A Kék Yuk-ba késve érkeztem, de a Withccraft még nem kezdett, szóval nem maradtam le semmiről. Legalábbis akkor még így gondoltam. Így volt idő a zenekarok CDit is átböngészni. Nem sokkal később kijött a Witchcraft és neki kezdett az amúgy hálátlan feladatnak, a hangulat felforrósításának. Kezdésnek a ’The darkness is bursting out’-ot választották, majd az ’On the land of the shadows’ következett első demójukról. Gyors, zajos, egyszerű black metal. Aztán a Carpathian Fire demo majd’ összes tételét lejátszották! A kedvencem a ’Dawn of Course’ volt. Végezetül még megkaptuk a ’The great spirits of pagans’ című tételt, és még le sem csengett az utolsó hang, máris levonultak. Keveset játszhattak, de hát ez érthető. Sikerült egy kis ízelítőt adniuk a magyar black metal-ból !

Rövid szünet után jött a Salicious Gods. Őket most láttam és sajnos most hallottam először. Nem rossz amit csinálnak, csak nem túl eredeti. Illetve számomra nem az. Pedig a zenészek próbálták a maximumot nyújtani a színpadon. Itt már egyértelmű volt hogy mi a különbség a két gitárral előadott produkció és az egy gitáros felállás között. Ja igen, persze ők is ki voltak festve. A dobos teljesítménye pl. kimagaslott a nagy átlagból. Ők is úgy gondolták, hogy a legjobb ha a legutolsó nagylemez nyitószámával kezdenek. Gyors black metal, de nem a nyers formában, ők a dallamosabb oldalról közelítenek ehhez a műfajhoz. Nekik már jóval több idő jutott, 9 tételen keresztül bizonyíthatták a létjogosultságukat ebben a szakmában. Ha jól emlékszem, egy olyan számot is játszottak, ami majd a következő lemezükön fog megjeleni. Akárhogy is vesszük, nem tettek rám mély benyomást, és a közönség nagy részére sem. Lehet hogy az Urgehal miatt voltam ennyire elfogult, de nem maradt meg bennem emlékezetes momentum a SG-ról.

Megint adódott egy kis idő hogy megvegyük a túlélő söröket, majd kezdett gyűlni a nép a színpad előtt, és megjelent az Urgehal, kifestve természetesen. A gitáros fején valami szegekkel kivert szadomazo bőrmaszk volt, a nyakában meg egy jókora fordított kereszt krisztusostól. Mintha csak a nagyi faláról csente volna ki és megfordítva a nyakába akasztotta; kifejezetten hatásvadász jelenség !

Elsőnek a ’Sodomizer’-t hallhattuk, ami a lassú tempója miatt meglepő hogy kezdőnek lett választva. Ez után az egyik legjobb lemezről választottak, ’Maatte Blodet Flomme’ az Arma Christi-ről. Mintha csak erre várt volna mindenki aznap este, kb. innentől lehetett számítani az igazi koncerthangulatot. A hangzás is kezdett egyre jobban letisztulni. A következő Urgehal lemezről is kaphattunk egy kis ízelítőt. Ha minden igaz, Dodsmarsj a címe. A zenészek láthatóan élvezték a koncertet, pózoltak a kameráknak, beintettek pár nőszemélynek, persze csak a hecc kedvéért. Sorjáztak a jobbnál jobb nóták is, ’Dead cold december’, ’Possessed’, ’Goatcraft Torment’ (ez megint egy új Urgehal szerzemény). Lezárásként megint csak az Arma Christi-hez nyúltak a srácok 2 nóta erejéig (’Dethronation of god’ és ’The eternal eclipse’). Na igen, ők is érzik hogy az egy igen jól sikerült lemez. Végeredményben rájuk voltam a leginkább kíváncsi, így érthető hogy nagyon meg voltam elégedve a produkciójukkal.

Lassan elérkezett az ideje, hogy a Shining is megmutassa magát. A tagok egységesen szakadt nadrágban és pólóban jöttek ki, leszámítva persze az énekes Kvarforth-t, akinek a pólója vértől volt mocskos, és úgy egészében véve a külsőségek áldozatának tűnt. Összevagdosta az alkarját, hogy folyjon a vére, emiatt a nadrágja véres volt, a fejkendője is, amiből még egy csirkecsontokból (???) összetákolt lánc is lógott… Nem is tudom, mit mondjak. Engem nem ijesztett meg, ahogy pl. ezt ő gondolta, legalábbis ahogy kitekintett mindig a közönségére, attól nekem valahogy nevetnem kellett. Aztán jött a színpadi show, elnyomott egy cigit a bőgős mellkasán, az egyik gitáros szájában turkált (de előtte azért a gatyájában matatott egy jó ideig), aztán jött a whiskey köpködés a rajongókra, ja és a másik gitárosát egyszerűen leköpte. A Witchcraft énekese, Angmar is kapott a fejére, szó szerint: egy kis vért Kvarforth az alkaljáról az ő homlokára törölt. Nem is maradt időm a zenére figyelni, annyi baromságot csinált ott 10 perc alatt. Nem mernék megesküdni rá, de asszem a ’Mörda Dig Själv…’ volt az a szám, ami után a dobos, Ludvig Witt először csak szólt, hogy valami nincsen rendben, majd ráborult a dobokra. A szervezők és a zenekar tagjai levitték a színpadról, és mindannyian értetlenül álltunk a helyzettel szemben. Az egyik zenész barátnőjétől annyit azért megtudtam, hogy ez most valami komoly lehet, és hogy nagyon nincsen jól. Ekkor visszajött az énekes, és közölte, hogy a dobosnak úgy néz komoly problémái vannak, és nem tudja folytatni a koncertet. Ekkor sajnos többen is elkezdtek ’fuck you’-zni, és hasonlókat, amire szerintem semmi szükség nem volt. Ludvigot kivitték a levegőre, és próbálták ’ráolvasásos’ módszerrel meggyógyítani, de sajnos nemsokára már a mentőket kellett kihívni. Az azóta eltelt 10 napban próbáltam a honlapjukon és egyéb helyeken tájékozódni, de sajnos zéró sikerrel. Remélhetőleg csak kimerültség volt, mivel ahogy aznap hallottam, 9 nap alatt a hetedik koncertjük volt az aznapi.