Grimlord
Dolce Vita Sath-anas (2009)


A Grimlord zenekar a Vallachia nevű, a lengyel black metal alvilágban jól ismertnek számító banda romjain jött létre 1999-ben. A feloszlott Vallachia két zenésze, Bartosz „Barth La Picard” Zrebiec gitáros és Jacek „Quithe” Baginski dobos úgy döntött, hogy jóval dallamosabb alapokon tervezik meg a folytatást. Az alakulat eleinte Mayhem, Iron Maiden és Mercyful Fate feldolgozásokkal múlatta az időt. Az arcok ugyan sűrűn változtak körülöttük, de – mégha nagymértékben fluktuáló felállással is – a banda töretlen erővel játszott. Idővel Jacek is eltűnt Bartosz mellől, 2005-ben pedig a gitáros-énekes gyakorlatilag mindenkit kirúgott az aktuális csapatból és új zenészek után nézett. Bartosz „Orson” Koprowski bőgős még ebben az évben csatlakozott druszájához, de az ütősök még két esztendeig adogatták egymásnak a kilincset, mígnem az végleg Lukasz „Lukass” Boratyn kezében maradt. A bandának 2007-re már egy nagylemezre való saját nótája volt, amelyet a trió rögzített és saját erőből ki is adott Blood Runneth Over címen. A debütáló albumon thrash hatásokkal fűszerezett heavy/power metal muzsika hallható, amolyan átlag körüli színvonalon. A lemez sajnos nem sok sikert aratott, a legtöbb kritikát Bartosz énekhangja kapta, és a muzsikában tapasztalható műfaji rapszodikusság – amely nem egyenértékű a zenei progresszivitással.

Elmúlt két esztendő és újra itt vannak a zord urak, ezúttal a Dolce Vita Sath-anas című lemezzel. A címben a nyelvi egységek funkcionális összekapcsoltsága számomra valahogy tökéletesen rejtve marad, az inkoherens kifejezés tehát vagy teljesen ötlettelen, vagy nagyon ötletes, de nem értem. A borító a Blood Runneth egy kevés gondolatot hordozó grafikájával szemben határozott visszalépésnek tekinthető. Mindezek után szinte leírhatatlan kíváncsiság vesz erőt rajtam, vajon sikerült-e a triónak a korábbi anyagon túllépnie?


Az album nyitó nótája, egyben a lemez címadó dala a komikus midi szintis bevezető után meglepően jól folytatódik; összetett szerkezetű dallamos power/thrash jó gitártémákkal, itt-ott egy kis blastbeattel és „sci-fi” szinti-hangszínekkel megbolondítva. Bartosz énekhangjával kapcsolatosan meg kell jegyezni, hogy olyan, mint a táblán végighúzott körmök csikorgása: van, akit a világból is ki lehet kergetni vele, egyébként meg nem is olyan borzalmas, mint sokan állítják. Engem például Paul Di’Anno-ra emlékeztet a színezete, különösen a When The Heads Are Going Down-ban, amelyben talán nemcsak e párhuzam miatt érezni némi Iron Maident. Az Oh! My King alatt az az érzésem, hogy a brit vasszűz hagyta sebeket a banda német gammasugaras kezeléssel gyógyítja, ám ettől függetlenül egy jó power/speed nótát kapunk jó szólóval.

Ének nélkül folytatódik az anyag a Shade Of Wrath Angels-ben. Semmi gond, történt már ilyen – gondoltam – és a Blood Runneth lemezen is volt instrumentális nóta, mellesleg egészen hallgatható. Mint a Shade is például. A következő nótánál már gyanús, hogy túl hosszú a bevezető, aztán kiderül, hogy egy újabb hangszeres dal. A Dissolution Of Eternity magasságában már forgatom a borítót. Karaoke CD-t kaptam? Semmi baj az instrumentális muzsikával, de ebben a mennyiségben és töménységben egy idő után unalmassá válik a szögelős, gépies dobalap, mégha a gitártémák jók is.

A lemez második (nagyobbik) felében ének nélkül folyik tovább a muzsika. Idővel rájöttem, hogy az egész – mind a hangulatok, mind a szinti effektek – egyes FPS játékok, de leginkább a Quake vagy az Unreal soundtrackjeire emlékeztet, a Sonic Mayhem munkáira. Nyomom is a billentyűt rögtön, cserélem a machine gunt a a hyper blasterre. A Ground Zero alatt már egészen világos számomra a Quake párhuzam. A Lamentation Sword a címe miatt volt biztató, egy újabb énekes nótát reméltem benne Manowar alapokon, lírai bevezetővel, ami lassú power himnuszba csap, a főhős lelki szemeink előtt csatamezőn, harcosként jelenik meg, teátrális mozdulatokkal, átszellemült hanggal… de csalódtam.

Úgy tűnik, a Grimlord lassan teljesen leépíti az énekesi pozíciót, ami nem biztos, hogy célravezető megoldás. Továbbra sem a progresszív törekvéseket vélem felfedezni a muzsikában, mindettől függetlenül a banda zeneileg felülmúlta a bemutatkozó korong anyagát, ami mindenféleképp előrelépést jelent.

Grimlord_Dolce_Vita_Sath_anas_2009
Kiadó:
Forgalmazó:
Stílus:
Heavy/power
Értékelés:
 
Pont
: 6 / 10
 
Külalak
: Átlagos
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.Dolce Vita Sath-anas
2.When The Heads Are Going Down
3.Oh! My King
4.Shade Of Wrath Angels
5.Ground Zero
6.Dissolution Of Eternity
7.Ancient Land Of Ys
8.Avericious Scavenger / Panth Of Lash
9.Lamentation Sword
Írta:
fkanya
2009. október 11., vasárnap, 13:24
Facebook:
Grimlord - V - Column (2012)
Kritika, bahon @ 2013. március 27., szerda, 17:18
Koncertek
Knights Call Tour 2018
október 21.,
Barba Negra
Death is Just the Beginning...
október 23.,
Barba Negra
Rise of the Underground Tour 2018
október 23.,
A38 Hajó
Uriah Heep
október 23.,
Akvárium Klub
20 Years of Chaos European Tour 2018
október 23.,
Supersonic - Blue Hell & Kvlt
ReBuilt To Tour 2018
október 24.,
Barba Negra
Tony MacAlpine, Levi Fantasy
október 25.,
Dürer Kert
továbbá
© 2001-2018 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.037 seconds to render