Egy szintén nemrég óta létező formációról beszélünk; csupán 2008-ban kezdte el zenei munkálkodását Khort hangszerkezelő úriember, illetve Vlad Rommel énekes. Két kisebb kiadvány után ez az első nagylemezük, és örömmel mondhatom, nagyon hangzatos anyagot sikerült összehozniuk, melyen hat dal kapott helyet.Amikor a lejátszó felpörgette az első számot, mindenféle teketória és előszó nélkül vérbő, energikus nóta üdvözölt a Pessimizm keretein belül. Már itt sejtettem, hogy nem kifejezetten szűkölködik az album a dinamizmusból. Némileg a Dark Funeral korábbi anyagai, illetve csipetnyi Arkhon Infaustus hatás jutott eszembe elsőnek. Váltakoznak a károgós, illetve hörgős vokálrészek, megfejelve főleg death metal hatásokat mutató gitártémákkal. Közepes hosszúságú lett az összes szám, tehát olyan 3-5 perc közé esnek egytől-egyig. Van, ahol egy kis arabos gitárjáték is kiütközik; rögtön a Nile és a Marduk bizonyos tételei jutottak eszembe.
Az album egyik legerősebb száma számomra – talán mert kicsit lassabban kezdődik, mégis elementális erő rejlik benne a későbbiekben is – a negyedik, Dead címmel ellátott szerzemény. Kellemes blastbeat bukkan fel több helyen is, nagyon profi felvétel keretében. Az Ukrán Metal Scrap Records által terjesztett korong legalább annyira jó indítás volt első nagylemeznek a Symuran-tól, mint amikor Behemoth-ék kiléptek a szürke black metalok közül csontdaráló death/black keverékükkel. Habár ez is ugyanebbe a metál alfajtába tartozik, mégsem ugyanaz; élesen elkülöníthető, talán azért, mert a tárgyalt zenekar munkájában több helyen feltűnnek a hagyományos black metal elemek, méghozzá szépszámmal. Minden black elem ellenére végig tapintható a death-es komplex megoldások tárháza; öszetett és súlyos gitárjáték bonyolítja az albumot azok számára, akik abban reménykedtek, hogy egy közepes termékről lesz szó a zenepiacon.
Záró akkordnak az Under the Runes of the Sun csendül fel, mellyel be is fejeződik a Symuran legújabb anyagának hallgatása. Egyáltalán nem lehet okunk panaszra, teljesen helyén való a Syklus Av Helheim. Nálam csak azért nem kap teljes pontot, mert fordíthattak volna picivel több hangsúlyt a design-ra, komoly zenekarhoz komoly kinézet dukál, és úgy érzem, ez még nincs meg sem a CD külcsínyében – legalább olyan, mintha egy hippi formáció bármelyik ősklasszikusa lenne az ember kezében -, sem kiállásban. Véleményem szerint több szám is ráfért volna még a lemezre,ennek ellenére jó szívvel tudom ajánlani mindenkinek eme remek zenét.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
