Energikus és ritmusos középtempós doom halmaz, melynek a női vokál miatt különleges íze van, nekem olyan thrash rockabilly és psychobilly csapatok ugrottak be, mint pl. a méltón ismert Hellsonics vagy a Hatchet Wounds illetve a Sin Alley. Durva riffek, mély basszus, komor dallamok és erős orgánum váltások, egy részében hörög, károg, s ezeknél többször eszembe jutott a Holy Moses, míg az igazán tiszta énekeknél az egykori Crisis frontnője… Benne fogant egy kis rock’n’roll íz is, de mint már írtam nem vidám zene, komor és lehangoló – egyik alapszegmense a doom metál, abból is a klasszikus Electric Wizard és Cathedral vonal, de valahogy nem áll össze a kép. Fura és nem mindennapi muzsika, s korántsem süpped az unalom szelencéjébe, amely jellemző oly sok doom csapat lemezére, itt egyik nóta se olyan mint a másik; színes annak ellenére is hogy gyakorlatilag csak a fekete és a szürke a domináns. Természetesen a hatások egy nagy része tetten érhető, tehát tehetséges hibridről és pár egyedi gondolatról beszélhetünk és nem egy új indivídum születéséről, ettől függetlenül sem a punk sem a hard noise heavy nem megszokott a doom metálban. Ami engem meglepett az az, hogy egy hallgatás után is adja magát a korong, dúdolható és rögzülő dallamok, melyek pár lefutás után se unalmasak, sokrétű – színes és korrekt munka, bár a klip nóta nem volt éppen a legszerencsésebb választás… no sebaj, nézzük!
Egyszerre modern és klasszikus doom metal, amely ezer sebből vérzik, ám a bemetszett erek nem gyengítik meg, erős és délceg, mi pedig csodálkozhatunk három ember hogy tud ennyire jó lemezt összepasszítani, nos hát így!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
