„A fehér, görögös templomi homlokzat most még inkább azt a hatást kelti, mintha egy oda nem illő lárvát raktak volna fel a komor kőépületre…”
/O’Neill – Amerikai elektra/

Ideje lesz megismerkednünk egy újabb Deity Down Records kiadvánnyal, a holland Persistense-szel. A csapat Hertogenboschban alakult 2000-ben, rá egy évvel kiadtak egy demót, majd 2004-ben a Persistense címre hallgató EP-t, aztán 2008-ban volt egy promó, idén pedig itt a várva-várt debüt. Kérdés mennyien várták, hiszen a holland horda eddig túl sok mindent nem tett le arra a bizonyos asztalra, az In Blood And Heart 45 percével viszont akár még szakácsok is lehetnek… a hangzás rideg és dinamikus; nem kicsit hajaz a svéd old school death metalokra, sok helyen érzem a zenében és a hangzásban is azt a ridegséget, amik a korai Unleashed lemezeken feszültek, s ehhez még vegyük hozzá Stefan kietlen hörgését. A külsőségek akár egy Relapse termékként is eladhatóak lehetnének, az eddigi legprofibb designú (Ronald Visser) Deity Down Records termék! És akkor lássuk milyen is a zene!


Szép kis talány, hiszen lényegében thrash-death, de ennyire nem egyszerű a helyzet, hiszen a komplex dalok és darálások rengeteg színben mutatkoznak meg. Akadnak nagyon dallamos és szólókkal megtámogatott részletek, melyek egy az egyben Edge of Sanity / At The Gates és későbbi Carcass vonalból építkeznek, melyekhez vegyük hozzá a súlyos riffeket és beindulásokat, amelyek Gorefest, Benediction halmazból Aztán bizonyos témák egy az egyben a God Dethroned, Testament (The Gathering idejéből), Arch Enemy, Death kombó, ahogy a Slayer, Pestilence, Holy Moses, Bolt Thrower és a Cancer neve is fel-felbukkan. Aztán találhatóak benne olyan modern elemek is, amelyek mostanában divatosak, de az egyensúly véletlenül sem borul fel – csak, mint témázgatások kerülnek elő. Ha nagyon egyszerűen akarnám taglalni a Persistense zenéjét, akkor ez egy komplex és nem a megszokott melodikus death metal egyik súlyosabb formája. Tökéletes leállásokat és csodálatos szólókat kapunk mindamellett, hogy az alapvetően thrash centruált riffelgetés, valahogy mindig death metal jellegű lesz, progresszív tépelődéssel mellékhatás gyanánt. Az Intro klasszikus zenére való rászaggatása, pedig a Metallica – S&M világát idézte fel bennem (s nem csak itt, némely téma erősen régi Metallica szerű) illetve aki ismeri a Rosicrucian 94-es No Cause For Celebration lemezét, annak azt írom, az In Blood And Heart nagyon olyan, csak modernebb és death metal orientáltabb!


Rengeteg a hatás, és még tetten is érhetőek, mégis valahogy képes elvarázsolni ez a magabiztos massza, mely rengeteg rejtett értékkel indul hadba, hihetetlen színeket kever ki és még vászonra is tudja vinni úgy, hogy a kapott kép kielégítsen. Remekmű, még akkor is, ha az egyediség csoszog, sőt! Lehet éppen ezért van meg a varázsa, mert hibrid módon nagyon jó alapokból építkezett, és a hallgató akaratlanul is belemerül a Persistense forró föld alatti masszájába, ami a felszínen rideg, kemény és sivár.