Brutal Assault 2006

Brutal Assault 2006

A cseh fesztivál immáron tizenegyedik alkalommal került megrendezésre. Gondolhatná az ember, hogy egy igen jól bejáratott buliról van szó, ahol már az apróságokra is odafigyelnek a szervezők, sajnos jónéhány dologban koppannunk kellett. Ugyanakkor hozzá kell tegyem, korántsem elkeserítő a helyzet, hiszen összességében a 9 fős kis társaságunk minden tagja jól érezte magát.

Képzeljetek el egy kis falut, ami mellett van egy még kisebb, a fesztivál honlapjára kirakott igen részletes térképen is csak nagyjából vannak rajta a dolgok. Na ez a kis falu, Svojsice határa után van a fesztivál, ahol is kilométeres sorok, a „kemping” részben -ami gyakorlatilag a környező rét- sártenger fogadott bennünket. A csehek szervezőkészségét mutatja, hogy a másfél-két órás sor végén kiderült, hogy ott csak akkor mehet be az ember, ha már nála van a papírcetli, amit ők cserélnek le karszalagra. Mindezzel még nem is lenne probléma, ha valami táblán mindez ez fel lett volna tüntetve, vagy ha a rendezőségből beszélne bárki a csehen kívül bármilyen nyelven.

A három órakor fellépő első bandáról, Jig Ai-ról már lekéstünk, ezen valahogy túltettük magunkat, de így a főbandák is veszélybe kerültek. A cseh Jig Ai egyébként „hyper gore grind” stílusban utazik, és mint azt is megtudtam, japánul a női öngyilkosságot nevezik így.
Miután az ember túléli a sorbanállás okozta első sokkot (szerencsére a fesztivál által biztosított ingyen belépők miatt kettőnk ezt megúszhatta), jött a következő: a kiszáradt szomjuhúzó látogatónak még egy fél órás sort ki kell állnia, hogy a buli alatt hivatalos fizetőeszközt vásárolhasson. Az árakra amúgy nem lehetett panaszunk, ahhoz, hogy a fesztivál területére szállt Gambrinus marslakói közül eggyel leszámoljunk, kettő kupont kellett kilőnünk, ami kb. 240 forint átszámítva. Pusztítottuk is őket rendesen, főleg a Gyula, ő külön kitüntetést érdemel.

Az első banda, amit megnéztünk, az izraeli Orphaned Land volt. Csapjunk a lovak közé: a hangzás szar volt, az első dalok egészen tompák voltak, a szólókat pedig még a végén sem lehetett kivenni. Wigwamos fellépésükön sokkal szebben szóltak. A régebbi lemezekről játszott dalok, amik még a doom/death stílus jegyeit hordozzák magukon elsősorban, -már ha lehet ezt így mondani az ő esetükben-, talán egy fokkal jobbak voltak hangzás tekintetében. Pedig azzal a naív reménnyel indultunk otthonról, hogy ezen a fesztiválon mindenki álomszépen fog megszólalni. Nagyon rövidnek is éreztem a koncertet, kb. 6 szám után már szóltak nekik oldalról, hogy ennyi volt srácok, gyertek le. Gitárosok már engedelmeskedtek is volna, az énekes Kobi Farhi viszont jófej volt, mutatta a tagoknak, hogy nem srácok, még egy dalt eljátszunk. És így is tettek, a Maboolról hallhattunk zárásképp egy tételt. Egyébként két szám között kérdezte azt is, hogy érkeztek-e külföldi rajongók, és Lengyelországot külön kiemelte. Ilyen népszerűek volnának ott?

A Fear Factory igazi nagybandáktól megszokott késéssel kezdődött (ezért nem játszhatták volna el Orphaned Landék az utolsó dalukat?), de a hangzás itt igen pöpec volt. Ha ismerném a zenéjüket, akkor most bizonyára ódákat zengenék erről a koncertről…

A holland Severe Torture következett, death metált tolnak a srácok, jól is szóltak, brutális zenéjük zúzás a javából, az embernek szinte kedve támadna még az ártatlan kukákra is rátámadni.

Az ír Mourning Beloveth kiérdemelte a legcsapnivalóbban megszólaló banda címét, legalábbis az ő esetükben fájt ez leginkább. Elkeseredésemben reklamáltam a keverősnél, dehát falrahányt borsó az ilyen. A dalokat alig lehetett felismerni, ami biztos, a Murderous Circus-ról játszottak kettőt, a The Apocalypse Machine-t meg még valamelyiket, és egy régebbi nótát. A rendelkezésükre álló rövid idő miatt ezeket sem játszották végig, hiába no, a 14 perces átlag számhosszúsággal bíró doom bandák sorsa ez. A tagok egyébként nagyon szimpatikusan játszottak, totális beleélés, folyamatos headbang, nagyon szívesen megnézném őket egyszer egy jó megszólalású klubbulin, főbandaként.

A Neglient Collateral Collapse a fesztivál honlapja szerint nasa grindcore-t játszik, ehhez képest űrhajó nem volt se a színpadon, se a közelében, a darálásuk viszont tényleg hajó kilövésre emlékeztetett.

Második nap már reggel 10 órától kezdődtek a koncertek. Egy színpad volt, muszáj is volt tehát, hogy az 57 banda mind beleférjen a három napba. Amit nagyon kellemes volt látni, hogy ebben a hajnali órában is többszáz ember nézte a koncerteket, pozitív élmény volt csehek fanatizmusát.

A dél után nem sokkal kezdő brazil Ophoilatry „sátánista death metál”-t játszott, mégpedig elég felejthető módon. Utánuk egy megmosolyogtató produkció következett a cseh Trollech előadásában, ők „forest black metal”-t játszanak papíron. Az imidzs kialakításában a közönségük is besegített: feltartott kezükben faágakkal, levelekkel együtt tomboltak. Ezen felül a bandába több egyéniség nem igazán szorult.

Skyforgerék gyenge hangzással de lelkesen játszottak. A tagok egyébként végigtolták a fesztivált, ott sátraztak nem messze tőlünk. Beszéljenek magukért a képek, számcímekre úgyse emlékszem:

 

 

 

A francia Carnival In Coal következett, az ő hivatalos stílusmeghatározásuk: pop metal insanity. Inkább volt vicces mint jó, pedig még otthon a fesztivál honlapjára kirakott sample-k alapján úgy rémlett, hogy egész jó részek is voltak benne. A közönség mindenesetre élvezte. A cseh közönség minden bandát élvez. Mindig.

A színpadtól távolodva volt egy nagy adag ülőhely, azok mögött pedig jónéhány kisebb domb, estére ezeket is ellepték a látogatók. Mi is innen néztük legtöbbször a koncerteket, de aztán lebukfenceztem szépen, amit persze egy heves marslakó-ütközet-sorozat előzött meg.

Amorphis-ra kíváncsi lettem volna pedig, szerencsére a többiek utólag megnyugtattak: nem maradtam le semmiről. Az új énekes seggigérő rasztáit rázta rendszeresen, „énekelni tanult volna meg inkább”, a hörgés még rendben volt, tiszta részek viszont hamisak voltak.

 

 

A Dimmu Borgir koncertjét természetesen megelőzte a már megszokott késés/várakozás. Nem tudom a színpadi show része volt-e, vagy az Amorphis-ék szemeteltek túl sokat, de mielőtt még feljöttek volna Shagrath-ék, néhány alak seprűkkel letakarította a színpadot. A hangzás az elején borzalmas volt, vetekedett az írekkel, a gitárokat egyáltalán nem lehetett hallani.

Harmadik nap az amcsi Wasteform utolsó dalára értünk be, az a szám elég meggyőző volt. Nem ismertem eddig a zenéjüket, pedig jártak már párszor otthon is… Aztán láttunk egy grindcore bandát két kopasz énekessel, amikor az egyik egy szusz levegőhöz jutott, addig a másik bírta oltani a rendszert. Nevükre már nem emlékszem, hülyeséget meg nem akarok írni…

A nap kellemes felfedezettje a Tisic Let Od Ráje volt, cseh banda, női énekessel. Mikor felvonultak, azt hittük lesz egy Nightwish-kópia operametál kínban részünk, de a jányka olyan brutál hörgést vágott le, középkori boszorkányra emlékeztetett, amint éppen átkot szór. Tiszta énekkel próbálkozott még a szintis leányzó, bár inkább maradt volna a stafétabotnál, hamis volt. Itthon kis utánajárással persze kiderült, hogy ő lemezen nem is énekel, meg hogy van még egy jópár tag és vendégzenész az immár két nagylemezes bandában, akiket akkor és ott nem láthattunk. Extrém muzsikájuk pedig elég színes volt, sok meglepő váltással és kiállásokkal.
A honlapjukon itthon találtam egy bélyeg méretű videóklippet, azt mondjuk nem ajánlom senkinek, mert valami szar boxmeccs megy rajta végig és abból sem ad vissza semmit, amit a színpadon nyújtottak. A zenekar neve egyébként azt jelenti, hogy Ezer évre Édentől.

Gorefest-ék jóformán csak az első két lemezről játszottak, egész jó buli volt:

 

 

A koncertjük után a szervezők közölték, hogy Mayhem technikai okok miatt egy kicsit csúszni kényszerül. Untrue is lett volna még világosban játszaniuk. Végülis annyit csúsztak, hogy a Morbid Angel is megelőzte őket.

 

 

Mayhem csömörül szólt, a számok teljesen felismerhetetlenek voltak. Csihar valami szerzetescsuhában lépett fel, de inkább a szemeinek a fennakadottsága lehetett az időhúzó technikai probléma, mintsem a ruha meg a tologatható kereszt beszerzése. Egyetlen pozitívumot a tiszta énekes részek nyújtották.

Az olasz Ephel Duath beállása vagy háromnegyed órát vett igénybe, ami senkit nem is zavart, egyrészt mert utolsó fellépők voltak, meg az előttük esedékes banda elmaradt, vagy átkerült, vagy ilyesmi. Jól szóltak, a metálos elemekkel átitatott jazz-es zenéjük élvezhetőségéhez ez alap követelmény is.

A fesztivál tanulsága: Jövőre már a nulladik napra kimegyünk, így megússzuk a bosszantó sorbanállást és nem késünk le semmit. Tegyétek ti is ezt, hiszen alapvetőleg a fesztivál mindannyiunk számára nagy és kellemes élmény volt.

Hazafelé bementünk a bulitól kb. 15 km-re fekvő Kutna Hora beli Kostnice templomba, aminek belsejét a középkor folyamán cisztercita szerzetesek emberi csontokkal és koponyákkal díszítették fel…

 

Köszönet a képekért Miminek!

Akit érdekel letöltheti az egész adag fotográfiát INNEN.