Dark Funeral, Naglfar, Asmodeus, Amoral

 A tavaly kiadott De profundis… albumon a Dark Funeral megmutatta, hogy nem csak a stúdióalbumokkal tudja megzúzni a népet, hanem minderre koncerten is képes. Az albumról szóló írásomat a Lemezismertetők rovatban olvashatjátok. Az előzenekarok kiválasztása is telitalálat volt. Igaz meg lehetett volna hívni egy magyar csapatot, de a megjelent bandák mindegyike kitett magáért, így nem hiszem, hogy bárkinek is panaszra lehetne oka.

Pontban 8 órakor kezdte a programját az osztrák Asmodeus. Leginkább az idén megjelent Imperium Damnatum albumról játszottak számokat (Enthronement of the Sovereign, Decretum Executionis, Servitus in Aeternitatem) de természetesen a 2003-as Phalanx Infernáról is kerültek elő dalok. Az együttes black metált játszik, fogós dallamokkal, sötét hangulattal. Bár ők is pörgős metált játszanak, azért néha előbukkan náluk egy-két szóló, vagy hangulatos lassabb rész. A hangzással sem volt baj, jó volt az egész estén.

Másodikként a finn death/thrash metál banda az Amoral lépett színre. Legutóbbi alkalommal is a Naglfar előtt léptek fel Magyarországon, bár akkor a Finntroll társaságában. Bár az Amoral egy fiatal banda, a tagok életkorát tekintve is, nagyon érzik a stílust. Repertoárjukban egyaránt voltak 2-3 perces zúzdák (Drug of Choice), és a komplexebb számok is. Akik szeretik a gőteborgi metált, azoknak érdemes megismerkedni az együttessel.


A Svéd Naglfar együttes zenéje valahol a death és a black metál között van. Egyéni zenéjükkel mostanra a svéd underground egyik jelentős bandájává váltak. És most azt is bizonyították, hogy koncertbandának sem utolsók. A 2005-ös Pariah albumról játszották a legtöbbet (pl. a The Perpetual Horrorst is, amihez remek klip is készült, aki teheti, mindenképpen nézze meg!), de a többi album is előkerült. Kristoffer Olivius remek énekes, bár a bandában mint basszer kezdte, és frontembernek is kitűnő. A számaik tele vannak erővel, dinamizmussal, ugyanakkor kellően változatosak, élőben is jól megszólaltak. Sajnos nem játszottak ráadás nótát, pedig szívesen meghallgattam volna még egy-két számukat. Számomra az ő fellépésük volt az est fénypontja.

A Naglfar szereplése után előkerültek a Dark Funeral zászlói, amivel feldíszítették a színpadot. Rövid intró után bele is kezdtek az új album kezdőnótájába, a King Antichristba.
A koncerten nagyjából egyensúlyban voltak az új számok és a régi klasszikusok. Játszották a Diabolis Interiumot, az The Arrival Of Satan’s Empiret, az Open The Gatest, a Vobiscum Satanást, 666 Voices Insideot, at Attera Totus Sanctust, és a Bloodfrozent. Természetesen a maszkolás nem maradt el. Azonban a zenekar nem csak a külsőségekre ad. Sokan egysíkúnak tartják a Dark Funeral zenéjét, amiben van is valami, aki azonban nem akar nyakatekert témákat hallgatni, eltöprengeni az élet nagy kérdésein, csak kegyetlen zúzást minden mennyiségben, annak bejöhet ez a banda. Programjuk alatt csak annyi pihenő volt, amíg felkonferálták a következő számot, és folytatódott is a szélvészgyors darálás. A rendes műsor után még visszajöttek, és még három számot eljátszottak. Masse Broberg (vagy művésznevén Emperor Magus Caligula) még elmondta, hogy a magyar lányok a legszebbek a világon, és természetesen ezzel a „tömeg” is egyetértett.
Sajnos a személyes kedvencemet nem játszották, de csalódást így sem okoztak.

Köszönet a Negative Art koncertszervező irodának a lehetőségért.

A koncertképeket ITT nézhetitek meg.

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.