Írország centrális síkságáról érkezik a dublini Celtachor, melynek mint neve is jelzi a folk és kelta dolgokkal kapcsolódik. A csapat 2007-ben alakult, 2008-ban megjelent szerzőiben egy demójuk illetve tavaly is egy, ez utóbbi a kritikánk tárgya. A hangzás korrekt és a tálalás is ízlésesen lett eltalálva, nem egy szedett-vedett demó. Zeneileg a folk és pagan témák keverednek egyszerű, de ennek ellenére jól megkomponált dallamvilággal, amely nem mentes a black és thrash metáltól sem.
Az ének inkább hörgésszerű, mint károgás a témák pedig szépen építkeznek. Ellentétben sok pályatársukkal, ők nem a sebesség mámorában élnek, a témák nagy része középtempós váltakozás thrash-es lüktetéssel illetve a síp vagy furulya használata is gyakori. Semmi igazán monumentális dallam, de az egész anyagnak van egy rideg és kellemes atmoszférája. Hogy hogy jön egy dublini horda a skandináv kultúrához, az már más kérdés, de mindenesetre az In the Halls of Our Ancient Fathers koncepciója működik, s ez feledteti a területi differenciát, no meg nem is hat műanyagnak. Az egyszerű de fogós témák egymás után hömpölyögnek le, a csatába rendeződés pedig megkezdődik. Nincs meg benne az a vadság, hogy magából a háborúból is kapjunk, de azt hiszem ez nem is olyan nagy kár. Egy valag hasonló horda van, de egy csipetnyi egyediséget azért érzek náluk, még úgy is, hogy lehetne ez az anyag sokkalta erősebb is. Most erre tellett, ezt kaptuk, szégyen nincs…
…de a Valhallába menetel még várat magára.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
