Shattered Hope
Absence

(Solitude Productions • 2010)

haragSICK

2011. február 10.

0

Pontszám

8.6

„Puha kis fészkünk rabjává válunk, tárgyaink tulajdonból tulajdonosok lesznek.”
/Chuck Palahniuk – Harcosok klubja/

Görög formáció tette gazdagabbá az alapvetően szürke és fekete tónusokban tetszelgő Alvilágot tavalyi debütjével. Az athéni csapat 2002-ben alakult és mily meglepő – minőségi doom deathjüket az orosz Solitude Productions „erőlteti ránk”. 2005-ben és 2007-ben volt egy-egy demójuk, gyakorlatilag e két produktumból válogatták össze a nagylemezt kiegészítve az időközben írott dalokkal. A hangzás korrekt, a digitális texturákért pedig Geert van Mook a felelős, amelyek eléggé lerágott csontok, de ennek ellenére tökéletesen illenek a Shattered Hope sötét és megkeseredett atmoszférájához.

Zeneileg se született új Nap az Absence megjelenésével, hiszen a korai My Dying Bride, Anathema és Mindrot köszön vissza. A metal archives szerint a görög arcok zenei műfaja: Atmospheric Doom/Death Metal- Funeral Doom Metal, amit én ebből érzek az egy mély, lassú és cammogó doom death, amire természetesen ráhúzható a funeral és atmoszférikus jelző egyaránt, de korántsem akkora nagy hal ez, mint amekkora hálóval próbálják kifogni. A nóták szépen építkeznek, a dallamok remekek, az összhatás kétségtelenül minőségi, de semmi olyat nem hallunk ezen a borongó és szürke több, mint egy órás anyagon, amitől hátast kéne dobnunk…
Nem más ez mint egy igényesre sikeredett doom-death, amely remek csemege annak, aki az utóbbi közel 20 év minőségibb terméseitől még nem lakott jól. Ígéretes a maga nemében, s az is valószínű, hogy a műfaj szerelmeseinek nem fekszi majd meg a gyomrát, viszont gyakori vendég lesz egy-egy esős és sötét délutánon a szobánk magányában. Amúgy annyira fura, hogy ez a stílus mennyi lehetőséget és dallam variánst termel ki, s mind eladható és jó, ha az alapkoncepció igényes és tudás van mögötte zeneileg. Ez utóbbi kettő a görögjeinknél is adott, s hogy mennyire koronázza siker törekvéseiket?

Ha azt nézzük, hogy Kelet-Európa legigényesebb és fejlődőbb kiadója dobta piacra az Absence-t, már az első strigula pipálható is… s ne feledkezzünk meg arról sem, hogy athéni barátaink neve tökéletesen illik ehhez a lassú és vonagló haldokláshoz, borzalmas élve temetés ez – míg az utolsó földhant el nem fedi a tüdő sűrűn burjánzó érhálózatát.