Portán kopogtat a holland Dark Intentions, agresszív és tömény, nem érezni a pubok spangli égette felhőinek jelenét, más dolgokat viszont nagyon is. A srácok 2002-ben alakultak Bredaban, s a Destined to burn első nagylemezük, amit egy EP és egy demó előzött meg. Egyre jobban érezni, hogy a metalcore, deathcore és új generációs HC divatja leáldózóban van, hiszen nem az első olyan kiadvány, melynél a kiadó mellékelte információs lapon ilyen mondatot olvashatunk: „No trends, no bullshit, just aggressive, ultra-heavy hitting songs with…”. Igen, kérem szépen, a dolog annyira kifulladóban van, hogy már dícsőségnek és jó propagandának tűnik ellentábort formálni és elrugaszkodni a maistream adagolta vonaltól. Ennek ellenére holland barátaink zenéjében éppenúgy megtalálhatóak azok az emelek, melyek a jelenben fertőznek és még talán egy ideig életképesen ki is szolgálják a piacgazdaságot.

A Dark Intentions zenéjét leginkább úgy lehetne elemezni, ha azt írnám rá, hogy thrash metallal fertőzött – némileg valóban crossover – új generációs HC. Tehát olyan csapatok jelenléte tagadhatatlan, mint pl. a szintén holland Born from Pain. De ugyanígy megtalálhatóak az újabb Biohazard, Slayer, Madball, Bones Brigad és Testament húzások, s mondjuk a legújabb Exodus prédikálta jelenek. A bredai srácok kellően változatos muzsikával állnak elő, valóban agresszív és ténylegesen erőteljes, amiben itt-ott érezni a 80’-as és 90’-es évek hatásvadász fűszereit, ám ettől még alkotásuk némileg instabil, de mindenképpen jobban befogadható és közérthető, mint az igazán mai csapatok anyagjai. Olyan átmenetet képeznek, mely által egy régebbi HC és thrash orientált hallgató találhat magának fogós témákat. Az egyensúly megvan, a hatások erősek a végeredmény, pedig hibrid létére is kellemes csalódást hordoz magában.

Igazából bárkinek ajánlott, aki vágyik az újdonságra, a modernségre, de hányingere van a jelenben uralkodó trendekből, ám az életképességük, ettől még éppen úgy véges, mint a divatcoreok halmazáé!