Érdekes kiadvány a moszkvai Illuminate The Silence névre hallgató zenekar EP-je. A MySpace oldalukon (mást nem találtam…) a megjelenés kapcsán írja az ötös, hogy ez a 2008-as felvétel a banda 2007/2008-as munkásságát láttatja, amikor is még az önálló stílusuk keresése, kialakítása volt a céljuk. Azonban, mivel ez is része a csapat történetének így örülnek a megjelenésnek, viszont azt sietnek leszögezni, hogy itt még a kezdetekről van szó, amikor a doom/death és post-metal stílusjegyeinek felhasználásával próbálkoztak egyénit, különbözőt alkotni a kortárs csapatoktól. Érdekes elgondolkodni, mennyire is sikerült.
Amit én ezen a négy számos, majd’ 25 perces korongon hallok, nem tűnik annyira egyéninek (hogy a felvétel készítésének idején mennyire lett volna az már ki tudja). Röviden: van itt doom/death á la My Dying Bride és korai Paradise Lost módra (bár inkább az MDB dominál), aztán van benne egy csipetnyi – talán kissé több, rendszeresen felbukkanó – System Of A Down. Hogy csak a legjellemzőbbeket vegyük. Meg azt hiszem a Neurosis emlegetése sem nagy mellényúlás velük kapcsolatban.
Szóval, ahogy a nyitó My Preacher (Had Black Eyes) érdekes elegye a doom/death-nek és az itt-ott felbukkanó SOAD-os énektémáknak.
A címadóban fellehetők még a korai Amorphis-tól ellesett megoldások.
Számomra a záró Sunday Monster adott a legtöbbet, talán azzal, hogy a másik három hat-hét perces nótával ellentétben ez valahogy dalközpontúbbra sikerült. Viszont ha ez jelzi az újabb irányt, akkor – bár ez ma már nem számít túl egyéninek – azzal szerintem lehet mit kezdeni. Mondom ezt annak ellenére, hogy manapság sem ez a fajta doom/death, sem a post-metal nem áll az érdeklődésem középpontjában, így nem is mondanám, hogy túlságosan képben vagyok az ebben a stílusban mozgó csapatokkal kapcsolatban. Szóval lehet, hogy ez, illetve ha a terveik szerinti post-HC irányba való terjeszkedés valami jót, sőt akár valami újszerűt fog eredményezni.
Az egyéni teljesítmények egyébként már itt is rendben vannak, a dalszövegek eléggé befelé fordulók, lélek boncolgatók. A hangzás nem szakítja le a fejet, de bőven élvezhető.
A csapat mostanában új felvételen dolgozik, ami talán hamarabb napvilágot lát, mint ez a mindössze száz(!) példányban megjelent EP. Így a nyomott CD-R-en megjelenő, négy oldalas, nem túl informatív (a szövegeket azért tartalmazó) borítóval, egy kis matricával és egy kézzel számozott bizonyítványt a birtokolt példány sorszámáról (ezt én nem kaptam) tartalmazó kiadványról ma már inkább kedvcsináló kordokumentumként van értelme beszélni. Így a pontozás sem lehet objektív véleményem szerint, tehát ez most csak hat.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.