Nuclear Beast
Promo '09

(Szerzői kiadás • 2009)
butch
2009. november 13.
0
Pontszám
-

Durván 10 perces, öt számos promóciós anyag (valójában inkább demó) a mosonmagyaróvári Nuclear Beast legénységétől. A banda nagyon fiatal, 2009 májusában fogant meg a zenekar-alapítás ötlete, ebből nyárra alakult ki valami kézzelfogható; azaz összejött az első felállás és próba. Az előtörténetük kellő részletességgel olvasható a honlapon, ezzel nem szaporítanám tovább feleslegesen a karaktereket, inkább lássuk, mit tettek le arra a bizonyos asztalra.

A hangzás próbatermi (a Grow Up Fuck It Up-éknál vették fel pár óra alatt), ennek megfelelően nyers, polírozatlan, élő, és zajos, megvan a maga hangulata, és ami a lényeg, hallgatható, bár ahogy az lenni szokott, az arányokon bőven lehet majd javítani. Ezt nem ragozom tovább, nyilván a srácok is érzik. Irányvonalul az old school thrash-t tűzték ki maguk elé, de találni egy kevés crossover ízt is a D.R.I.-sen rövid, kapkodós Férgek Tanyájában, az anyag primitív húzása, csúszkáló pontossága, ösztönös egyszerűsége pedig egy kezdő punk zenekaréval vetekszik. Vagy a Sodom demókkal. A felsorolt kedvencek valamennyire árulkodnak a célul kitűzött világról: Municipal Waste, Suicidal Tendencies, Anthrax, (tőlük azért még igen messze járnak pontosságban, ritmus és felkészültség terén), Exploited, Discharge, Verbal Abuse (utóbbitól a Slayer is dolgozott fel a zseniális Undisputted Attitude lemezükön), stb. Az énekeseknek elég átlagos orgánuma van, átlagos kiabálás teszi ki az vokálok nagy részét, bár a Férgek tanyájában egy rikácsolós, hisztérikusabb hang is megjelenik. Ez is elég kiforratlan, nyers, bár ezekhez a szövegekhez elég, de a jövőben erre is rá lehet erősíteni. Apropó szövegek; az összes nyolcvanas évekbeli téma megjelenik a nukleáris háborútól az alkoholig, az ördögtől a lucskos bukszákig és a humortól a politikáig, lásd pl. Drink, Fuck, Kill, Satan! és Alkohalál. A Nukleáris Apokalipszis a maga nemében ideális nyitódal, gyors, és nem cicózik sokat, a Tapos El is tartalmaz jobb témákat, és a többiben is akadnak bíztató pillanatok, bár zeneileg van még hova fejlődni, de a lényeg, hogy az ebből a pár számból is lejön, hogy a szellemiséget érzik. A reppelős P.I.M.P és a borító miatt pedig jár a pacsi. Old school arcoknak ajánlott ismerkedni.