Bő két hónapja érkezett szerkesztőségünkbe egy pakk, ami egy tucatnyi, zömében death metalt rejtő CD-t tartalmazott. És bár fogytak, fogytak a lemezek, valahogy 3 darab mégsem akart gazdára találni. A kiadón kívül az volt bennük közös, hogy a death metal címszó elé még a „brutal” jelző is oda volt biggyesztve. Na, én kettőbe belehallgattam és valóban az én ízlésemnek túl brutálak voltak, úgyhogy a Carnal Lust albumába már bele se füleltem, gondoltam nem nekem való az sem… Aztán mégis úgy alakult, hogy meglátogattam a honlapjukat és az ott található „hangminták” egyáltalán nem tűntek borzasztónak, sőt! Emellett belefutottam egy külföldi lemezkritikába, melyben az ítész dicsérte a lemezt, és a CD külsejét, design-ját is megkapónak titulálta. Tehát úgy döntöttem bevállalom a The Hate Complete címen futó korongot, lesz, ami lesz. És így utólag elmondhatom, hogy igen jó döntést hoztam! Az, hogy a zenekar francia, önmagában még nem garancia a sikerre, a minőségre, de mindenképp biztató. Mikor kézhez kaptam az albumot és lehántottam a nejlont a digipack kiadványról, csak ámultam és bámultam! Na nem a frontborító miatt. Hanem maga a kialakítás tetszetős. Két oldalra kihajtható a „tok” és mindkét „fülben” 1-1 booklet található. Az egyikben a chapter 1, a másikban pedig a chapter 2 dalait tartalmazó szövegek és grafikák foglalnak helyet. A színvilág roppant egyszerű: fekete-fehér és piros/vörös. Úgy bizony, ez utóbbi a vér megjelenítését szolgálja. A grafikák meg fekete-fehér rajzok, képregény stílusban. A dalszövegekből kiderül, hogy egy koncept albummal állunk szemben. Bár a lemez hallgatása közben nem tűnik fel, de két fejezetre oszlik az opusz. A második etap a Vae Victis című nótával veszi kezdetét.
Ezek után gondolom mindenkiben felmerül a kérdés, hogy jó-jó ultraigényes a design, no de milyen a muzsika? Egy szóval: frankó!
Természetesen van köze a death metalhoz, minden dalban vannak blastbeatek, szélvész tempók, brutkó riffek, meg hörgés is. Tehát egyfelől valóban brutális. Másfelől viszont színes, dallamos, technikás (de nem magamutogató) és van egy kifejezetten unikális hangulata, aurája. Ha stílusok közé akarjuk szorítani, akkor a metalcore/deathcore legalább annyira mérvadó, mint a klasszikus halálmetal, de akadnak kimondottan rockos és progos pillanatok is. A példa kedvéért a nyitó nótában nem extrém vokalizálással nyit L. Chuck D., hanem dallamos, de távolról sem nyálas énekkel. És ezt a jó szokását, mármint a tiszta éneket az összes szerzeményben felvillantja, és bár nem egy hangszálakrobata, mégis nagyon fogós témákat tud írni, ülnek a dallamai. Persze 70-80%-ban extrémkedik, de azt is vagy 3-4 hangszínen nyomja. Szóval nem kispályás a csóka, na! A Dominus Vabiscum-ban kíméletlen zúzást visznek véghez, de beiktatnak egy rockos betétet, Chuck pedig Iced Earth-ös, pontosabban Matt Barlow-féle dalolásba kezd! Nem puhány a tiszta vokalizálása sem, ugyanakkora erőt tesz abba is, mint a hörgésbe, acsarkodásba. Mint ahogy a zenészek sem spórolnak az energiákkal, odateszik magukat keményen! De az erő mellett az agy is nagy hangsúlyt kap, de 1-1 leállással a szépséget is sikerül becsempészniük ebbe a gyilokba. Ami szó szerint az, mert a sztori, amit nem szeretnék kivesézni egy őrült apa véres bosszúhadjáratát meséli el. Nem véletlen az sem, hogy a Vixit elején egy gyereket is hallunk dalolászni!
Ebben a nótában szólózik először a srácok haverja, Mike, a Yorblind zenekarból. Szerencsére kap még szerepet a chapter 2 dalaiban is. Jah, ami még külön szimpatikus az említetteken túl a digipack csomagolásban, hogy az egyik belső oldalon a „special thank to” nem csak felsorolja az 5 úriember nevét, de mindegyikükről láthatunk egy fotót is, alatta releváns linkekkel. Szép gesztus! Kevésbé szép urak… 😀
A The Hate Complete tükrében úgy érzem a Carnal Lust is megérdemelne egy szélesebb körű ismertséget! Mert saját stílusukban legalább akkora ászok, mint Gojiraék a magukéban. Viszont meg kell említenem némi negatívumot is, ezek pedig a néha bántóan hamis kiejtés, és a ritmizálás béli estlegességek, amik az elég hosszú soroknak köszönhetők. Tehát vannak elhadart, érthetetlen szavak, elharapott szóvégek, stb. Ami simán hallgatva nem feltűnő, a szövegkönyv párhuzamosan történő olvasásakor viszont annál inkább.
Ezzel együtt örülök, hogy elvállaltam ezt a promot, mert egy minden ízében igényes kiadvánnyal lettem gazdagabb!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.