„Szép pár vagyunk: a világ szennye és mocska. Két adag elhasznált emberi vécépapír, amit már senkinek nincs gusztusa újrahasznosítani.”
/Chuck Palahniuk – Harcosok klubja/
Kössünk rövidebb ismeretet az orosz fővárosból érkező és a Slow Burn Records által támogatott Steny Lda (fogalmam sincs, hogyan kéne ejteni, jelentése amúgy a jég falai) formációval. Fagyos is a dolog, de valahogy mégis túl színes a kavalkád, inkább az ősz és sárguló falevelek, eső és a lassú haldoklás jut eszembe róla, mintsem hogy a megdermedt természet csendje. Túl sok info nincs róluk, sem alakulás, semi semmi egyéb, szóval nem megyek át oknyomozóba, meghagyom annak, akit jobban elvarázsol ez a progresszív post-metal dolog, melyben a post-rock és alternatív kilengések hada szépen emeli és torzítja azt a bizonyos disszonáns érzéket.
A hangzás jó, a külsőségek meglepően egyszerűek, a helyzet pedig korántsem annyira érdekes, mint elsőre tűnt. Az imént említett műfajokon kívül a sludge és a post-HC is érzékelhető itt-ott, gyakorlatilag egy egészségesen fejlődő és változó progresszív zene ez, melyben csak néhol van ének, ott is kántáló, VHK jellegű (kivételt képez a záró tétel, melynek varázsa és összeszedettsége magával ragadó), amúgy a Pelican féle varázslathoz áll a legközelebb, s bár tőlem nem megszokott, de se használható logo, se normális fotó, se hosszú körítés. Az első kettő nem igazán van benne a managmentben és propagandában orosz művészeinknél, a muzsikájukat meg túl sokáig lehetne ragozni, s éppen ebben veszne el egyszerű és szomorkodós könnyedsége.
Kellemes hallgatnivaló pihenéshez, olvasáshoz, sokkal inkább egy homogén hátteret alkotó halmaz a Steny Lda (Стены Льда), melynél érdemes nézegetni a számcímeket, akár valami tabulátorok… Fura, használható, élvezhető érdekesség ez, de senki ne vigye túl messzire, a kuriózum szó még véletlenül sem találó a széles sávban terjengő, de inkább háttérben megragadó végeredményre!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
