Drawers
All Is One

(Slow Burn Records • 2011)
Győr Sándor
2012. március 28.
0
Pontszám
7
Ismét francia banda, ismét afféle doom alapú anyag ez is. Most is az orosz Solitude Productions a küldő, s a kiadója a Slow Burn Records. Azt azért lassan megszokhatjuk, hogy ebből a forrásból minőséget kapunk, s újabban a francia csapatok sem hagynak cserben.


Nos, bár a borító minimalista (de tetszetős, igaz támpontot nem nyújt a zenéhez), s információkkal nem halmoz el, a világhálót böngészve azért rá lehet találni a zenekarra. S azt érdemes tudni, hogy 2006-ban alakultak Toulouse-ban, s sludge-os stoner metalt akartak játszani. Az ötös 2008-ban egy This Is Oil c. EP-vel hallatott magáról, majd 2010-ben az énekesi poszton beállt változással kialakult a jelenlegi felállás – Olivier Lolmède – dob, Jérémie Ruiz – basszusgitár, Laurent Bringer és Alex Berenguer – gitár, Nicolas Bastide – ének -, amely elkészítette a bemutatkozó albumot, ami jelen ismertető tárgya.

<a href=”http://drawers.bandcamp.com/album/all-is-one”>All Is One by Drawers</a>
S, hogy milyen a zene? Ez ilyen groove alapú metal, amiben a lassú középtempók dominálnak. Azon sem lepődtem meg, hogy a kedvenceiket/hatásaikat böngészve szinte rögtön a Down nevével találkoztam. Anselmoék hatása ugyanis tagadhatatlan, igaz elsősorban a zenében érhető tetten. Egyébként biográfiájukban említik még a a Crowbar, a Mastodon, a Baroness nevét, de emellett nekem még Kyle Thomas (most Trouble) és a jobb sorsra érdemes néhai csapata a Floodgate neve is beugrott. Van még itt némi core-ság is, de inkább csak színesítésképp. A Black Queen-ről mondjuk az Ektomorf neve is beugrott, de ezt inkább csak amúgy zárójelben jegyzem meg.


 

Mit mondjak, a zenei megoldásokat egyedinek ugyan nem nevezném, mégis van a dalokban annyi energia, meg plusz, amivel a másodvonalig simán eljuthatnak. Azonban ahhoz, hogy a felső ligába jussanak és netán ott tartósan meg is vessék a lábukat több kell, mint amit ebben a tucatnyi nótában mutatnak. Mert vannak ugyan jóféle változatos tempóik, még meglepő fordulatok, kiállások is előfordulnak. A vokalizálás is elég széles skálán mozog és mégis hiányzik valami, ami miatt emlékezetessé válnának ezek a dalok.
Még az Electric Seat közelíti meg leginkább ezt, de itt meg a mi Stonedirt-ünk neve is beugrott.

http://www.youtube.com/watch?v=4x9FdPMQJAs&


Összességében tehát engem nem győztek meg, annak ellenére sem, hogy az All Is One lemez jól is szól, a banda zenélni is tud, a műfaj kelléktárát magukévá tették, ám az a szikra még nincs meg.

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.