Stainless Steel
The Plague (promo)
A hazai Stainless Steel zenekar új albumon dolgozik, mely újra egy koncept album lesz, témáját pedig Albert Camus: „A Pestis” című regénye adja. Az előző ilyen jellegű próbálkozásuk szerintem nagyszerűen sikerült (akkor a germán Nibelung ének volt terítéken).
Az album még nincs teljesen kész, viszont összeállítottak egy 3 dalból álló promóciós kiadványt, melynek elsődleges célja, hogy kiadót találjanak a lemezhez, ezen felül pedig a média képviselőitől is visszajelzést kaphassanak a dalokra. E kiadvány a jelenlegi írás tárgya (de lehet, hogy alanya, de mégis inkább tárgya).
Sajnos nem olvastam Albert Camus eme művét, így arról nem tudok érdemben nyilatkozni, hogy a mű hangulatához illő dalok készültek-e, így ettől függetlenül hallgattam a nótákat. A srácok azt írták, hogy a keverés és hangzás még nem végleges, ebből arra következtetek, hogy még javítani szeretnének rajta, ami nagyszerű végeredményt vetít előre, mert szerint már így is teljesen rendben van az egész: minden kivehető, arányosan szólalnak meg a hangszerek. A teljes albumon intro + 12 dal kap majd helyet.
Mivel a promo csak három dalból áll, így szép sorban végigmennék rajtuk.
Elsőként a „Beyond the Clouds” hangzik el, ami számomra olyan tipikius albumindító dal, nem leptődnék meg, ha az igazi kiadvány elején az intrót ez követné. Gyors, dallamos, némileg galoppozós szerzemény. A dalban végig jelen van a szinti aláfestés, valamint úgymond neoklasszikus elemek is előfordulnak benne, amely emlékeim szerint eddig nem annyira volt a banda sajátja.
Másodikként a „Memories” következik, mely egy lassú, balladisztikus nóta, sok akusztikus résszel, és még komolyabb szerepet kapó szintetizátorral. Mintha zaklatottságot sugározna. Gondolom, ahogy előtörnek különféle emlékek (a címéből tippelek), de lehet nem.
Harmadikként a „Bewildered” következik, mely egy 6 perc feletti szerzemény, ezzel leghosszab a három nóta közül. Egy rövid szintis hangulatkeltéssel indít, majd középtempóban folytatódik. Egy idő után hirtelen váltás jön, jó ki technikázás következik – mely kivételesen tetszik is, pedig amúgy az ilyeneket nem szeretem -, utána pedig visszatér a középtempó, majd lassú gitárszóló jön, s a kezdéshez hasolóan zárul le a szerzemény.
Összességében a három dal alapján arra jutottam, hogy egy jó album várható. Az eddigiekhez képest több szintit használnak, ráadásul ésszel, így az egész kap egy kis filmzenei hangulatot, ami ilyen jellegű koncept albumoknál sohasem árt. Ha a többi nóta is hasonló színvonalon mozog, akkor a dallamos heavy metal kedvelőinek biztosan nem fog csalódást okozni az új Stainless Steel lemez.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
