A lengyeleknek azért nem kell panaszkodniuk, nem először írom ezt, sajnos – avagy egyik szemem sír, a másik nevet. Hogy miért baj ez? Mert elgondolkodom s nézem a hazai felhozatalt, s leszámítva pár kultikus heavy és thrash csapatot, a pop-rock és jelencore vivmányait csak kevés kivétellel láthatunk igazán kiemelkedő produkciókat. S hogy miért vagyok boldog ennek ellenére? Mert a lengyel Witching Hour Production előszeretettel küldi a legújabb kiadványait, mindig pontosan és minőségi korongokat, s ez a kiadó inkább a death-black-thrash dolgokra szakosodva különösen közel áll a szívemhez. A helyzet hogy újból lengyel horda van terítéken (gondoltam írnom se kell, de azért a biográfiai muszáj-körök végett mégiscsak megteszem), az olsztyni Moon-ról fogtok olvasni, amely 1996-os alakulásával korántsem lóg ki a súlyosabb szférából, nem is annyira kultikus név annak ellenére, hogy mindig is minőségi zenét, minőségi zenészek toltak benne. Gyakorlatilag a méltón elismert Christ Agony mellék projektjeként alakította meg Cezar a már említett Christ Agony-ből illetve a 2005-ben életét vesztette egykori Vader dobosa Doc. A csapat 1999-ben feloszlott, majd idén álltak össze újra, kicsit megváltozott legénységgel, tartva a koncepciót, az az súlyos szimfonikus black metal, némi death lüktetéssel.
Gondolom, nem kell különösebben fejtegetni, hogy nagyot ott van a harmadik nagylemez, színesebb és komplexebb, mint bármelyik eddig, s igazán magasra tették azt a bizonyos lécet, hiszen hihetetlenül igényes és megkomponált anyaggal jöttek ki, amely méltón írja be őket a kemény zenei szférába. Bár eddig is nyilvántartásba voltak véve, a Lucifer’s Horns brutális támadása minden hitetlent lehengerel majd. Hatások terén természetesen a Vader, Behemoth, Christ Agony tagadhatatlanul jelen van, ám kiegészül olyan fertőzésekkel is, mint mondjuk az újabb Sinister vagy a görög Rotting Christ komolyabb szárnycsapásai. A brutális őrlés és vágták közepette szép szólókban és leállós dallamos bontásokban sincs hiány, melyek még élvezhetőbbé és színesebbé varázsolják, ez az amúgy gyűlölet és megvetés fűtötte muzsikát.
Abszolút korrekt és kiemelkedő anyag, amelyre majdnem maximális pontszámot vagyok kénytelen adni, s kíváncsi vagyok hol végezné, ha valaki lenne olyan kedves és beajánlaná a Hangpróbára, nekem ugyanis arra nincs időm, szóval srácok-lányok előtettek a lehetőség, a kígyó mérge lassan hat, de leesik egyszer az üszkösödött végtag… mint elátkozott üstökös vérző szikrákkal s lángcsóvákkal a Föld felé érkezvén, úgy tör be a kozmosz magánya, sátánista és okkult propagandája, a hit és hitetlenség fellegvára, a Pokol tornáca és az eljövendő Halál arborétuma, itt a Moon, a lengyel, sírjatok, vigadjatok…
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
