Aki figyelemmel kíséri a ’forgácsos megnyilvánulásaimat (akad egyáltalán ilyen elvetemült illető? Hehe!), az észrevehette, hogy nagyon jó véleménnyel vagyok a lengyel rock/metal bandákról, azon belül is különösképpen a progresszív műfajt/szcénát tartom inspirálónak!
Pedig egy pár éve még csak a Riverside-ot ismertem, de aztán (nagyban köszönhetően a Fémforgácsnak) olyan nagyszerű bandákkal kerültem „hallgatólagos” kapcsolatba, mint a Votum, Terminal, Proghma-C, Believe, Disperse, Animations…


Azért halkan megjegyzem, hogy úgy 10 éve nekünk is voltak ígéretes prog. zenekaraink, pl. Nemesis (majd Age of Nemesis), Stonehenge, Eclipse, Varso, @fter all, Moon of Soul, Perfect Symmetry, melyek egyike-másika a mai napig is létezget.
És a kulcsszó a létezget, ami szerintem igen szomorú.
De visszatérve jelen ismertetőm alanyára, a Qube 2005. decemberében alakult és már a következő évben meg is jelent első lemezük, Shapes címmel, ami több díjat és elismerést is besöpört. Aztán a srácok jól megturnéztatták az albumot, majd 2010-ben Lengyelországban megjelent a második opusz, az Incubate, amely nemzetközi terjesztése, megjelenése a napokban fog bekövetkezni.
Na lássuk, hogy ez örömteli, vagy szomorú esemény!?:D
A promó lap azt írja, hogy a Qube zenéje különösen ajánlott a Tool, A Perfect Circle, OSI és az Alice In Chains rajongóinak.


Ahogy a kezdő nóta, a Nothing szépen beúszik sejtelmes hangjaival, majd lebegős gitárjaival és amint Daniel Gielza belekezd a danolászásba egyből fülig érő vigyor terül szét az arcomon és örömmel konstatálom, hogy bár valóban érezhető a fent említett bandák hatása, de a Qube nem egy utánérzés, egy kópia, hanem egy újabb, izgalmas zenei világgal rendelkező lengyel prog. csapat!
És ahogy a 4. perc környékén Kamil Wisniewski, vagy Tomek Otto gitáros odateszi azt a nagyon állat szólót, majd nem sokkal később Piotr Torbicz bemutat egy kis bőgős trükköt nyilvánvalóvá válik, hogy a dal címével ellentétbe a Qube muzsikusai nem semmik!
Mindenki nagyon penge a hangszerén, a dobos Pawel Gajewski is nagyon jó témákat üt, Daniel pedig változatosan hozza magát, hol a Maynard-féle iskola gyakorlatait mutatja be, hol pedig ordít, acsarkodik.
A legszínesebb éneklést talán az Obsession című tételben prezentálja, ami amúgy zeneileg is több stílusból táplálkozik.  Az In the Name of God tekinthető a lemez balladájának, bár nem a klasszikus rock-ballada értelemben!
Az itt hallható ének kapcsán még a mi Subink (Subscribe) neve is beugrott, a különbség csak annyi, hogy a lengyel brigádnak csupán egy énekese van.
Az albumot két igazi, 11 perc fölötti játékidejű monstrum zárja, melyek prog. rockereknek igazi csemegét fognak jelenteni!
A Blame első pár perce hallatán azért kiderül, hogy a Qube számára sem ismeretlen a Dream Theater név.:D
Csak valahogy nekik sikerült azt megvalósítani, amit a nagy testvérnek már évek óta nem, hogy egy 11 perces szerzemény ne témahalmaz, hangfolyam legyen, hanem dal!
Bár sem a CD-borítón, se a bookletben, se a promó lapon nincs feltüntetve, de a lemez utolsó dala a Nothing rádióknak szánt rövidített verziója.
Igazság szerint nagyon nehéz bármibe is belekötnöm, mert egy igazán kiemelkedő lemez az Incubate. Viszont a hangzás szerintem túl sterilre sikeredett (főleg a dob szól természetellenesen), bár lehet, hogy az inkubátor, mint koncepció a sound-ban is megnyilvánult.:P
Ezzel együtt ki merem jelenteni, hogy a Qube egy újabb olyan lengyel banda, melynek a lemezeit sűrűn fogom hallgatni!

Megosztás