Andras
Iron Way

haragSICK
2008. július 19.
0
Pontszám
9.5

Andras, nem András, hanem Andras
A schneebergi srácok 94-ben alakultak, az elején a szokásos sátánista black metal klisét adagolták ők is, majd idővel váltottak, ma már nem csak a szöveg, de a zenei koncepció is érettebb, másabb lett. Természetesen a black metal gyökereket nem tudták kitépni epikus pagan rügyeikből (meg amúgy is nehéz lett volna, hiszen a pagan alapvetően black metal stílusirányzat). Rengeteg tagváltás és átalakulás után az Andras újra erős és három év hallgatás után ötödik nagylemezükkel kápráztatják el a régi kulturális értékek és a természet kincseinek szerelmeseit. Hűs vizű patak és a mohás kidőlt rönkök között imbolyogva rátalálunk egy aprócska lyukra…

Ami odabenn fogad minket, az éjfeleket, de átjárja a becsület és a tisztelet éteri fénye a magasztos és középkori – néhol heavy metál ízű – hangulatában tetszelgő, változatos közel háromnegyed óráját. A gyönyörű dallamok és kitisztuló leállások és langyos források mellett egész kemény és durva részek üdvözölik a látogatót, a vándor pedig megtér, hogy a dombok és hegyek között haladva majd elérje egyszer úti célját. A hangulatok és zenei aláfestések egymást érik, ugyanúgy találunk csépelő black metál tónusokat, mint hörgős és mély death-black zúzdákat, mögöttük szépen halad és olykor fejükre koppint az epikus magasztosság és a földöntúli dallamok szele. Igazán népies sémák nem kerülnek elő, de természetesen bennük fogant és a régi értékek tiszteletében, Adversarius csodálatos szintetizátor lépcsőkkel vezet az égbe, melyre rásegít Ecthelion sokrétű hangja és a Therion szerű kórusok. Vannak olyan részek, melyek mintha nem is black metal szólna, hanem valami igényes és félelmetesen „progresszív rádió zene”, máshol pedig károg, hörög, vonyít. Régen hallottam ennyire változatos, és újító szándékkal felvértezett pagan muzsikát, melyben az epikus tételek ennyire mély tónusokkal varázsolnák el az amúgy megkeseredett és a tél dere által halálra ítélt rideg témákat. Direkt nem akarom az új Andras anyagot semmihez se hasonlítani, nem egyedülálló, de azt hiszem a maga műfajában nagyon is annak tekinthető.

Egy hihetetlenül igényes és magával ragadó anyaggal tette emlékezetessé az Einheit Produktionen az elderengő és álmatlan téli éjszakákat, a nagy mesékkel a hegyek ormairól és a dombokon túlról, egy meleg szobában a kandalló fénye mellett…