Nos, a veszprémi GuilThee a napokban jelentette meg harmadik albumát, Szemantikai Háromszögek címmel. És, mint az oldalunkon megjelent előzetes hírekből megtudhattuk, történtek változások az előző opusz megjelenése óta. Tavaly év vége táján kaptuk a hírt, miszerint a srácok trióban folytatják tovább a zenélést, ugyanis Greskó Károly (Roy) otthagyta az alakulatot és minden erejével a másik bandájára, az Animid Effect-re koncentrált, mely formációban ő a frontember. Aztán idén februárban érkezett egy újabb helyzetjelentés, ami beszámolt a készülő harmadik lemezről, és ezekkel a mondatokkal zárult: „Zenekari fotók klasszikus értelemben a jövőben nem kerülnek publikálásra. Az eddigiek maradnak a honlap galériájában, mint a történelmünk része, viszont mostantól a GuilThee arctalan zenekarként működik tovább.” A legújabb hír már a Szemantikai Háromszögek megjelenése kapcsán került fel a ’forgácsra, amiből kiderült, hogy egy új taggal bővült a zenekar, nevezetesen a Mr Match név mögé bújó, szaxofonon, billentyűn, és gitáron játszó úriemberrel.
De nem csak ő, hanem a banda mind a 4 tagja ezentúl álneveket használ, már a szövegkönyvben is ezek a nevek szerepeltek és a sajtó munkatársait is megkérték arra, hogy ha egy mód van rá, akkor a kritikákban, interjúkban mi is a fedőneveiket használjuk.
Azt hiszem ezt hívják „csak a zene van” hozzáállásnak.
Szóval a GuilThee új lemezén játszó muzsikusok: VIII. (ének, szövegek), Herr (gitár), Nagaarum (gitár, basszus), és ekkor még csak vendégként Mr Match (szaxofon, gitár, szintetizátor). De mivel azt is tudjuk, hogy „a hangszeres posztok a GuilThee-ben mára már nem egyértelműek”, ezért szinte az összes zenész neve mellé odabiggyeszthetném a szintetizátor és a dob programozás szavakat is.
A legnagyobb változás az előző két lemezhez képest már ránézésre megállapítható, vagyis a Szemantikai Háromszögeken magyar dalszövegek hallhatók. De zeneileg is más irányt céloztak meg titokzatos hőseink: meg kívántak szabadulni minden modernitástól és a black/post/avantgárd metal felé próbáltak nyújtózkodni. Lássuk mekkora sikerrel!
Egy instrumentális nótával indítják a lemezt, ami a Hiedelmek Magamról címet kapta és kapásból megállapítható, hogy a hangzás más, mint az eddigi lemezeken, természetesebb, de egyúttal erőteljesebb is. A dob meg annak ellenére, hogy gépi, nagyon eredetinek tűnik! És valóban a zene sem olyan, mint eddig, nyoma sincs modern groove-oknak, riffeknek. Az 1/3 még árnyaltabb képet fest a jelenlegi giltiről, VIII. folkos, népies énekdallamokkal operál, a „najnanajjna-nanananááá” egyből az Aebsence: Unusual lemezét juttatta eszembe, de nem csak ebben a nótában hallhatók folkos elemek. A vége felé az extrém vokalizálást is csatasorba állítják, de a lemez egészére elmondható, hogy VIII. a tiszta/dallamos énekre helyezi a hangsúlyt, és sokat fejlődött eme tudománya az előző album óta! Több instrumentális, hangulatfokozó, átkötő tétel is helyet kapott a lemezen, a Tél a Homokpusztán Mr Match szaxofonjátékára épít, de az ő szerzeménye a Kedd is. Játékstílusáról a több Amorphis lemezen is vendégeskedő Sakari Kukko ugrott be! A Nyulak Örökké Élnek egy gyors, blackes sikára épülő nóta, érdekes szöveggel és VIII. egyházi énekre hajazó vokalizálásával. Persze a károgást sem nélkülözi a dal! Egyébként VIII. dallamos énekéről többször is eszembe jutottak az István a Király papjai…
Mondjuk a nyuszikról csak a dal végén helyet kapó narráció tesz említést: „Egy képzeletbeli nyúlcsalád növekedése n hónap múlva, igen tetemes lehet.” Mindig jót derülök rajta! 😀
A Vérszívók viszont számomra az eddigi GuilThee életmű csúcsa! Egy iszonyat pszichó dal, zeneileg is roppant súlyos, kicsit WMD-s hatásokkal, sőt még a Nemesis: Abraxas lemezén lévő Psychgeist blokk hangulata is felsejlik. A középrésznél VIII. elővezet egy fura énektémát, aztán a „bús komor magány” sortól egy többszólamú éneket, kánont hallhatunk! Amihez hasonlót eddig még külföldi bandáktól se hallottam! Hatalmas ötlet és minőségi megvalósítás!
A Jakobinusok Ellen is egy black alapú nóta, rendesen paráztató részekkel, Edgar A. Poe ihlette szöveggel!
A Necropolis szövege az alliterációra épít, a hosszú című dal 😀 pedig egy Balassi Bálinttól eredeztethető dallamra íródott, melyet anno a VHK is felhasznált.
A lemezt záró, majd’ 10 perces Inga méltó zárása ennek a nagyszerű lemeznek, az énekdallamok még Ákos dolgait is megidézik.
A Szemantikai Háromszögek ismeretében elmondható, hogy a GuilThee nem biztonsági játékot játszik, hallhatóan, érezhetően egy más irány felé tartanak, aminek úgy vélem csak az első lépcsőfoka ez az album. Roy modern groove-jai eltűntek, komolyabb gitárszólók sincsenek, van viszont nagybetűs hangulat és kísérletező kedv!
Mindezt a srácok jó szokásához híven bárki letesztelheti, hisz a Szemantikai Háromszögek ingyenesen letölthető a banda honlapjáról, az eddig megjelent kiadványaikkal egyetemben!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
