Egy fél évvel ezelőtt írtam a fiúk bemutatkozó – és minden sajtóorgánumban nagy sikereket arató – EP-jéről, és most itt a folytatás. Azóta volt náluk történés rendesen, leigazoltak a Powerground Management-hez, és persze új számokat is faragtak, meg videoklipet is barkácsoltak, úgyhogy ez a most górcső alá vett kiadvány nyílegyenes, de egyben kibővített folytatása a debütnek. Ugyanis felkerült rá teljes egészében a „The Werewolf Rising” anyag, és a címadó nóta megfilmesített változata is.

Az új, „Effigies” címet kapott négy szám már mocskos death n’ roll-ként van aposztrofálva a myspace-en és a menedzsment honlapján, de azt hiszem ez csak egy reklámfogás, egy skatulyábatuszkolási-kényszernek megfelelő – igaz figyelemfelkeltő – jelzőkoptatás, hiszen a srácok már az első randinkon is nehezen megfejthető, és felettébb koponyatörő muzsikát vezettek elő elég egyéni előadásmódban. Hála Istennek, ezt a jó szokásukat most sem hagyták el, és ennek a mostani EP-nek a rövid dalcsokra is az akkori lelkendezést igazolja.


Habár a dalcsokor szó ez esetben erőteljes túlzás, hiszen tulajdonképpen csak három szám, a címadó „Effigies”, a „Killing Machine” és a „Million Miles From Home” nevezhető hagyományos hosszúságú és megszokott felépítésű nótának, a záró, alig kétperces „Swallow The Sea” inkább hangszergerjesztős, zenei maszturbálás amolyan vérfarkas módra.

A két első track húzós zakatolásával, rendkívűl lehangolt, mélyről jövő, brutálisan dohogó riffjeivel, érdekes és kicsit furcsa megszólalású gitárszólóival gyomroz, a harmadik „Million…” viszont egy teljesen más világ, néhol akusztikus megoldásokkal, jóval finomabb énekkel előadott, már-már maiden-es gitárharmóniákkal és egyéb effektekkel megbolondított nóta. De ez is jól áll nekik, ez is az ő világuk.

A hangzás még egy picit markánsabbra sikeredett, mint a „Werewolf.."-on, a bónuszként felrakott werkfilm érdekesség, a klip pedig a csapat myspace oldalán is megtekinthető.
Egyszóval kellemes hallgatnivaló, tökéletes folytatás…és még mindig 9-es!

Megosztás