The Wandering Midget
The Serpent Coven

(Eyes Like Snow • 2008)
Pope_Fapalot
2008. szeptember 26.
0
Pontszám
9

Életem első találkozása ezzel a furcsa nevű finn bandával, pedig több mint 3 éve tolják a srácok. Közben kiadtak egy demót 2006-ban, majd egy kislemezt 2007-ben, amely az első demót tartalmazta pár új számmal körítve. Utóbbi egész jó kritikákat kapott jó pár portál/webzine oldalán. Átolvasva néhány írást róluk kíváncsian raktam a lejátszóba a CD-t, úgy éreztem nem lehet különösebb gondom a lemezzel.

  A Vándorló Törpe debütalbuma nem is okozott különösebb csalódást. A zene lényegében old-school doom metal, ha nem tudnánk, hogy egy viszonylag fiatal csapattal van dolgunk azt is hihetnénk egy 80-as évekbeli formációt hallgatunk. A gitárok nincsenek annyira mélyre és erősen torzítva, mint a 90-es években indult trendnél ebben a stílusban, az énekes végig a régi hagyományokhoz hű „hőshangon” énekel, ami teljesen jól passzol a lemez hangulatához. Sajnos a dalszövegekhez nem tudtam egyelőre hozzáférni, és mivel az énekből csak foszlányokat tudok kivenni, ezekről csak annyit mondhatok, hogy a szokásos témákról van szó, horror filmek, Lovecraft és a többiek. Ez egy kicsit csalódás volt számomra, arra számítottam talán egy kicsit mélyebb dolgokkal foglalkoznak, abból kiindulva, hogy a bandájuk neve mit jelent a srácoknak.
  Nagyon sok találgatás volt, mit is jelenthet ez a furcsa név, nos számukra egy könnycseppet az óceánban, vagy egy homokszemcsét a sivatagban – a reménytelen, félelemmel és bizonytalansággal teli utazást a világban szimbolizálja. Ezt teljesen jól éreztetik a zenéjükön keresztül, az album végig ugyanabban a közepes őrlő tempóban halad előre, hol elmélyedve, hol egyre agresszívabban. Ezeknél a részeknél hozzák a legjobb gitártémákat, de ezekből máshol sincs hiány. A zenei tudással nincs gond, mindegyik tag tökéletes formáját hozza, habár ez egy finn bandától talán nem is lehet másképp.
  Az első pár hallgatásnál néhány helyen kicsit eluntam magamat, a végére mindig túl hosszúnak éreztem a lemezt, de szerencsés módon minél többet hallgatom, annál több értéket találok benne, egyre jobban kedvelem. Eleinte úgy gondoltam nincs semmi különös ebben ami kiemelné őket a többi közül, de így egy hét barátkozás után már másképp látom ezt. Továbbra sem mondanám azt, hogy ez valami hatalmas dolog lett, sok hasonló lemez van, de ez erősen megállja a helyét a többi között. Az énekes hangjának köszönhetően azonnal felismerhető a banda, ez egy szerencsés dolog, mert sajnos a hangzás – ami ugyan teljesen jól szól – átlagos, sok albumon hallhattunk már ilyet, vagy hasonlót. De ezt kellően ellensúlyozzák a hatalmas gitártémákkal és szólókkal, amikből jó pár már első hallgatás után beleragad az ember agyába, és olyan sok van belőlük, hogy minden hallgatásnál fedezhetünk fel addig észre nem vett dolgokat.
  Fentieket összegezve mindenkinek bátran ajánlom a lemezt, aki egy minőségi doom albummal szeretné tompítani az agyát 6 nótán át, majdnem 1 órán keresztül. A CD október 10-én jelenik meg a Northern Silence Productions Eyes Like Snow divíziójánál.

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.