2004-ben alakult a Komárom-Esztergom megye Úny községében székelő Exodikon zenekar. 2007-ben készítettek egy három számos demót Indulattól irányítva címmel, aztán tagcserékkel, illetve hangszerváltással bajlódtak, majd ez év januárjában stúdióba vonultak, hogy dokumentálhassák új anyagukat, ami kétszer négy dalt és egy intrót tartalmaz – a szövegek angol és magyar nyelven is rögzítésre kerültek.
Ha már szóba került a demó, annyit mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy az irányvonal már akkor konkretizálódott, mivel a kritikám tárgyát képező anyag nem igazán tér el stílusában elődjétől, attól viszont kiforrottabb, egységesebb és hangzásában is megnyerőbb.
A zenekar thrashes elemekkel fűszerezett melodic death metálként határozta meg stílusát, olyan iránymutató zenekarok megemlítésével, mint a Carcass, a Dissection, az Amon Amarth vagy éppenséggel a Death. És ha hozzáteszem, hogy az Exodikon frontembere Pósfai József (ének, gitár, ex-Christian Epidemic 2007-2008), akkor, ha nem is egyértelműen, de nagyjából el lehet képzelni, mire számítson a gyanútlan hallgató.
Nos, az EP-t hallgatva viszont teljesen egyértelművé vált számomra, hogy Jocó nem akart irányt változtatni a Christian Epidemic után…
Az intro tulajdonképpen egy effektezett zongoratéma némi gitármelódiával fűszerezve, ami egyben A tagadás árnyékában / In The Shadow Of Negation című dal fő témája is. Semmi extra, de nagyon ötletes és hatásos.
Ahogy berobban az említett dal, akarva-akaratlanul párhuzamot kell vonnom Széles L. Zsolték zenei világával.
Szóval, ha ajánlanom kell a hallgatóságnak a bandát, akkor nagyon egyszerű a dolgom: aki szereti a Christian Epidemic munkásságát, azt bizony az Exodikon sem fogja hidegen hagyni!
Nincs szó másolásról vagy majmolásról. Az Exodikon talán mintha több melódiával dolgozna a Christian Epidemic-kel ellentétben. Utóbbinál több a direktebb rész, a fülbemászóbb téma, a kiengedett hang, amik fogósabbá, könnyebben befogadhatóbbá teszik zenéjüket. A Végtelenbe zárva dalai viszont túlnyomórészt a melódiákra fókuszálnak; egy töményebb, nem annyira kézzelfogható irányba mozdulnak el.
A négy dal végig ugyanazon a síkon mozog, azaz nincs mellébeszélés: zúznak a srácok megállás nélkül.
A gitárszólókon viszont még agyalhattak volna. Nem rosszak, csak olyan (hogy is fogalmazzak) egyértelműek. De ha máshogy nem is, némi effekttel fel lehetett volna dobni azokat.
A dalszövegek elemzésébe nem mennék bele. Személy szerint a magyar verziók jobban betaláltak. E téren is remélem, hogy a következő anyagukon izgalmasabbá válnak majd. Mindenesetre az irány semmiféléképpen nem rossz, sőt!
„(…)A végtelenség határához értem,
Nem maradt más hátra, minthogy őszintén reméljem,
Hogy hátrahagyok egy pillanatot,
Mikor ráébredsz majd, hogy mit akarok.
Hogy vessz el örökre a pillanatban – mint én, –
Mikor ráébredsz majd, hogy mit akartam – mit én…”
Nem maradt más hátra, minthogy őszintén reméljem,
Hogy hátrahagyok egy pillanatot,
Mikor ráébredsz majd, hogy mit akarok.
Hogy vessz el örökre a pillanatban – mint én, –
Mikor ráébredsz majd, hogy mit akartam – mit én…”
Néhány szót még a megszólalásról. Attól függ, honnan nézzük: ha azt veszem figyelembe, hogy egy viszonylag fiatal zenekar második anyaga, akkor az EP hangzása teljesen korrektnek mondható. Viszont ha a következő lépés esetleg egy nagylemez lenne – amit őszintén remélek! -, akkor javasolnám az Exodikon legénységének, hogy törekedjenek a kísérletezésre: demózgassanak! Ne sajnálják az időt és az energiát, ne kapkodják el a dolgot! A saját tapasztalatokkal stúdióba vonuló brigádok már nem csak a felvételre szánt összegtől és a hangmérnök milyenségétől függnek. (Tapasztalat.)
Várom a következő lépést!
Az EP a demóval egyetemben szabadon letölthető a zenekar weboldaláról, de aki kézzelfogható dologra vágyik, az egy szép 4 oldalas színes bookletre és egy nyomtatott felületű CD-R-re számíthat.
Aktuális felállás:
Pósfai József – gitár/ének
Pósfai Ferenc – gitár
Németh Bence – dob
Farda Imre – basszusgitár
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
