Homunculus Paradoxon (2011)



 A veszprémi csapat 2009-es Lustration albuma borzasztóan kellemes meglepetés volt számomra. A hazai és nemzetközi mércével mérve is méregerős lemez a mai napig kiállta nálam az idő próbáját, így nagy izgalommal fogtam kezembe a friss Homunculus Paradoxon lemezt is. A kísérő levelet böngészve még tovább fokozódott érdeklődésem, hiszen a lemez egy középkori alkimista koncepciót felépítő és végiggörgető beteges, vezeklés és feloldás reményét hordozó mese képét festette elém. Azonban a téma amennyire hálás és szabad, annyira nehéz és ingoványos talaj is egyben. Nem lepődnék meg ha sokaknak, mint nekem is, azonnal az UlverWilliam Blake lemeze ugrana be, mint alapmű a témában.

 Az először furcsa, de idővel kiválóan működőképessé vált felvezetés után megkezdődő utazás még a Lustration fényében is meghökkentő és érdekes kalandra invitál. A Red-Hand Succubi Theory méltóságteljes, vonszolós - feszült vonulása és az igéző női ének tökéletesen megteremti az alaphangulatot a történet számára, ami aztán a Chorion pumpálásával koszos kazamaták, fekete mágia, ármány és őrület mocskába ránt. Örömteli, hogy a gitárhangzás is azonnal felismerhető, egyedi és a sampleres effektekkel karöltve ismét megteremti azt a hangulatot, ami félreismerhetetlenül a GuilThee sajátja. A riffek pumpálnak, forognak és lubickolnak a tekervényes számszerkezetek szabadságában, hol egy klasszikus thrashes megoldással, hol modern groove-os lüktetésekkel operálva. Csula Emil, Varga Betty és Varga Anita  ezer hangon megszólalva kelti életre a történetet. Ez az egyedi hangulat egységesen végigvonul a teljes sztorin. Tehát zeneileg ismét maximális teljesítményt nyújtott a csapat.

 Azonban mint már említettem egy ilyen mélységű koncept történet elkészítése borzasztóan ingoványos talaj tud lenni, így pár ponton be kell valljam, nem találtunk hiánytalanul egymásra. Ez azonban közelről sem a csapat, vagy a Homunculus Paradoxon hibája. Egyszerűen annyira összetett és komplex hangulati elemekből felépített a lemez és a koncepció, hogy nem sikerült minden aspektusának a befogadása. Maga a történet témája kiváló, okosan kigondolt és műgonddal felépített, ami inkább rokon Az Ember Tragédiája vonalvezetésével, sem mint egy elbeszélő költeménnyel. Tehát a sztori elsősorban számos szereplő interakcióján, dialógusokon halad előre, ami számomra egy kicsit nehezen követhetővé teszi az eseményeket, illetve ennyi szereplőnek a jellemfelépítése motivációs rendszerének felállítása és szerepe az adott időkereten belül szinte lehetetlen. Úgy érzem, talán kevesebb szereplővel mélyebbre lehetett volna menni. Illetve a számtalan nyelv használata is (angol, magyar, latin, német és talán lengyel…) a sokszor egy soros pörgő dialógusokban úgy gondolom, hogy egy csöppet gyengítik a kompozíciót, bár az okát és célját értem. Illetve hát ha az ember nem a Therion eszköztárával rendelkezi, akkor ennyi szereplő audiális megszólaltatása is igen komoly feladat, ami számomra szintén nem lett tökéletes minden esetben. A szövegmondásos részek és valahogy a hörgött/károgott/szűkölt magyar nyelvű szövegek egyszerűen nem állnak a fülemre.

 Érdekes és még kicsit magam előtt is zavaros gondolat, de úgy érzem, hogy ezt a nagyon komplex történetet kicsit szellősebben, kevesebb elemmel jobban is meg lehetett volna fogni. És talán bátran lehetett volna növelni a játékidőt is. Kicsit több teret hagyni a sűrű történéseknek effektekkel, intermezzókkal, mert ebben kétségtelenül otthon van a csapat. Nem tudom, hogy a srácok mennyire vágják az említett Ulver lemezt, amivel egy percig sem akarom összehasonlítani a Homunculus Paradoxont zeneileg, de a koncepció okán mégis csak megemlítem, hogy Garm speciel pont erre a szellősségre érzett rá a maga interpretációjában. Az más tészta, hogy ő meg talán egy csöppet túl is nyújtotta a rétest. Ezzel is bizonyítva, mennyire nem egyszerű felépíteni egy konceptlemezt. De mondom, ezek szubjektív észrevételek és kizárólag akkor merülnek fel bennem is, ha a felületes hallgatás fátylán átlépve a teljes koncepció mélyére próbálok tekinteni.

 Remélem a kritikus észrevételeimet a csapat a maga helyén fogja kezelni, ha van benne akkor az építő jellegét értékelni, vagy egyszerűen csak legyinteni rá… Mert összességében egyedülállóan merész és műgonddal, időt energiát nem kímélve ismét értéket alkottak a srácok. Szembe menve minden divatnak, a járt utakról bátran lelépve példaértékű alkotóművészek munkája ez, amit bátran ajánlok a csapat ismerőinek és minden komplex, kemény és művészi extrém zene kedvelőjének.
GuilThee_Homunculus_Paradoxon_2011
Kiadó:
Stílus:
modern prog thrash/death utazás
Értékelés:
 
Pont
: 8.5 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.Introitus Tragoediae
2.Succubi
3.Red-Hand Succubi Theory
4.Chorion
5.The First Experiment
6.Manna di San Nikola
7.Die Vier Junkfrauen von H.Sachs
8.Digitale Gaudium
9.Zitije Hermesovo
10.Spire Disaster
11.Hübrisz
12.Útban Délnek
Írta:
emp
2011. április 2., szombat, 17:11
Facebook:
Nagaarum - Rabies Lyssa (2014)
Kritika, oldboy @ 2014. augusztus 6., szerda, 14:48
In Vacuo interjú - Amit a projekt hátteréről tudni érdemes
Interjú, 9000Sanyi @ 2014. május 19., hétfő, 13:42
GuilThee interjú
Interjú, oldboy @ 2014. január 25., szombat, 19:19
GuilThee - Eklektika (2013)
Kritika, oldboy @ 2013. november 23., szombat, 12:51
Nagaarum - Belaja Tajga (2013)
Kritika, zeba @ 2013. június 23., vasárnap, 09:30
T.G. Nagaarum - Nut - A néma vendég
Kultúra, oldboy @ 2012. szeptember 1., szombat, 11:16
Koncertek
METAL XMASS 2.
december 23., 19:00,
Hemo Klub
december 29.,
Dürer Kert
Christmass Blackmass VIII.
december 29.,
Ti Ti Tá
Gloryhammer, Civil War, Noctis
január 8.,
Barba Negra
The Rise of Chaos World Tour 2018
január 21.,
Barba Negra
továbbá
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.013 seconds to render