Burndot
Ep 2013 (2013)
Szeged „hirős” város, ahogyan azt a mondás is tartja. Múltja, jelene és nevezetességei és természetesen kulturális élete miatt is méltán emelkedik ki megannyi nagy magyar város közül. Azt pedig már egyenesen felbecsülhetetlen kincs, hogy bármerre is jár-kel az ember a városban egy igazi nyüzsgő életbe csöppen bele az egyszeri látogató. Természetesen a kulturális élet mit sem érne némi „fogyasztható” könnyűzene nélkül. Szerencsére Szeged városa ebben is bővelkedik. Hiszen van ott egy hely, ahonnan úgy rajzanak a zenekarok, mint tavasszal a méhek. A Szentély bölcsőként dédelgeti tehetséges zenészpalántáit, hogy ha elérkezettnek látja az időt, megméretteti őket, s saját útjukra bocsátja azokat. Ebből a zenei kohóból érkezett a Burndot is.

A Burndot bármennyire is tűnik fiatalnak, még sem kezdő zenekar. – S ez nagy előnyük a mostani magyar zenei trendeket figyelembe véve. Volt már egy négyszámos anyaguk, de a mostani Ep’ amely egy állandósult felállást tükröz. Ennek megfelelően egy kikristályosodott stílust tudhat magának a formáció. Még pedig olyannyira, hogy nem is tudom, hogy hova kapkodjam a fejem a hozzám eljuttatott anyag hallatán. – Én erősen hajazok arra, hogy jó sok halászlét és szalámit ettek a srácok, mert rendesen megmutatják nekünk, hogy hogyan is kell - egy modern hangzással és kiváló dalokkal felvértezetten - a nagyközönség elé állni.
Igazából a mostani „találkozásom” a zenekarral – szigorúan a magyar viszonyokra hagyatkozva – ami rávilágított arra, hogy ez a formáció szerencsére pont olyan tagokat tudhat a magáénak, akik nem gitároznak, dobolnak a hangszereiken, hanem játszanak. Itt a zenei önmegvalósítás nem lényegül át zenei maszturbálásba, hanem egy egészet alkot, keretet von az egyes opusok esetében.
Mielőtt még rátérnék a mindössze csak négy számot rejtő Ep’-re, előtte még meg kell jegyeznem, hogy a Black Hole stúdióban Vári Gábor által felvett anyag igazán kellemesen szól. Légyen szó Dénes dobjátékáról, vagy Péter basszusfutamairól olyan zenei alapot kapunk a nyakunkba, hogy komolyan mondom élőben is mindennél hamarabb látni szeretném a zenekart. András gitártémái pedig minden hallgató számára kellemes perceket ígérnek, legyen szó éppen egy lebegős, elszállós részről, vagy tömény zúzásról mindkettőben jelesre vizsgázik. Szólói pedig példaértékű. – S a további apró részletekről, zenei megoldásokról még nem is szóltam.

Már az Ep nyitó Crown For a King-ben lehull a fátyol minden apró részletről, amiről vázlatosan ugyan, de említést tettem, - aztán még véletlenül se érezzük azt, hogy már itt ellőtte a zenekar az összes puskaporát, mert hibás következtetést vonnánk le. Igazság szerint nem tudnám megmondani, hogy milyen stílusok pörögnek le az agyamban, ahogyan a dalban egyre mélyebbre ásunk, de az átmenetek olyan lágyak, olyan profi módon vannak elővezetve, hogy mindenki megtalálja a magának legmegfelelőbb részt. – Én természetesen perverz vagyok, s az egészet egyben hallgatva találom a legvonzóbbnak. Szerencsére az egyes „olyan, mintha” részekből nem kapunk túl sokat, mert a zenekar eleve a kevesebb néha több elvét követi, s valószínűleg ezt aranyszabálynak tartják. A szóló pedig minden szerénység nélkül tanítani való.
Talán az Apathy-nál tűnt fel először, hogy Vörös Peti basszusgitárját valami ördög szállta meg, azzal a hangzással szíven talált. Egy igazi megzabolázhatatlan fenevad. - Persze tudom stúdiómunka, de hát csak úgy nem szólal meg magától az a basszusgitár. - A dal pedig iskolapéldája annak, hogy egy nyugisan induló témából hogyan kell szörnyet csinálni. – Nem lepődnék meg, ha ez lenne a közönség egyik kedvence a bulikon.
A zenekar basszerével kapcsolatos megállapítás a Sick Freak-ben pedig hatványozottan igaz. A felvezető után pedig annyi minden kavarog itt, hogy felsorolni is elég lenne. Persze egyfajta „enyhe” Korn-os ízt belecsepegtettek a gitárba. – Csak itt nem zavaró, s tényleg egyedi ízt kölcsönöz a zenekarnak. Meg hát Brindza Tamás hangjára sem lehet panasz. – Egyébként is azon előadók sorát erősíti, aki megbízható teljesítményt nyújtanak.
Ha sokrétűségről beszélünk, akkor pedig a végére el is érkeztünk a remek vokállal tarkított Once Upon a Time-ig. – Aú, van benne egy olyan gitár, amitől kicsit olyan Nevermore-os az összhatás, de természetesen, ahogyan azt a zenekar ars poetica-ja diktálja, pillanatokon belül megváltozik a lágy átmenetek miatt. - Aztán Lázár Dénes cinjei – végre – nagyon elkezdenek élni. A „mixgyár” pedig működik. Így szinte egyenesen pofátlanságnak tartom a srácok részéről, hogy csak négy számmal ajándékoztak meg minket. Amit eddig leírtam, az pedig itt hatványozottan igaz. Nincsenek alá és/vagy felérendelt hangszerek. Egységesen szól az egész, igazi profi munka. A szólók pedig még mindig a fejemben viszhangzanak, Kiss András gitárjátékára igazán nehéz szavakat találni. Kevés a hasonló kvalitású gitáros mostanság.

Újrahallgathatósági faktor? – Szerintem sokat elmond az egészről, ha azt mondom, hogy lassan négy órája megy folyamatosan a Burndot,és még mindig nem untam meg. Minden egyes újrahallgatásnál újabb és újabb motívumot lehet észrevenni. – Ebből a későbbiekben lehetne akár egy versenyt is kiírni: "Ki vesz észre több zenekari hatást xy Burndot dalban?" címmel.

Konklúzió? Van. Ne legyetek restek, hallgassátok a zenekart. Reményeim szerint hamarosan színpadon is viszont látjuk őket.

10/10

U.i.: Haragszom rájuk, - de csak azért – mert hiányzik az artwork. Tessék bepótolni, kérem!



Burndot_Ep_2013_2013
Kiadó:
- -
Forgalmazó:
- -
Stílus:
Progressive Metalcore
Értékelés:
 
Pont
: 10 / 10
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Crown For a King (5:49)
2.Apathy (3:37)
3.Sick Freak (5:27)
4.Once Upon a Time (4:53)
Írta:
ZolixiusRex
2013. augusztus 13., kedd, 14:25
Facebook:
ZolixiusRex 2013. augusztus 13., kedd, 15:32
ZolixiusRex
Csatlakozott:
2011. január 31.
Hozzászólások: 1788
Tolmácsolhatom a zenekarnak, de szerintem már ők is javában olvassák s dolgoznak az ügyön. - A tőlem telhető gyorsasággal kanyarintok majd egy interjút is velük.
--
Dark Mother, Mother Divine!
boymester 2013. augusztus 13., kedd, 15:00
boymester
Csatlakozott:
2011. január 24.
Hozzászólások: 3478
Huh, tényleg rég hallottam ilyen jó kis pusztító magyar anyagot! Nagylemezt, gyorsan!
--
Youtube csatorna
Koncertek
Stone Sour, Nothing More
június 25.,
Barba Negra Track
Summer Totenritual Crusade 2018
június 27.,
Supersonic - Blue Hell & Kvlt
Alice In Chains
július 1., 19:00,
Budapest Park
Ten Years After - 50th Anniversary
július 1.,
A38 Hajó
Billy Idol - Live! 2018 Tour
július 2.,
Budapest Park
Exodus, Savage Messiah
július 4.,
Dürer Kert
Gothoom Open Air 2018
július 5., 13:20,
Revištské Podzámčie
Soulfly
július 8.,
Dürer Kert - Kerthelyiség
továbbá
© 2001-2018 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.075 seconds to render