (üdvözletem, ha netán olvasnátok!) mire bejutott az addigra népesre duzzadt tömeg. Hat óra után nem sokkal meg is kezdődött a koncertsorozat, tehát viszonylag kis csúszások voltak eleinte, de a végére ez már eléggé húzós méreteket öltött (kb. 1 órás).

A plakáton szereplő zenekari körkép némileg módosult azzal, hogy a komlói Blizzard busza lerobbant, így ők sajnos nem léphettek a Stygian Shadows Feszt színpadjára, illetőleg a Vorkuta tagjaiból verbúválódott Drünken Bastards kényszerült arra, hogy lemondja a koncertet egyéb okok miatt.

A Teurgiáé volt a megtisztelő feladat, hogy a sorrendben harmadik fesztiválon az első zenekarként lépjen fel a Vörösben. Még 2005-ben láttam őket egy kisebb koncerten, elmondható, hogy lassan, de biztosan a fejlődés útjára léptek. A zene black/death átmenetként írható le legjobban és főként dallamos témákkal operál a nagykanizsai zenekar. Ahogy körülnéztem a koncert alatt, a tizenéves korosztály tombolt leginkább a számaikra. Gondosan felépített koreográfia jellemezte őket, csuklyákat viselve kezdték el a zúzást.

Beugró zenekar volt a Concrete, amely az est szó szoros értelemében vett legkonkrétabb meglepetése volt számomra! A thrash metalban utazó ötfős társulat hihetetlen elánnal, profi szinten játszotta azt a fajta zenét, amit a Slayer vagy a Sodom tett le az asztalra. Nyomtak egy-két élvezetes saját szerzeményt, illetve elhangzott pár örök klasszikus, mint például Slayer – Raining Blood, Dead Skin Mask (ezt kétszer is eltolták a srácok), meg volt egy Sodom feldolgozás is. Összeszokott, nagyon profi zenekar benyomását keltették, mégegyszer mondom, bár eleddig én még nem hallottam róluk. A remekbe szabott koncert után szimpatikusan megköszönték a lehetőséget, én pedig utólag ezt a kiváló performanszot!

A kéklyukas Concrete után a Vörösben következett a Warkult nevű egri black metal formáció. Azzal, hogy milyen volt a színpadi képe a bandának – elég vegyes – nem is sokat foglalkoznék. A zene igazán sodró és lendületes volt, szerintem a jelenlevők is élvezték a gyilkos ortodox black metal témákat. Az énekes a Wind Of The Black Mountain nevű államok-béli horda tagjára emlékeztetett a csuklyával és méretes szöges alkarvédőkkel. Hamarosan megtanulhatja a nevüket az underground, ha így haladnak tovább!

Olyannyira belefeledkeztem a Warkult mészárlásába, hogy a másik színpadon már a szigetvári Aetherius Obscuritas színpadi felállása állt a pódiumon. Az est folyamán először beszélhetünk ,,telházas” produkcióról, dugig volt a Kék Lyuk, igen-igen nehezemre esett az első szám (Mysterious Path of Desires) közepén elkászálódni az első sorba. A színpadi kép impresszióját a színpad egyes részén elhelyezett tüskés gallyak és kecskekoponyák emelték. Két év után, ezen az estén második alkalommal lehettem tanúja az Aetherius Obscuritas koncert mivoltának, de ez a mostani nagyságrendekkel több ezoterikus energiát mozgatott meg, hatalmas hangulat alakult ki az olyan metsző számokra, mint a Múltunk Hatalmával, Maradok és Könnyek útja.  Arkhorrl énekes minden számot a maga módján konferált fel a nagyérdeműnek. Az utolsó három szám erejéig a dobos személye is kicserélődött, amely cserével még magasabb tempóra kapcsolt a szigetvári horda. Megmutatkozott, hogy miért tartozik ez a formáció a jelenlegi magyar mezőny egyik legkeresettebb bandái közé. A helyhez mérten nyugati szintű hangulat és zenei kvalitás jellemezte az AO történetének harmadik koncertjét.

Eztán a vörös színben pompázó teremben a Sin of Kain vette át a terepet. Már többször láttam őket, hozták a már megszokott technikás gitárokon alapuló, helyenként futurisztikus industrial death metalt. Lehet, hogy korábban elkerülte a figyelmem az a tény, hogy a szintis egy-egy szám erejéig progresszív / elektro alapokat ,,pötyög” a zene színesítésére, kifejezetten érdekesnek találtam. Úgy tűnik számomra, hogy egyre inkább megtalálják a zenei koncepciójukat és az sem elhanyagolható tényező, hogy alkalomadtán neves külföldi bandák előtt játszhatnak.

Az Inurnment következett eztán a másik teremben. Elég szerencsétlenül jött ki számukra a lépés, sokáig időztek a steril hangzás ,,belövésével”, utána sTrawi gitárja és-vagy az erősítőfej mondta be az unalmast, így egy jó negyven percet csúszott a koncert kezdési időpontja.  Miután minden a helyére került meg is kezdődhetett a jeges black metal ezen a hideg téli estén.  Pár izgalmasabb nótacím: Flames of Gehenna, Dark Empire. Összességében nem volt rossz a produktum, de a hosszadalmas várakozás lelombozta a harci kedvet.

Utánuk következett az ötfős bekecsi Carcharoth, dallamos, szimfonikus black metal benyomását keltette bennem. Velük is az volt a gond, hogy nagyon sokat vacakoltak a hangzással, sok idő elment mire kezdhettek, ez rá is nyomta a bélyegét az egészre. A vokalistát erőtlennek éreztem, a női szintist –az előbb említett okok miatt- alig lehetett hallani, a Frost-tag Melkor dobos pedig unos-untalan ütötte a monoton alapokat. Jobbnak láttam áttenni a székhelyem a másik színpadhoz.

A Kékben már épp WL Rabenaas hangolta a hangszereket, nem sokkal később Angmar is megérkezett, így kezdetét vehette a Witchcraft aznapi fellépése. Az arcfestést most nélkülöző horda hozta a szokásos örlő témákat, a jelen levő népes tömeg egy kis ízelítőt kaphatott az új számokból, de elhangzott pár klasszikusnak számító tétel is, mint pl. On the land of Shadows, Fog in the neverending forest. Egy mikrofonvezeték-szakadást, mikrofonállvány-törést kivéve zökkenőmentesen zajlott le a Witchcraft koncertje. Megjegyzem, láttam már jobb előadást is tőlük.

A végére az Immodus maradt, ők zárták az estet. Nagyon sokáig húzták a kezdést, így alig láttam belőlük valamit. Az utolsó közös találkozásunk óta tagcserék történtek. Mivel nem hallottam őket, nem tudom mennyire változott a zene, illetve így az sem világos, hogy mennyire sínylette meg a fővárosi banda Rajna Péter énekes posztról való kiválását.

Köszönet a koncertért a Planetnoirnak!
További koncertképek!

 
Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.