Veterán emberevők éjszakája



Az idei év nem lehet azt mondani, hogy szűkőlködne death metal bulikban. Volt ugye az első Death By Metal Fest a Kataklysmmel, Krisiunnal, Fleshgod Apocalypse-szal, ami várakozáson felül sikerült (joggal lehet tehát reménykedni a hasonlóan jó, vagy esetleg még jobb folytatásban!), volt a Showbarlangban egy Dehumanized, Malignancy, Abnormality csomag, akik szintén gyilkosan túrtak, a volt ZP-ben a Death és Gorguts mutattak be elképesztő tanítást, továbbá járt itt a Misery Index, Cadaver Mutilator, jött a Grave, Entombed A.D. páros, végül de nem utolsósorban pedig jutott nekünk egy Cannibal Corpse konci is, ami szintúgy várós volt többek részéről. S még nincs vége ezzel a sornak, mert lesz még Bp.-en Dying Fetus és Wormed is!

Mivel estig dolgoztam, így az előzenekarok közül csupán a Revocationből láttam valamennyit. A svéd Aeon technikás death túrását sajna full lecsúsztam. A Revocation brigádja thrashesebb megközelítésben nyomja a halálmetalt. Igencsak ördögi, brilliáns szólókkal operálnak. Kár, hogy oly keveset láttam belőlük; gyk. mire belemelegedtem, már véget is ért a műsorát nagyjából félmeztelenül játszó zenekar szettje. Szimpatikus együttes, a fellépésük után nem sokkal már a merchpultban találhattuk őket.

Nos akkor lapozzunk az est főszereplőihez, a Kannibál Hullához! Alex Websterék immár ’88 óta tolják megalkuvás nélkül a death metalt és az irányzat egyik legismertebb, kereskedelmi értelemben legsikeresebb zászlóshajója lettek még úgy is, hogy a rádióban és tévében nem lehet találkozni zenéjükkel. Vérben tocsogó gusztustalan szövegeikkel, mélyre hangolt, groove-központú riffjeikkel, hol egyszerűbb, hol technikás alapjaikkal és a mélyen bömbölő, síron túli vokalizálással stílust teremtettek. Népszerűségükön minden bizonnyal sokat dobott az Ace Ventura c. filmben látható szereplésük (a legszebb az egészben, hogy Jim Carrey javaslatára kerültek az állatbarát nyomozóról szóló vígjátékba, mivel a színész-komikus hatalmas rajongójuk!). Visszataszító képi világgal bíró lemezborítóikról szintén követők egész sora koppint ötleteket. Nem először jártak hazánkban, több alkalommal megfordultak nálunk és a death metal fanatikus tábornak nem is kell bennük sosem csalódni. Időközben ugyan a csapat egykori énekese, a megosztó személyiség Chris Barnes megpattant és létrehozta a Six Feet Undert, amelyet azóta is működtet több-kevesebb sikerrel, de a Cannibal George „Corpsegrinder” Fisher személyében tökéletes utódot talált Barnes helyére. Az egykoron a Monstrosityben éneklő Fishert el tudta fogadni hamar a közönség, már csak jófejsége lévén is – mi sem jellemzi jobban a felállás életképességét, mint hogy azóta is ott van.


http://www.youtube.com/watch?v=0w9tkdXm9jw&



A Staring Through The Eyes Of The Dead tökéletes nyitánynak bizonyult és a lendület nem hagyott alább ezután sem. Ha van olyan zenekar, amelynek műsorában egy gramm üresjárat sincs, akkor az a Cannibal Corpse! A Hulladaráló Halász Gyuri (így magyarra lefordítva) végig igen intenzíven pörgette séróját, miközben hörögte, bömbölte azokat a véres, gyilkolászós, belezős sorokat. Őszintén: kinek hiányzik már innen Chris Barnes?! Másodikként egyből a késsel b..ós számot kaptuk az arcunkba (Fucked With A Knife). A CC immár sorrendben 13. stúdióalbuma idén látott napvilágot A Skeletal Domain címmel. Erről is természetesen elpotyogtattak nótákat; egymás után elhangzott róla zsinórban a Kill Or Become, Sadistic Embodiment és Icepick Lobotomy. Majd a Scourge Of Iron (a 2 évvel ezelőtti zseniális Torture albumról) hozta a számomra legkomolyabb csúcspontok egyikét azzal a már-már doomosan menetelő vágóhídi témájával. A Demented Aggression ugyancsak a „tortúrás” korongról keveredett ide.

Nálam a második legnagyobb csúcspontot a The Wretched Spawn doomosan villámló, ám a végére iszonyat mód begyorsuló címadó tétele jelentette; ezt már szeretem, amikor gondolnak rám tudat alatt és bombáznak sorra a kedvenceimmel! 🙂 A Pound Into Dust gyalulását követően az ősrégi I Cum Blood jött a Tomb Of The Mutilatedről, a lehengerlő Skull Full Of Maggots/Make Them Suffer/Hammer Smashed Face hármast pedig a finisre tartogatták Corsegrinder és tettestársai. A Devoured By Vermin zúzásával adták fel az utolsó kenetet a veterán death metal éllovasok. A brutális, gyilkos szettbe egy híján 20 tételt sűrítettek bele, vagyis nem kispályáztak!

Soha rosszabb Corpse bulit! Intenzitásból és profizmusból ismét jelesre vizsgáztak! Ezek megint csak jöttek és megettek mindenkit; megmutatták, hogy középkorúan is lehet ezt a hat láb mélyről jövő stílust fiatalokat megszégyenítő vehemenciával, éhséggel, lelkesedéssel játszani! Úgyhogy alap, hogy jövőre újra menni kell rájuk!

Köszi a Concerto-nak is a felejthetetlen élményt!



Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.