Byfrost
Black Earth

(Painkiller Records • 2010)
haragSICK
2010. szeptember 11.
0
Pontszám
8.9

„Kora őszi, hüvős éjjelen verték meg egyszer a tiszteletes meglehetősen rozzant kapuját. Már ágyban volt, aludni azonban a hidegtől, vagy a belső reszketéstől, vagy magányosságától még nem tudott. Fáradtan tápászkodott talpra. Vajon ki zargatja fel ilyenkor, bizonyára beteg valaki, vagy pedig…”
/Szemlér Ferenc – A mirigy esztendeje/

A norvég black-thrash scene egy kevésbé ismert csapatával ismerkedhetünk meg, a 2007-ben alakult bergeni Byfrost-tal. A horda kulcsfigurája Heavyharms aki nem csak a rekedt vokálért, de némileg a gitárokért is felelős. 2008-ban a Byfrostmetal címet kapott kislemezzel idén pedig a Black Earth debüttel rukkolt elő a rideg Skandináviából érkező harag és gyűlölet.

Mint már említettem a halmaz, melyből építkezik a Byfrost a black-thrash, azon belül is az old school jellegű leképzés érvényesül leginkább. Így tehát hatások terén olyan nevek említhetőek meg, mint pl.: az Abigail, Nocturnal Breed, The Batallion, Bestial Mockery vagy a Bewitched. Alapjait tekintve a 80’-as évek nagy thrash hulláma adagolja megváltó téziset, szóval Kreator, Sodom, Destruction, Assassin, Evildead, Atrophy, Hobbs Angel of Death, Testament illetve még sokan mások. A Byfrost letisztult lánctalpai csak ritkán adnak igazán súlyos sebességet, alapvetően középtempós kiegészítésekkel, s korántsem túl feszes tempókkal vezekel, itt van pl.: a Night of Damnation dallamos riff-hegye vagy a Skull of God szinte már Burzum szintű mélysége és cammogó hada, a Wings of the Angel of Death black’n’roll lázadása illetve a címadó nóta komplex egyvelege, epikus kilengéseivel és militáns zakatolásával. A borító rideg színei némileg a korongon is érezhetőek, ám billentyű témák sehol sem hallhatóak, míg a fedőn csuklyás lények épen egy orgonát szerelnek – ezek szerint a lemez végére se sikerült megműteni a facsodát az erdőközepén a norvég éjszakában…

Semmi igazán újdonságot nem tartalmaz a korong, a megszokott black és thrash elemek metszete csupán, sem a technikázást, sem a komplex összjátékot nem vitték túlzásba, bár primitívnek se mondanám a témák zömét. Ez az a fajta zene, melyet a hangulata végett fogunk hallgatni, s nem azért hogy csodáljuk, hogy lehet valaki ennyire jó zenész. Puritán lázadás ez a kereszténység ellen, nagy adag mitológiával és fantasy témakörrel nyakon öntve.

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.