Jó rég voltam már Black-Out bulin, így mikor meghallottam, hogy DVD felvételt készítenek, s e miatt az első részben akusztikus blokk lesz, mehetnékem támadt. (A ritka unplugged előadásaikra valahogy sosem jutottam el…)
Aztán jött a hír, ami szomorú aktualitást adott a koncertnek. Kowa bejelentése, miszerint elhagyja a bandát. Akkortól nem volt kétséges, ott a helyem.
   Sokan tudták ezt, ráadásul mindenhol azt hallhattuk, hogy a DVD felvétel miatt korai kezdés lesz (21:00), igyekeztünk is. Már a Wigwamba bejutni is majd’ háromnegyed óránkba került, akkora volt a sor, de aztán bent is várhattunk rendesen. Kb. 22:15 lett mire hozzákezdtek. Csak nem értem miért kell kínozni a rajongókat…
Na mindegy!

   Tehát az első részt unplugged nyomták a srácok, kiegészülve Jamie Winchesterrel valamint Kondella Krisztiánnal (percussion). A bő egy órás műsorban olyan témákat vettek elő, mint a Kert, A kép, Ma…, Black-Out, Három, Vivien, s talán volt még a Körúton is (bár erre a nyakam nem tenném). Az elején volt némi gond a megszólalással, nekem legalábbis nehéz volt kivenni a gitárokat, de hamar helyreállt a rend. Öröm volt ilyen formában is hallani a kedvenceket. Nyilván nehéz döntés volt Kowa részéről és nagy megrázkódtatás lehetett a többieknek a bejelentése, s ez bármennyire is profik, meg igyekeztek a maximumot nyújtani, a bulira rányomta a bélyegét.  Ettől eltekintve volt érzés a dalokban és jól is nyomták, de ezt majd meglátjátok a felvételen.
Durván háromnegyed órás szünet után visszajöttek és egy bő másfél órában végig szaladtak pályájuk mérföldkövein. Úgymint Fekete-kék, Óz és a csodák temploma, Víz, Maya, Gyönyörű zombie, Tetovált sorszám, Ragadozó, és a többi.
Hogy biztosan búcsúíze legyen a dolognak Andrics Lacival (aki a felvételt készítette) elnyomták a Néma ajkakat, Temesi Berci szintén csatlakozott a csapathoz, s közös korszakukat megidézték a Szabadlábon (ha emlékeim nem csalnak) előadásával.
A második résznél is elmondható, hogy jól szóltak, leszámítva a kezdeti apró hiányosságokat.
Volt egy-két alkalom, amikor mintha bizonytalanságot fedeztem volna fel, mintha nem tudnák mit is játszanak, de összességében – eltekintve a búcsú árnyékától – egy igen jó koncertet láthattunk. Mondjuk az Orosz rulett nekem hiányzott.
A ráadás előtt még átvették a Foogram díjat, majd jött stílszerűen a Ha vége… és a közönségkedvenc Spirál.
A végén búcsúzás, aztán a folytatást majd meglátjuk. Mindenesetre a Csányi tesók és Fehérvári Attis énekeskeresésbe fognak és a Black-Out sztori folytatódik. Nem lesz könnyű dolguk, de drukkolok Nekik.