Egy különleges este élményei

Különleges élményben volt része annak, aki május3-án vette a bátorságot és prekoncepciók nélkül, teljes nyitottsággal egyfajta krosszóver művészi előadásnak bizalmat szavazva beült a Heart Of Storm előadására. Gyakorlatilag az 1-2 hete elindult hirdetéseken kívül semmit sem tudtam az estről, így amikor lehetőségem nyílt elmenni, kicsit elkezdtem utána járni a dolgoknak. Okés, rock balett. Ez ugye alapvetően egy kicsit furcsa és egyedi párosítása a művészeti formáknak, de miért ne működhetne? A zenekari részét az előadásnak a rock / metal vonalon eléggé ismert Derek Sherinian szintimágus vezette professzionális zenészekből összeállított csapat adta (Heavy Relax), míg a balett oldalát a Stas Tsoy fiatal és igen tehetséges balettársulata képviselte. Az összevágott és a neten megtekinthető promo videó gyakorlatilag elég jól bemutatta, hogy aki vevő az efféle kikapcsolódásra, az mire is számíthat.

A helyszín a Budapesti Kongresszusi Központ volt, ahol most jártam először és bár elsőre igen tetszett az egész épület és a terem hangulata, az előadás kezdetével azonnal felmerült egy kardinális probléma. Mégpedig az, hogy az univerzális használatra kialakított teremben a mobil széksorok értelemszerűleg nem lejtenek előrefele, mint ahogy azt a mozikban, színházakban megszokhatta az ember, valamint szintén a kialakításnak köszönhetően az ülő ember feje nem sokkal volt magasabban az alsó táncszínpad szintje felett. Ha már egy kicsit átlag feletti emberek ültek előttünk lévő 4-5-6 sor bármelyikében, a balett része az előadásnak a táncosok combja alatt megszűnt létezni. Mivel sajnos elég sok táncrészt koreografáltak ülő, fekvő stb. pozíciókba, így gyakorlatilag ezekről nemes egyszerűséggel lemaradtunk, mint tapasztalatlan pincér a borravalóról. Pedig igazán nyújtogattuk a nyakunkat és szerintem életemben nem ültem még ilyen gerely tartással végig egy előadást. A helyszín tehát a látási viszonyok miatt határozottan rossz választás volt. Mint már utaltam rá, a színpadi kialakítás két szintes volt, a felső részen kapott helyet a hat tagú zenekar, az alsó részt pedig a balett csapat töltötte meg élettel (és halállal is, de erről kicsit később).

http://www.youtube.com/watch?v=xqWoMKefKOM&


A zenei rész egyébként kimondottan jól megkomponált progos vizekre is elevezgető instrumentális rock folyam volt, ami bennem a hazai Solaris-t idézte fel, de biztos aki ismeri Derek mester munkásságát és ezt a vonalat, az több párhuzamot is fel tudott fedezni más bandákkal. Szerencsére sem a tempó, sem a komplexitás, sem a prog. rock szinthez mért torzított gitár nem került kiherélésre, így már csak maga a koncert is élményszámba ment annak aki erre a vonalra vevő. A Hearth of Storm cím elég jól megfogta azt a koncepciót, amit a táncosok megkoreografáltak a maguk kis mozgásszínházukkal. A folyamatosan egymásba átforduló tételek egy határozott koncepciót és jól nyomon követhető történetet meséltek el. Persze nem az aszpirin feltalálásának laboratóriumi kutatásában eltöltött izgalmakra kell számitani, vagy a fluxuskondenzátor pördületének kvantumfolyamataira, hanem a legegyszerűbben és a legközérthetőbben átadható, mindenki által megfogható emberi kapcsolatok, szerelem, csábítás, csalódás és végzet egyvelege adta az előadás központi motívumát. -SPOILER KÖVETKEZIK- Adott egy szerelmes pár, fiatalok, szertelenek, csapongóak és tiszták, ám a kapcsolatukat megrontja egy démoni csábító, aki elcsavarja a srác fejét, oly annyira, hogy az feleségül is veszi. A hoppon maradt leányzó természetesen mély depresszióba zuhan és csalódottságából egyedüli kiútként az öngyilkosságot látja relevánsnak. Az elcsábított fiúra a csábító démon azonban hamar ráun, félredobja mint a használt ruhát és elutasítja magától. A régi szerelem halála és a csalódottság kettőse a megbolondított fiút az alkoholba és az őrület határára kergeti. Végső elkeseredettségében a démoni csábítót megöli a srác, majd magával is végez -SPOILER VÉGE-.

Elszomorítok mindenkit, nem nagyon lehet Nobel díjra pályázni azzal a felismeréssel, ami a felvázolt sztoriban egyfajta lesarabolt shakespeare-i szerelmes dráma alaphelyzetét láttatja meg. Nincs is ezzel semmi gond, nem kell mindennek a mindenségről szólnia, néha elég megfogni a legalapvetőbb érzelmeket és párkapcsolati fordulatokat. A fiatal táncosok vérprofi módon hozták a sztori egyes stációira koreografált előadást, ami közben még egy olyan, a tánctól hidegen verejtékező lefűrészelt lábú kalóz, mint én is felismerhette, hogy a klasszikus balett egyfajta könnyen emészthető és kortárs tánccal fűszerezett egyvelegét láthattuk életre kelni.

A terem problémáján felülkerekedve egy igen izgalmas, könnyen élvezhető kortárs művészeti előadásban lehetett része annak az 1/3-ad háznyi érdeklődőnek aki vette a bátorságot és beült erre a nem szokványos estre. Igazából pazar volt minden, a zenészek vérprofik, a dalok magukban is megállták a helyüket, a táncosok érdekes, fogyasztható és szerethető előadása pedig csak hab volt a tortán. Én nem bántam meg, hogy vasárnap este akármi más helyett ezt a könnyed kikapcsolódást választottam. Sajnos azt meg kell jegyezni, hogy az előadók profizmusa és az előadás könnyedsége egy sokkal szélesebb és nagyobb közönségre lett volna hivatott, de valahogy ez most a késői hirdetés, a kevés píár, vagy fene tudja minek köszönhetően nem jött össze. Azért az mókás volt, ahogy a vasárnapi előadásra rutinból érkező nyugdíjasok, a színházi puccparádéba öltözött proliskodó muszájértelmiségiek és a metal polós, barátnőket kísérgető rocker arcok keveredtek az előtérben. Zárszóként a keményebb rock zene és az itt látható klasszikus művészeti formák vegyítéséből származó kísérletek életképességét bizonyítandó, az előadás után a parkban sétálva két nyugdíjas néni lesokkolva beszélgetett, hogy hát erre ők nem számítottak és totál lehidaltak és bejött nekik az előadás. Aki meg tévét nézett, az bánhatja… 🙂