Miért készül 2011-ben egy olyan albumról kritika, ami 2009-ben jelent meg?
A Fémforgácson rákerestem, hogy milyen találatok vannak azon a néven, hogy Mistur – és csak annyit találtam, hogy szerepel a Fémtárlatban, de arról semmit, hogy íródott volna kritika, vagy szerepelt volna Hangpróbán. Ezért is gondoltam írok róla kritikát.
Az album elejétől a végig egy fantasztikus világba kalauzol el, amelyet 7 tételen át, közel 1 órán át élvezhetünk.
Az első tétel: Slaget elején rövid intróval nyit, majd belecsapnak a srácok a húrba, onnantól nincs megállás, az album sajátos hangulatát élvezhetjük. A számaikban elég nagy hangsúlyt fektetnek a szintetizátor témákra, viszont a szólógitár témák kissé háttérbe szorulnak. Nem hallhatunk olyan szólógitár részeket, mint pl. a Windir vagy a Cor Scorpii tételeiben. Miért hoztam szóba e két zenekar? Stian „Storm” Bakketeig mind a három zenekarban szólógitározott. Sajnos már csak a Mistur-ban és a Vreid-ben játszik.
A második tétel Svartsyn. Itt arra lettem figyelmes, hogy kicsit lassítanak a tempóból, ezen kívül – amikor a dal 7. percéhez érünk, (a szóló rész után) a hangzás átvált olyan irányzattá, ami a gótikus metalra jellemző.
A harmadik: Armod. Itt visszatér az a hatás, ami a Slaget-nél halható kicsit nagyobb hangsúlyt fektetve a szintetizátor és a gitár témákra. Vannak benne gyorsabb, ill. líraibb, lassabb részek, de ez igaz majdnem mindegyik tételükre.
A negyedik: Skuld. Erről ugyanazt tudom elmondani, mint az Armond-nál leírtam teljesen hasonló felépítésű, annyi a különbség, hogy az elején egy rövid zongorajátékkal indít.
Az ötödik: a zenekar nevét is viselő Mistur. Ez a tétel kilóg a sorból – mivel itt kizárólag csak a zenét élvezhetjük, ahol fő hangsúlyt a szóló részek kapják. Számomra olyan hatást kelt, mint a Cor Scorpii Monument albumáról: Helvetesfossen tétel. A közös a kettőben, hogy mind kettő kilóg az album többi számai közül. Pontosan azért, mert mid a kettő csak zenéből áll.
A hatodik: Skoddefjellet. Ez a tétel megtalálható a 2005-ben kiadott Skoddefjellet Demón is. Ezért nem kap maximális pontot az album. Feldolgozták a korábban megalkotott számukat. Kiegészítve néhány hangeffekttel. Nekem a Demó verzió jobban elnyerte a tetszésemet.
Az utolsó az album címét is viselő Attende tökéletes zárása az albumnak, amelyet közel 13 percen keresztül élvezheti a hallgató. Tartalmaz mindent, ami erre az albumra jellemző.
Mindenkinek ajánlom, akihez közel áll ez a stílus!
Írta: Vörös Attila
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
