„…saját életem szövetét mutattam meg benne kiéletlenül; de ugyanakkor én voltam a kiválasztott, a poklok krónikása is, üvegből és acélból készült fotomikroszkóp voltam, amellyel saját protoplazmám kocsonyás anyagját vizsgáltam.”
/Jean-Paul Sartre - A szavak/

Kicsit értetlenül állok a svéd illetőségű S:t Erik előtt, hogy miért nem a Hydra Head Records adta ki, az ő profiljuk az ilyesfajta LSD-s lebegés. Ennek ellenére az igényes külsőségekkel és elborult booklettel rendelkező, mély hangzású szétesést a Solitude Productions bízta a világ kegyeire. A csapat Uppsala nevű városkában álmodta meg önmaga születését immáron 3 éve. 2007-ben egy minimalista demóval jelentkeztek Upsala címmel fémjelezve, s idén végre lassú vánszorgásba kezdett a monstrum, a rothadó gólem, az egyszemű lélekvesztett, a járásra csak nehézkesen képes repeszaknás óriás, avagy a debüt; a From Under The Tarn!

Zeneileg a pszichedelikus stoner jelző állna rájuk leginkább, melyben alternatív fellángolások mossák össze a képzelet és valóság elenyésző határait. Mély szippantás a pipából, egy marék gomba vagy tabletta dédelgette megemlékezés a süllyedésről. Az elborult és semmibe eső ének miatt a hazai régi VHK is felmerült bennem, de elsősorban olyan csapatok neveit említhetném meg, mint az Electric Wizard vagy az Acid King illetve az Ufomammut, de ide sorolható nagyvonalakban a Jesu, Pelican kombó is, ahogy a Kayo Dot, Torche és Coalesce halmazok is, avagy egy az egyben a Hydra Head Records rendszer… és természetesen a Black Sabbath és a Pink Floyd kizárhatatlan résztvevői ennek a 48 perces pszichózis-lebegés masszának, avagy a doom-stoner gályának. Rabok vagyunk és acélos pengék, kötelek és emelőrudak… fércelt szörnyetegek, eltemetett kártyavárak alatt...


Nem annyira lázálom ez, de nem is tekinthetjük örömnek, inkább amolyan gondokkal teli merülés, egy olyan masszába, amelyben lényegét veszti az ábránd és a létezés, sugarakra bontott lézernyaláb a megingatott hatalom burkából kihasítva, és zuhanás a semmibe, hogy átéljük az elföldelt bálnatemetők olajos nászát, gerinc, mely sohasem fejlődött ki, mégsem lettünk csúszó-mászók. Szív, mely érez, de lélekben szegény, mint eszme tágította megbarnult és kávézaccal teli propaganda könyv… lebegés, lépegetés a fények lepedőin, és zuhanás, vetődés az ópiátok dédelgette kisvánkosra.