Cattle Decapitation
The Harvest Floor

butch
2009. február 9.
0
Pontszám
8.5

A ’96-ban alakult San Diegói Cattle Decapitation kapcsán sokáig nagyobb elemzési felületet jelentett vegetarianizmusuk, szélsőségesen állatvédő és embergyűlölő szövegviláguk, valamint egy-két gyomorforgató és cenzúrázott borítójuk, mint maga a zene, melyről a To Serve Man című debütáló nagylemezükig nagyjából annyit lehetett elmondani, hogy az amerikai típusú death metal, goregrind és grindcore zenék mellett hőseink biza’ emelt óraszámban hallgathattak Carcass-t. A korábbi, nem túl kiugró minőségű Human Jerky és Homovore kislemezek után a To Serve Man kezdett el érdekesebb momentumokat felmutatni, s zenéjük a későbbiek folyamán elmozdult egy jóval technikásabb és szokatlan dallamvilággal ízesített irányba, ami a nagyobb ismertség és a Metal Blade szerződés mellett odáig vezetett, hogy a Cattle Decapitation mára meglehetősen egyéni színfoltja lett az undergroundnak.

A tőlük megszokott vágóhídi stílusban íródott intróval berobbanó The Gardeners Of Edennél konstatálhatjuk, hogy az eddigieknél fémesebb és tisztább, ugyanakkor keménységét továbbra is megőrző hangzás mellett a Sleep Terrorból érkezett új dobosnak, David McGrawnak hála a sebesség megnövekedett az előző lemezhez képest. Az itt-, s például a kaotikus váltásokkal felvértezett A Body Farmban hallható egyes dobtémáihoz mérhető gyorsaság eleddig nemigen volt tapasztalható a bandánál. Ugyanakkor a dalok nem csak szimpla darálásból állnak, a Humanure és Karma. Bloody. Karma lemezeken kifejlesztett durva (néhol még mindig Carcass-ihletésű) riffek, technikás megoldások és szokatlan, morbid dallamok tesznek róla, hogy ne lehessen ennyivel elintézni őket, s akkor még Travis Ryan elképesztően széles terjedelmet felölelő hangjáról nem is tettem említést.
A fickó még úgy is képes lehet meglepetést okozni, hogy a durva zenékben szinte már minden el lett hányva és böfögve, amit el lehetett; a mély hörgés és disznóröfögés alap, de a goblinvisítások, károgások, gurgulázások és hasonlók sem jelentenek problémát számára – egy helyütt még egy torokmetszést is hihetetlen élethűen produkál. Érdemes meghallgatni az egyik legbetegebbnek számító The Product Alive-ot – tényleg nehéz elhinni, hogy ezek a hangok emberi torokból származnak. Mellette Josh Elmore gitáros érdemel még említést, aki a mai bandákra jellemző villantós gitárfacsarásokat (pl. a Tooth Enamel And Concrete, vagy a The Ripe Beneath The Rind) érzéssel adagolva nem feledkezik meg arról, hogy riffjei azért húzzanak is, és a morbid harmóniákat sem hanyagolja (We Are Horrible People). A dalok így amellett, hogy nehezen hasonlíthatók máshoz, azoknak is bejöhetnek, akik bírják az olyasféle csapatokat, mint a velük épp most turnézó Psyopus, és azok érdeklődésére is számot tarthatnak, akik a véres-beles metal zenéket kultiválják. Emellett pár szólóra is futja erejükből, így a változatosság terén senkinek nem lehet oka panaszra, a záró Regret & the Grave pedig vonósokat is felhasznál, hogy megteremtse azt a gyászos, komor hangulatot, amely az állatok módszeres feldolgozásának embertelenségét jelképezi, ami továbbra is központi témájuk.

Szándékosan hagytam a végére a Swans ex-énekesnőjének, a nemrég egy remek lemezzel (MahaKali) jelentkező Jarboe-nak a vendégszereplését, aki a Cattle Dacapitationtől szokatlanul visszafogott címadóban hallatja hangját. Jarboe jellegzetes, érzékeny dallamaival kiegészülve ez a torzított gitárokat mellőző, gyászos billentyűtémákkal kísért, vontatott tétel szinte már a Neurosis komorságát idézi meg, s ugyanolyan súllyal, csak más eszközökkel hívja fel a figyelmet arra, hogy bánunk az állatokkal, mint az albumon hallható kilenc másik társa, s még azt is elkerüli, hogy giccsességgel vádolhassuk meg. A The Harvest Floor képében tehát az eddigi legprofibb, legváltozatosabb Cattle Decapitation lemezt tisztelhetjük, ha vonzódsz a death / grind zenékhez, radikális állatvédő nézeteikkel is szimpatizálsz, érdemes megismerkedned velük. Ha pedig még a borító sugallata is bejön, a teljesebb élmény érdekében mindenképp Joseph D’Lacey könyvével (Hús) a kézben ülj le hallgatni.

Hexvessel Hexvessel
április 24.