Philosopher
"Keep Dancing! Music Will Come From Somewhere."

(Szerzői kiadás • 2010)
oldboy
2011. április 17.
0
Pontszám
8.5
Azt hiszem az ilyen esetekre is rá lehet mondani, hogy „nomen est omen”.
Ugyanis amikor megláttam, hogy egy Philosopher nevű banda lemezéről írhatok, egyből a kedvenc Death lemezem, az Individual Thought Patterns záró nótája jutott eszembe.
És lőn, a budapesti zenekar myspace oldalára lépve egyből ki is derült, hogy véletlenek márpedig nincsenek! Na jó, persze vannak…de nem ebben az esetben.
Ugyanis a négytagú formáció olyasmi progresszív death metalban utazik, ami hazánkban hiánycikk.
Mondjuk van azért egy Megazetorunk, vagy egy Keeper of Dreamsünk, de hirtelen más, lemezzel is büszkélkedő bandát nem tudnék említeni.
Vagyis de.
A Philosophert.
Hisz a „Keep Dancing! Music Will Come From Somewhere.” a srácok debütlemeze.
És mint ilyen egy-két kisebb gyermekbetegségben szenved, de összességében mégis nagyon erős bemutatkozás! Már az Aristotle meggyőzi a hallgatót, hogy nagyon profi, a hangszereiket kitűnően kezelő zenészekből áll a zenekar. Szűcs „Heavy Tact” László dobolásával indul a nóta, amire berobban Dénes „Quickhand Pete” Ádám gitárja, Hegyaljai-Boros „Zoy” Zoltán bőgőzése is jól kivehető, Riba Gergely pedig mély „svéd orgánumú” hörgéssel indít, aztán egy kis dallamos éneklésre is ragadtatja magát. Amit pedig a második perctől Pete és Zoy művel, azaz egy gyönyörű gitárszóló és alatta a basszuskíséret, az nagyon fincsi!
A Grown és Antinomy szinte már slágeresnek mondható.
Persze ezek is meg vannak tekerve és kellően technikásak is, de a második, harmadik fülelésnél már ismerős vendégként köszönti őket az ember.
Egyébként zeneileg tagadhatatlan a Death hatása, de szó sincs szolgai másolásról! Sőt nekem még a néhai kisvárdai Moon of Soul is beugrott és az Eastern Fashion korszakos miskolci Varso is, amely az azóta a WMD-ben is megfordult gitáros, Kovács Attila anyabandája.
De a progresszív death metal olyan alap zenekarai is felsejlenek itt-ott, mint az Atheist.
Két legnagyobb kedvencem a lemezről az Imperial Modern Times és a Hidden Dimensions.
Ezek az album legösszetettebb nótái, tele ritmus és hangulati váltásokkal, zavarba ejtően technikás hangszeres játékkal és Gergő is ezekben a tételekben legmeggyőzőbb dallamos ének fronton. Ugyanis úgy érzem, hogy a hörgés sokkal otthonosabb terep a számára és bár elég jó dallamos témákat talált ki több nótához is, ezeket még nem olyan magabiztosan prezentálja, mint a hörgést. De meggyőződésem, hogy a következő lemezen bátrabban fog énekelni!
Mindent összevetve ez egy több, mint biztató bemutatkozás, amit bárki letesztelhet, hisz a csapat myspace oldalán az összes dal meghallgatható.
A hangzás is korrektnek mondható és a design miatt sem szégyenkezhetnek a srácok, első, szerzői kiadásban megjelent lemezük kapcsán!
Fogunk még róluk hallani, ebben biztos vagyok!


 


Hexvessel Hexvessel
április 24.