Zeneileg a ’60-as és ’70-es évek világa köszön vissza, olyan mint valami okkult hippi bagázs, amihez legközelebb áll az a Pentagram, de meg lehetne említeni az Uriah Heep, Raven és a Black Sabbath jelenlétét is, ahogy a frontember orgánuma erősen emlékezetet a HIM-es tojása, avagy Ville Valo-ra. A produkció igényes rock zenét takar lírai, kissé talán post-rock szerű futamokkal, s valahol nagyon mélyen a heavy és doom metál is mozgolódik, de véletlenül sem jut felszínre. A saját szerzemények mellett egy Sam Gopal feldolgozás is helyet kapott…
…álmodozó és szomorú zene, megvan a maga mélysége, tisztasága és mocskossága is, a pszichedelikus jelenlét viszont elenyésző, pedig annak kapcsán haragozták be a nevük bizonyos média berkeiben.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.