2005. január 28-án a balatonfüredi Rock Club Café-ban adott két órás koncertet a hard rock-ban utazó Sunny Side Up zenekar, mely helybéli fiatalokból alakult. Jóban vagyok velük, ezért nehéz lesz elfogulatlanul írni róluk, de azért megpróbálom…
A szűk helyhez képest viszonylag sokan gyűltünk össze a kávéházban, bizonyára nem csak az ingyen pizzaszelet miatt. A zenekar pontban nyolckor csapott a húrok közé Jimi Hendrix: Purple Haze című nótájával. Rövid felkonferálás után folytatták a muzsikálást Doors L. A. Woman-el, majd Riders on The Storm-al. A közönség örömmel fogadta Guns n’ Roses: Knocking on The Heavens Door-t, melyben az éppen éneklő szólógitáros, Fisher esett áldozatául a banda jókedvének: az utolsó refrén tempóját énekelhetetlenül gyorsra váltották, Matyi duplázott, Fisher pedig nevetve távozott a mikrofon elől. Bár pogózni nem lehetett, a hangulat a topon volt, ezt már csak Sapek poénokkal spékelt összekötő beszéde überelte. A következő szám Black Sabath: NIB, majd a Paranoid. Utána Van Halen: You Really Got Me, Doors: Hello, I Love You, Monkees: I’m a Believer. Pihenés előtt még elnyomták Jimi Hendrix: Fire-t, és All Along The Watchtower-t. Amíg a zenészek komló-szörpjeiket fogyasztották, Sapek az öreg rocker értékes ajándékokat sorsolt ki a zenei kérdések megfejtőinek. Jómagam egy Best of Hardrock CD-vel lettem gazdagabb.
Lassan visszatértek a „színpadra” és elnyomták Jimi Hendrix: Hey Joe-t. A hangulat a tetőfokára hágott, mikor meghallottuk a Deep Purple: Smoke on The Water ismerős riffeit. Ezután egy kicsit lightosabb műfaj: Balázs, a ritmusgitáros és Benji énekes fergeteges blues parádét adott míg Szasza basszer és Feka szintiboy punnyadtak. A következő Oasis produkció (Champagne Supernova) alatt Fisher egyik húrja elszakadt, de ő kitartóan folytatta öt húron… A következő szám a komolyzenei feldolgozásuk: Für Elise, Örömóda és Törökinduló, melyben Feka szintizett és Matyi dobolt rengeteget duplázva. Közben Fisher kerített új gitárt és rákezdtek a Deep Purple: Higway Starra, majd záró szónak a Red Hot Chilli Pepperstől az Under The Bridge hangzott el. De a lelkes közönség visszahívta őket pár számra, köztük egy saját szerzeménnyel, a Cage-el, mely nem szerepelt terveik között.
Sajnos a basszus hangosítása nem volt az igazi, és még az ének erősítés is fejlesztésre szorul, bár most már jobb volt mint az előző koncerten. Összegezve dinamikus, tehetséges csapatról van szó, persze még várni kell az első lemezükkel. J Hogy Sapek szavaival zárjam leírásomat: „Jól jegyezzétek meg ezt a nevet: Sunny Side Up. Még sokat fogtok hallani róla!”
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.