Egy kritikát rászántam már nem is olyan rég a német Vinterriket-re, így most eltekintenék a bio- és discográfiai adatoktól, akit nagyon érdekel a dolog, az a lap alján a Kälte, Schnee Und Eis - Rekapitulation Der Winterszeit című best of kapcsán informálódhat. Számolni se merem hányadik korongja ez a német művészúrnak… a külsőségek természetesen szépek, s most még egyedibbre sikerültek, mint általában, hiszen a digi-pack kiszerelés valójában egy promó szerű papírtokos lemezt rejtenek. Nincs booklet, minek is, hiszen instrumentális ez a több mint 40 perc. S a téli hegyek s hó fedte bércek, ormok képei tökéletesen kifejezik, mint design, mint hangulatkép, azt a belső rideg és elszigetelt világot, melyet az utolsó előtti (igen, kérem szépen, már idén is van új nagy lemez - Christoph Ziegler nem unatkozik, de ezt most meglepő módon nem a BadMoodMan Music, hanem a Heimatfolk égisze alatt jelent meg – megjegyzem, nem tudom kinek jó ez az egész, leszámítva Ziegler urat, hiszen mégis csak globális gazdasági válság van) Vinterriket lemez tartogat a kedves hallgatónak…


A Vinterriket mindig is az a fajta dark ambient volt, amely nélkül még a tavasz majd rügyező fákba torkollik, a politikusok tovább hazudnak, a főbérlő ellenőrizget, az infláció növekszik, s a keresett örök élet elikszirje továbbra is a misztikum és találgatás fiktív felhőibe burkolódzik, avagy olyan anyag, amely nélkül a világ éppen úgy világ marad, mint vele együtt. Azért az igazsághoz tartozik, hogy az előző Fémforgács kritika tárgyához képest ez egy egész komoly kis dolog lett, a maga monumentális 40 percével. Míg az előző best of, amolyan mindent bele, addig ez a nagylemez egy közös koncepció és egységes atmoszféra megteremtésével kapcsolja ki a jelent és hozza el az ingatag régmúlt emlékeit. Körülbelül akkora tátongó űr és kozmosz temető kering benne, mint amilyen a magyar Arud anyagon uralkodott. A differencia talán annyi, hogy míg Winter (az egykori Sear Bliss tag) a földön túli meghódíthatatlant igyekezett térbe zárni, addig Ziegler úr a hegyek csúcsait, s az onnan lehulló és megtapadó hó birodalmát igyekszik. A hatás nem marad el, rideg és súlyos, ennek ellenére magával ragadó és mély, altató és kikapcsoló jellegű – egy picit agykontrollos. A 40 perc csak minimális helyen torkollik komolyabb dallam váltásba, amúgy egy összefolyó atmoszféra massza, amelyet tökéletes aláfestő zene olvasáshoz, pihenéshez, és alváshoz is. Annyira nem tartom értelmetlen anyagnak ezt az újabb Vinterriket próbálkozást, s így promó gyanánt – ingyen, még örülök is neki, na de hogy ezért valaki komolyabb pénzt adjon ki?!
Szerintem érthetően és világosan fogalmaztam, hogy mire való, s mire jó ez a zene, s abban sincsenek kételyeim, mennyire kevés embert fog majd mindez érdekelni. Amúgy tényleg nem értem, hogy miért adnak ki komoly kiadók ennyi Vinterriket korongot – mikor kollektív tombol a gazdasági hanyatlás és emberek kerülnek utcára… erre olyan anyagok jelennek meg, melyeknek ha értelmük van is, de fogyasztásra szánt embertömegek nem állnak mögöttük – értük sorban, holott a kiadó olyan mint a bank, ad, hogy aztán elvehessen… avagy vad kapitalizmus és piacgazdaság.