Már jó rég voltam úgy otthon (Kunhegyesen a szülővárosomban), hogy sikerüljön koncertre is mennem. A Vissza-t pedig nem is tudom, mikor láttam utoljára. Szóval minden adott volt, hogy sikerüljön (leszámítva a kunhegyesi művház aulájának akusztikáját, de hát semmi sem tökéletes).
A hab a tortán pedig a karcagi Sinful Passions nevű új banda bemutatkozó koncertje volt, akikre a bemelegítő szerep hárult. Mit mondjak, bőven megállták a helyüket. Mivel nemrég alakultak mindenképp némi bemutatással kell kezdenem.

Szóval SP instrumentális zenét játszik, aminek különlegességét a három hegedűs hölgy szereplése adja. Mellettük a hagyományos dob-basszus-gitár felállásban, olyan zenekarok tagjai zenélnek, mint Elek Jani és Balázs Peti a  Maximusból (ami a korábbi Pakolgép zenekar) valamint Fazekas Pali a Vale of Tears ütőse.
A koncert pedig nagyon jól sült el! Már a nyitó Nightwish feldolgozásnál éreztem, hogy ez valami nagyon tuti! Itthon legalábbis nem tudok hasonló próbálkozásról. A 7 számos programban volt még Stratovarius, Metallica – The Unforgiven meg Apocalyptica – No Education is. Ezek mellé három saját művet hallhattunk, amik nem lógtak ki a feldolgozások közül. Simán ott vannak minőségben. Szerencsére a hangzást is sikerült belőni, így mindenkit jól lehetett hallani. A lányokon még látható volt némi rutintalanság (gondolom nem rockszínpadokhoz szoktak idáig…) meg nyilván tartottak is a fogadtatástól.
Mindent összevetve, véleményem szerint nagy jövő előtt állnak. A hamarosan megjelenő demora(?) én mindenképp vevő leszek.

A Visszának ez úgymond hazai pályás buli volt. És ezt tudták is a srácok. Szerencsére a közönség is elég jól összejött és függetlenül attól, hogy igazi bemozdulás csak a buli második felére alakult ki, a hangulattal nem volt gond. Mondom ezt annak ellenére, hogy Lanyi énekét valahogy nem sikerült úgy keverni, hogy jól hallható legyen (igazából csak sejteni lehetett). De ezt a terem számlájára kell írni.
Pozitívum, hogy ennek ellenére mégis sikerült élvezhetően levezényelni a koncertet. Számomra igazán csak a két (vagy három) új nótánál okozott ez nagy problémát (ezekkel sajnos még csak most találkoztam először). Viszont már elsőre is jó véleménnyel vagyok róluk, bár a Zöld Angyal és a Szó és hang kissé más irányt mutat, mint az eddigi dolgaik.

A szokásos Kaláka introval nyitottak, majd a 2004-es demoról jött a Mélység, aztán a Véletlenek. Kicsit később pedig a Hallo és érzem… meg az Őrültség is. Megkaptuk persze a szokásos feldolgozásokat is (Black-Outot meg Faith No More-t) meg a Vissza előtti időkből a Képeket. A második demoról is majd minden nóta terítékre került.
A hangszeresek jól szóltak, a srácok láthatóan élvezték a bulit ( a közönség nemkülönben).

Bár nem ez volt a legjobban megszólaló akciójuk és játszottak már itt jóval több ember előtt is, összességében csak a legjobbakat tudom mondani. Láthatóan jelenleg a legegységesebbek, a Bálint (basszusgitár) és Süti (dobok) alkotta ritmusszekció biztos alapokat nyújt. Tibi (gitár) hozta a szokásos vicsorait és Lanyi – bár nem nagyon lehetett hallani – mégis fenn tudta tartani az érdeklődést és élvezetessé tenni a műsort. Azt pedig nem lehet nem észrevenni, hogy a fejlődés mindenkinél folyamatos (persze ez kinél így kinél úgy jelentkezik). Srácok! Találkozunk Karcagon!