Flúg, AltF4 – Biatorbágy, Vörös Pince, 2007.03.10.

Alt+F4
FLÚG

Biatorbágy, Vörös Pince
2007.03.10.

Az AltF4-nek jutott a feladat, hogy felvezesse a bulit. Az öttagú bandáról tudni kell, hogy két hónapja vannak együtt. Na ez érezhető is volt. Négy nótát tolhattak el.
A három feldolgozás mellé jött egy saját szerzemény is, amiben első hallásra biztató dolgok is voltak, de kissé hosszúra sikeredett, s mutatta, hogy még eléggé útkereső fázisban vannak. A srácok az EMF – Unbelievable-jével nyitottak, majd jött egy Depeche Mode (Nothing) utolsóként pedig a White Stripes egy nótája. A hangzás sem állt mellettük, de ez is írható a rutintalanság számlájára, ettől még élvezhető volt a buli.
Közhely, de sok próba van még előttük, s ha elég kitartóak, még akármi is lehet belőlük.

Nem így az este főszereplője, a helyi Flúg, akik egy-két dolgot letettek már az asztalra. A koncert hiányt pótolt, hisz amennyire tudom tavaly augusztus óta nem játszottak itthon a srácok, elég szépszámú közönség is gyűlt össze a bulira.
A tavalyi EP-jük adta a műsor gerincét. A koncertet, akárcsak a lemezt az Iker-rel nyitották, jó kis húzós nóta. Mondjuk ez elmondható minden dalukról.

Megtanulták a dalszerzést az biztos, nem sok hallgatás kell és rögzülnek a dalok, csak kissé el kéne rugaszkodni a Black-Outtól. Ettől függetlenül nagyon jó volt hallani a B-O feldolgozásokat (Levél és kereszt; Még egyszer; Szabadlábon) hiteles is volt. De engem pl. a másik kettő sokkal jobban megfogott. A Rage Against The Machine Killing in the name-jét olyan lendülettel nyomták, hogy csak lestem. Nálam külön jó pont, hogy a Morello féle elmebeteg szólót nem is próbálta elnyomni Major Robi, inkább egy feelinges sajátot nyomott. Ezután az ír Therapy? Screamagerével aztán teljesen megvettek. Így el is nézem, hogy a saját dalokban még sok a „fekete-ki” hatás.

Szóval az EP nóták (iker; anno-name; deja-vu; a földet vonzza el; láttalak valahol) két újabb szerzemény is a műsorba került. Mindkettő (Közhely, Joggal és örömmel) rendelkezik a „flúgos” stílusjegyekkel. Az énekes Lőrincz Zoli (aki tényleg frontemberként vezényelte le a bulit) mellett a hangszeresek is vokáloznak, ami nagyon sokat dob a produkción. A hangzásra nem lehet panasz, a közönségre szintén nem. Meg kell említeni, hogy ideiglenesen a basszer poszton változás állt be, s kisegítőként a Vian bőgőse, Dombi Ádám csatlakozott a Flúghoz. Hozzáteszem, nem hagy kívánnivalót a játéka, szépen beilleszkedett a csapatba, Szakadáti Matyival feszesen alapoztak.
Már csak egy hiányosság róható fel, mégpedig az, hogy 22:00 után be kellett fejezni a bulit (a pontos okokat nem ismerem) és már csak egy ráadásra volt lehetőség. Ezt a tisztet az A csitári hegyek alatt c. népdal Ignite-féle verziója kapta, amivel a tisztelt publikum is elégedetten távozhatott.

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.