"A tűzzel játszol, Sheeana!
- Fegyvereket kovácsolok. Ehhez pedig tűz kell..."
/A Dűne /

A holland Sammath neve black körökben eddig is ismert volt, ezután se lesz ez másképpen. A nijmegei horda 1994-ben alakult és a frontember J. Kruitwagen most is minden koncepció főagya, ahogy ezt a kezdetektől megszokhattuk. A Triumph in Hatred negyedik támadásuk a fényes világ ellen, súlyos és agresszív anyag, melynek remek hangzása mellé (Peter Neuber) Tony Koehl ecsetje simogatta post-modern Pokol párosul – melyről nem tudom miért, de a bibék és a sűrű füst lepte zöldfényben úszó pincehelyiségek ugrottak be. Mellékesen a Folter Records hozta ki a dolgot, amit a kedvenc holland kiadónk az Apollon megint csak - újra - még elérhetőbbé tett.


A Sammath mindig is az a black metal horda volt, mely a súlyos csépelések mellett ügyes dallamokkal egészítette ki a nem vegytiszta feketeségét, így most sokkal több thrash-es riffeket, és rengeteg igazán régi Slayer és Destruction jellegű szólót kapunk. A basszus iszonyatosan mélyre hangolt és koszos, mintha csak régi Impaled Nazarene-t hallanánk punkos mellékvágánytól mentesen. A Sammath zenei halmazát nézve, nem érzem annyira erősnek és mélynek, mint a Dodengang-et (bár energikusabb és lázasabb), azért így is szépen tarolnak a hollandok. Mivel elég nagy csapatról van szó, így nem szeretnék különösebben hatásokról beszélni, hiszen aki ismeri a nijmegeni J. Kruitwagen művészformációt, az most sem csalódhat…


Haragos, komplex, súlyos és harcias zene, sötét és zúzda éjszaka, soha be nem következő pirkadattal, tele a háború borzalmaival, az elhantolt áldozatok emlékeivel és valamivel, amely a gyűlöletből fogant…